Másnap reggel korán indultunk. Na jó, nem későn. 8-kor reggeliztünk, fizettünk és lefényképeztünk egy jópofa autót:

Valami régi Citroen. Ismerem a formáját, pontos típust nem tudok, de biztosan kiegészíti majd valaki. Kicsit beszélgettünk a tulajokkal akikről kiderült, hogy hollandok és Leeuwardentől nem messze laknak. Még nem írtam, de az volt a találkozó és a túra indulópontja.

Mentünk is tovább, nem sok szünetet tartottunk, a következő kép az egyik ilyen helyen készült:

Innen már nem voltunk messze a következő megállótól, ahol sokminden jött elő.

Először is kigyulladt a Lambda szonda ellenőrző lámpája. Mikor megláttam, le is álltam a következő megállónal, hogy utánanézzek mi is ez. Mint kiderült ez csak egy amerikai környezetvédelmi előírás, hogy 30000 mérföldenként le kell ellenőrizni a szondát, hogy a kibocsátás megfelelően alakul-e. Ettől boldogan lehet menni bármennyit, de volt viszont egy nagyobb gond is. A motor eleje felől csöpögött valami. Megnéztem a motorolajat és jó volt. Ráadásul nem is csöpögött túl gyorsan úgyhogy annyira nem tűnt veszélyesnek, de azért paráztam. Amikor indultunk, akkor tudtam, hogy a hűtővíz csöpöghet egy kicsit, de csak a légkondi kondenzvizét láttam. Szóval a hűtővízcsöpögést becseréltem olajcsöpögésre. Frankó.

Haladtunk tovább Witten, Dortmund felé. Már említettem, hogy hoztunk egy pólót egy Andreas nevű fickónak, de nem mondtam meg, hogy ki is ő. Andreas egy másik Deloreantulajdonos és az én szempontomból különleges. Ő ugyanis VIN7076 boldog és büszke tulajdonosa. Az enyém ugye VIN7075, tehát a két autó nagyon tesó. A dmctalk-on sisternek, azaz nővéreknek hívják az ilyen közeli rokonokat.

Nagyon jól álltunk idővel, de ezt egy Dortmund előtti dugó elintézte. A GPS szólt, hogy gebasz van és mutatott is alternatív utat amit meg is fogadtunk. Sajnos elég nagy kerülő volt és habár a dugót így kikerültük, egy kupac lassú kisvárosba belefutottunk. Nem nagyon élveztem. Végül visszakeveredtünk az autópályára, majd bejutottunk Wittenbe. Egy egyeztetés után sikerült találkozni, majd megláttuk az autót is.

Itt éppen egy ismerőssel futott össze a pirosnál és gyorsan beszélgettek egy kicsit. :)

Négy évvel ezelőtt vette az autót, amikor is egy roncs volt. Sárga roncs, hogy pontos legyek. Még a visszapillantó tükör is sárgára volt festve és teljesen működésképtelen volt. Andreas négy év alatt újította fel, az utolsó csavarig. Ami azt illeti, látszik is az autón, mert olyan, mintha új lenne. Habár az enyém is jó állapotban van, de az övé sokkal szebb! Igaz pénzben is kábé másfélszer annyit költött el rá, de nagyon jó volt látni és összehasonlítani a két Deloreant. 

Mondott egy érdekes történetet is, miszerint 2005-ben vette meg az autót és Texasban hajózta be Augusztusban. Na ki tudja mi volt Texasban 2005 Augusztusban? Megmondom. A Katrina hurrikán, ami New Orleanst is lerombolta kicsit arrébb. Ez az autó két nappal a hurrikán érkezése előtt hagyta el amerikát. Az utána levő autók már nem voltak ilyen szerencsések, erről pár nappal később meggyőződhettem Ednél. Majd visszatérek rá akkor.

Andreas elvitt még egy kicsit szebb környékre, egy erdős fás helyre, ahol hirdethettük a népek barátságát. Íme az első kézfogás a német és a magyar Deloreanklub között:

Mindenki a saját autója mellett vigyorog. Ez kép már a találkozó végén készült, innen indultunk tovább Hollandia felé. Közben megbizonyosodtam róla, hogy a többi hiba mellé előjött egy másik is. A bal első futómű felől néha nyikorgást hallottam. Nem sokszor, de mint kiderült, egyre többször. Pár nap múlva már többször nyikorgott mint nem.

Ezen a napon már kapcsolatban voltunk Bopatékkal is és mikor mi elhagytuk Dortmundot ők már csak kb. 150 km-rel voltak mögöttünk. Megbeszéltük, hogy valahol még a német részen találunk szállást és ott találkozunk. Mi le is mentünk Isselburgnál a pályáról és megkezdtük legkeservesebb szálláskeresésünket. Két órát bóklásztunk, legalább 10 hotelt, vendégházat megnéztünk mire találtunk egy jót és akkor kiderült, hogy Bopat elnézte a lejárót így ők már Hollandiában szállnak meg. Már nem akartam utánuk menni így külön aludtunk és másnap találkoztunk.