A mai írás az első felfüggesztésről fog szólni, mert még itt sem volt minden egyszerű. A Delorean esetében az időzítés tényleg nem volt tökéletes. A hivatalos 1981-es indulás miatt sok olyan törvény vonatkozott rá, ami nem vált az előnyére. Ilyen volt a katalizátoros módosítás, amiről már írtam és az autó bukásához nagyban hozzájárult, és ilyen volt az első felfüggesztés kényszerű módosítása is. Erről írok ma és egy érdekes extra csavarról a történetben.
Szóval volt a prototípus (nem linkelek be képet róla, mert van elég a blogon), amiben megvolt a normális felfüggesztés, de az amerikai kormány hozott egy döntést, hogy biztonsági okokból az összes jövendőbeli autó első hasmagasságának meg kell haladnia egy minimális értéket. Természetesen a Delorean hasmagassága nem felelt meg az új szabványnak, ezért módosítani kellett rajta. Ilyen lett:
Szép, de azért eredetileg jobban nézhetett ki. Sajnos eredeti képek nincsenek a még leeresztett, de már nem prototípus állapotú autóról - viszont mint oly sok esetben - készült utángyártott szett, hogy a megemelt orrú autókat vissza lehessen állítani olyanra, amilyennek szánták őket. Ezek így néznek ki:
Végül pedig egy összehasonlító kép a két féle felfüggesztésről. Elől a leeresztett, hátul az eredeti.
És a csavar: Végül a törvény nem lépett életbe, viszont mire ez kiderült a Delorean gyár már berendelte a 30 000 autóra való alkatrész. Pech.
Viszont hogyan is lett meg ez a módosított rugószett? Ennél a telexnél kezdődött:
Azaz: "A járműnek túl magas a hasmagassága, de főleg elől. Furán néz ki, ahogy kerekek közepe a kerékjárati ív alatt van. Ez minden eddig ideért autóra igaz."
Ezt a telexet az egyik viszonteladó küldte a DMC-nek, de többen is szóvá tették a dolgot. A DMC válasza az volt, hogy töltsék fel teljesen benzinnel az autót, rakják be a szerszámokat és a pótkereket (a pótkerekeket Amerikában rakták be az autókba, nem pedig Írországban) és ez majd megjavítja a problémát. A viszonteladók kipróbálták és természetesen semmi sem történt, kicsivel később pedig már inkább a fennmaradás volt a probléma, nem pedig néhány kicsit hosszabb rugó.
A gyár tönkremenetele után viszont újra előkerült a téma és az egyik - kicsit barbár, de kétségtelenül működő - megoldás az volt, hogy az első rugókat hátra tették, a hátsókból levágtak pár kört, majd berakták előre és már készen is voltak az ültetéssel. Ezt azért nem sokan vállalták be, kellett valami jobb megoldás.
A DMCH lett az, akik léptek ez ügyben és megkerestek egy angol céget, hogy fejlesszenek rendes rugót és lengéscsillapítót az autóhoz. Szerencsére a cég főnöke egykor a DMC-vel is foglalkozott a Lotusnál, ezért emlékezett a problémára. Valamint arra is, hogy a Delorean rugói nem voltak túl jó minőségűek, pontosabban pont olyanok voltak, mint az összes korabeli angol autóé.
Végül aztán ennek az együttműködésnek lett az eredménye a jelenleg Eibach néven kapható szett. A rugókat Amerikában, a lengéscsillapítókat pedig Angliában gyártják és a DMCH-nál beszerezhetők 1300 dolláros áron. Ed mást használ (~1000 euró), Deloman, elmondása alapján szintén másikat. Így próbáljon meg kiigazodni az ember.
Eredeti cikk itt.