Kicsit fellengzős a cím, de azért én optimista vagyok, hogy tényleg így lesz. A lényeg, hogy július utolsó hétvégéjén megint nekiálltunk az ajtóbeállításnak. Ezt most nem hirdettem meg több okból sem. Az egyik, hogy ahogy észrevettem nem jó, ha egyszerre sokan vagyunk, szereléshez kábé 3-4 ember az ideális. A másik, hogy esélyes volt, hogy a munka két napos lesz, de ezt nem nagyon lehetett biztosan betervezni. A harmadik pedig, hogy esetlegesen egy tesztút is benne volt a pakliban, és rajtam kívül csak egy ember fér az autóba. Így csak McFlynak szóltam, mint leghivatalosabb szerelőmnek.
Az egész úgy kezdődött, hogy a családom bejelentette, hogy hétvégére szabad a ház, mert mindenki lelép valahova. Na mondom, akkor itt az idő egy jó nagy dorbézolásra. Persze egy igazi Deloreanfanatikus nem holmi házibulikkal és ipari mennyiségű alkohol elfogyasztásával tölti el az ilyen hétvégéket, hanem nekiáll szétszedni az autóját és reménykedik, hogy össze is tudja rakni. Szóltam is McFlynak és mivel ráért neki is álltunk szombat délelőtt 10 óra körül.
Persze most jobban rákészültünk, mint legutóbb. Sok-sok dokumentációt végigolvastam, szereztem imbuszkulcskészletet (nekünk elméletileg egy 10-es kellett), napokon keresztül elemeztük és terveztük msn-en, hogy mi miért és hogyan lehet, valamint McFly készített tesóm méretei alapján egy munkadarabot, ami a novemberben elrontott helyére kerül majd. Emlékeztetőül ez az a vasdarab, aminek elnyírtuk a menetét, mert nem figyeltünk, viszont erősek voltunk. Ez tartotta az ajtó elejét amíg oda nem lett. Ez után már csak kisebb csavart tudtunk belerakni, így most a kisebb (ha jól emlékszem 8-as) csavarhoz gyártott egy ilyen belső menetet.
Szóval az előkészületek megvoltak, én hazaértem, McFly késett így nekiálltam egyedül. Gondoltam kipróbálom minden jó-e ahhoz, hogy egy jót szereljünk. Először lefényképeztem az aktuális - erősen katasztrófasúlytotta - ajtókat.
Itt most egy kicsit dramatizáltam, de azért látszik, hogy tényleg elég parán néztek ki. Ezen mindenképpen kellett javítani, mert rosszul nézett ki és ráadásul az autó hangja is megnőtt így. Ezután leszedtem a hátsó takarólemezt, hogy belepróbáljam a vadiúj 10-es imbuszomat a torziós rugóba. Na itt már érződött, hogy nem lesz könnyű dolgunk a nap folyamán, mert nem ment bele, túl nagy volt. Gondoltam, akkor majd a 8-as jó lesz, de az meg elforgott. Ránézésre kell hozzá egy 9,5-es. Ügyes. Eddigre megérkezett a McFly is és ő is kipróbálta. Látszott, hogy itt köszörű kell, amit a szembeszomszédtól szereztünk is hamar. Ezzel belereszeltük az imbuszt, tökéletes lett. Utána ráfogtam keményen a vadiújonnan applikált erőkarunkkal
és nekiálltunk kilazítani a torziós rugót. Ezen a képen a pirossal bekeretezett részen látszik középpen az imbusz helye, két oldalt pedig a két csavar, ami az egész szerkezetet a helyén tartja.
Miközben én a rugót tartottam, McFly csavarozott nagy erővel, közben én hol feszítettem, hol engedtem a szorításon, hogy minél kevésbé nyírjuk el a meneteket. A kép alapján, maga a rugó balra akar tekeredni és én az autó jobb oldalán álltam és fogtam vissza. Ez sikerült is az egész nap folyamán, bár voltak még nehézségek bőven.
Erről fog szólni a következő rész.
