Ha már úgyis a Delorean rokonjainál járunk, akkor nem szabad elfelejteni minden gullwing ősét, a Mercedes 300SL-t. Két változata volt, a gullwing (1954-1957) és a roadster (1957-1963). Ezek az utcai változatot jelentik és én most természetesen a gullwingről, azaz a sirályszárnyasról szeretnék szólni pár szót.
Az autó története 1952-ben indult, amikor a W194 kódnevű Mercedes rajthoz állt és megnyerte a Le Mansi 24 órás versenyt. Ez az autó egy 175 lóerős karburátoros jármű volt. Ez kevesebb volt az ellenfelek teljesítményénél, de a későbbi utcai változatnál is! Ami miatt mégis nyerni tudott az a rendkívül jó légellenállási együttható és a könnyű súly volt.
Ezt az autót fejlesztették aztán tovább - W198 kódnéven - Max Hoffman, amerikai Daimlerkereskedő ötlete alapján. Max úgy gondolta, hogy a háború utáni rohamosan fejlődő USA tökeletes piaca lenne egy könnyű és különleges utcai sportautónak. Szerencsére a Mercedes vezetősége hallgatott rá és megalkották Rudi Uhlenhaut vezetésével a később legendássá váló autót.
Ez a modell átesett néhány változtatáson. A legfontosabb, hogy Bosch mechanikus benzinbefecskendező rendszert kapott (1954-ben járunk!). Habár nem ez volt az első benzinbefecskendezéses autó, mégis korszakalkotó volt. Ez a fejlesztett verzió már 215 lóerő leadására volt képes 5800-as fordulaton és lehetővé tette a 260km/h elérését. Ezzel és a 7,2 másodperces 100-ra gyorsulásával kora leggyorsabb autójává vált. 4 sebességes manuális váltóval árulták, a motor 6 hengeres volt. Az úttörő megoldások miatt rendkívül karbantartásigényes volt a motor, az olajcserét 1000 mérföldenként (1600km) ajánlották.
A nevében a 300 a motor hengerűrtartalmára utalt, az SL pedig a Sport Leicht-re azaz a könnyű súlyra (1310kg). Ennél az autónál az ajtók speciális nyitódása nem esztétikai, hanem sokkal inkább hatékonysági célokat szolgáltak, ugyanis a karosszéria vázszerkezete elég magasan húzódott az autó alacsonysága miatt. Emiatt egy rendes ajtó nem fért volna el, ezért döntöttek a könnyű szerkezetű felfelé nyíló ajtók mellett a mérnökök. Így a ki és beszállás elég nehézkes volt, ezért is váltotta le a roadster a korábbi verziót. Összesen 3258 db készült, ebből 1400 gullwing. Arról nem találtam információt mennyi maradt fent ebből.
Egy Mercedes 300SL fentartása egy Deloreanéhez képest nem összevethető. Habár a gyár még mindig létezik és alkatrészeket is gyárt az autóhoz az autó értéke nagyságrendekkel nagyobb a Deloreanhez képest. 700000$ körül van egy ilyen Mercedes ára, bár miután nem nagyon van eladó, ez inkább csak becsült ár.
A DMC-nek, illetve Deloreannek is volt legalább egy, de lehet, hogy kettő ilyen autója. Először akkor találkozott az autóval, amikor még a Packardnál dolgozott, és vettek egy példányt, hogy az üzemanyagbefecskendezését lekoppintsák. Aztán elméletileg a DMC-nél is vettek egyet az ajtók miatt, majd adták el a gyár vége felé, de erről nem sokat találtam.
Van viszont egy másik 300 SL, ami John Delorean tulajdonába került, egy minimum szürke tranzakció során. Gerald Dahlinger Oklahoma Cityben vette meg az eladó autót 6000$-ért, majd fel is újította. Egy időben Deloreannel üzlettársak voltak a kereskedésében, így kölcsönadta az autót Deloreannek egy hónapra, hogy az forgathasson vele egy reklámfilmet. Közben viszont Delorean, Roy Nesseth segítségével kigolyózta az üzletből, és mivel elkövette azt a hibát, hogy az autó a Cadillac kereskedésének a nevén volt, így soha többet nem látta az autóját.
Hogy itt is legyen hazai vonatkozása a bejegyzésnek, nekem van otthon a falon egy Mercedes 300 SL fémposzter a falon. :) Frankón néz ki, pont mint az eredeti.
