Habár a Deloreaneket elsősorban az amerikai piacra gyártották, voltak tervek az európai értékesítésre (főleg mivel karakterisztikáit tekintve inkább európai, mint amerikai). Ehhez azonban több módosítást is el kellett végezni az autón, ezért a DMC az andoveri (Hampshire) székhelyű Wooler Hodecet bízta meg a szükséges átalakítások elvégzésével. Ez a kis cég korábban már több autó jobbkormányosítását végezte el. Dolgoztak többek között a GM-nek is, a specialitásuk a Jeep volt. Ezeknek a módosításoknak a nagy része az Egyesült Királyságbeli forgalomba helyezéssel volt kapcsolatos, de az európai változat is sok mindenben különbözött volna az amerikaitól. A főbb változtatások a következők voltak:

- A kormány és pedálok áthelyezése.

- Az üvegszálas műanyag alváz módosítása a jobb és bal oldali lábtérben.

- Új fajta kárpit és műszerfal.

- Az elektromos rendszer módosítása.

- A légkondi és a fűtés mozgatása.

- A kézifék mozgatása.

- Ablaktörlő módosítása.

- A kilométeróra 140 mérföldesre cserélése (Egyes esetekben km/h-s óra beszerelése).

- Európai típusú (asszimetrikus) lámpatestek beszerelése.

A DMC részéről a konverziót Charles Bennington kezdeményezte, de a gyár teljes fennállása alatt folyt a fejlesztés. Az első fontos döntése az kellett, hogy legyen, hogy milyen autók legyenek a konverzió első alanyai. A rendes, jó minőségű autók, amik eladható termékek voltak, nem lettek volna jó ötlet, ezért az úgy nevezett "fekete autók" közül válogattak ki néhányat és azokon végezték el a munkálatokat. Így volt a leginkább költséghatékony az egész project. Az első prototípus a VIN 510 volt. 

A Wooler Hodec és a DMC között 1981 október 15-én jött létre a hivatalos szerződés, amiben 16 manuális és 4 automata autó átalakításáról egyeztek meg. Mint írtam, az alanyok úgynevezett fekete autók voltak, de az elkészültük után kaptak rendes, igazi 1982-es VIN számot is. A gyári minőségük, szépen szólva is erősen változó volt és mindegyikük fekete belsős volt. A gyár problémái miatt viszont csak 12 autó készült el, 11 manuális is 1 automata (12175), ezekből lettek az SIJ autók. Ezeknek a VIN száma 12171-12181, valamint a 12199, mindegyikük 1982 májusi autó.

Az 1982 februári csődeljárás után Barrie Wills vezetésével az 5565, 5638, 5529  VIN számú autókat szintén átalakították, ezekből lettek az AXI autók, pontosabban az AXI 1697, AXI 1698 és AXI 1699. Ezek, szemben az SIJ autókkal nem csak sima jobbkormányos konverziót kaptak, hanem komplett brit homologizációt. Ez módosított hátsó lámpákat, tetőközépi antennát, kis méretű oldalhelyzetjelzőt, módosított indexet, ködlámpakapcsolót, a katalizátor és lambda szonda hiányát és még pár kisebb dolgot jelentett.

Ezeken kívül további egy autó is készült, a VIN 16242, ami a WIA 8096-os rendszámot kapta, és John Taylor, a Duran Duran énekesének az autója lett. Ezzel együtt 17 hivatalos, gyári jobb kormányos Delorean készült. A VIN 510, a 12 SIJ, a 3 AXI és John Taylor autója.

Ezeken felül is átalakítottak több autót a gyár bukása után, de ezeket már nehéz nyomon követni, bár a VIN 752, 758, 769, 780, 3046, 6986 és 11382.biztosan közöttük van. A minőségük erősen változó, de az biztos, hogy a jó minőségű jobb kormányos átalakításon átesett Deloreanek magasabb áron kelnek el, mint a "szokványos" bal kormányos társaik. Ezeken felül pedig van még pár olyan brit homologizációs Delorean, ami valami okból bal kormányos maradt. Ilyen pl. a SIJ 9947 rendszámú VIN 11133, de ezek már aztán tényleg annyira a kivételek kivételei, hogy inkább nem is írok róla többet, mert felrobban az agyam.

Ezennel úgy látom befejeztem a A Deloreangyár emberei című sorozatomat. Remélem tetszett. Pénteken úgy tűnik jönnek a "fekete autók", aztán majd meglátom.