Nagyon jól el voltam látva anyagokkal az elmúlt hetekben, mert többen is hallgattak felhívásomra és írtak valamit autóbuzériájukról. Ezúton is köszönöm nekik! Most pedig olvassátok Dubniczkia bejegyzését az általa ismert autómúzeumokról:
Mi a különbség mondjuk az Alfa Romeo és a Kia között? A múltjuk. Az autómárkák mai patinájukat és megbecsülésüket, rangjukat a legkevésbé a mai teljesítményüknek köszönhetik. Abban a korban, amikor fogódzkodóra van szükség, hogy megmondjuk egy új autó típusát, amikor csak egy logó az, ami mondjuk Forddá vagy Seattá tesz egy autót. A helyzet az, hogy ha ma azt mondod egy autóra, hogy milyen fasza és hogy mennyivel jobb mint a másik, akkor valójában a múltjukról beszélsz. Mint mindig, most is van különbség, hisz egy Mercedes vagy egy… most nem is jut eszembe más… autó még egy avatatlan szemlélődőnek is felismerhető. De ahhoz igencsak expertnek kell lenni, hogy egy Seat, egy Opel vagy mondjuk egy Hyundai között különbséget tegyünk. Hogy jól van-e ez így, nem tudom, de arra nagyon kíváncsi leszek, hogy egy mai BMW mit fog továbbörökíteni a jövőnek. Mi lesz az, ami miatt húsz év múlva is emlékezni fogunk rájuk? Bár ha ilyen ütemben vesztik el egyéniségüket a márkák, ha ilyen rohamosan tapossák sárba a legkitűnőbb autógyárták identitását a marketinges és üzleti szakemberek, akkor még korántsem vagyunk a gödör legalján. Biztosan én vagyok a maradi, vagy túlságosan vaskalapos, de arra nincs mit mondani, hogy volt egy gyártó, aki egykoron először alkalmazott sorozatgyártásban biztonsági övet, vagy vezette be a légzsákot, aki le sem szarta a cv-értékeket (200-as sorozat), ma pedig "csak" egy kínai pénzduzzasztó. Volt idő, amikor egy karosszéria picike részlete elég volt, hogy felismerjünk egy modellt (nem típust), ma már jó ha legalább a gyártó kontinest eltaláljuk. Ez persze vicc, de a közös padlólemezek, leányvállalatok és ncap töréstesztek korában igencsak fontosnak tűnnek a gyökerek. Szerintem fontos tudni ki volt Carol Shelby, ha már ott a szignója egy mai Mustang GT műszerfalán, vagy miért volt nagy szám (ma már sanos nem jelent semmit) ha "Gordini" felirat volt egy kocsin, vagy mi köze van Enzo Ferrarinak az Alfához. És ha már érdekel a múlt (persze miért ne érdekelne, ha autóbuzi vagy) és kíváncsi vagy egy-egy iparművészeti csodára vagy egy-egy korát megelőző technikai forradalomra, akkor biztos el is mélyültél néhány típus vagy gyártó internetes oldalában. De szerencsére nem kell beérnünk az egér érintésével és a monitor színeivel. Tele a világ motorolajjal megszentelt helyekkel, melyek egy igazi autóbuzinak fantasztikus zarándokhelyek. Ahol érzed a szagokat, ahol érinted a fémet és ahol hallod a Mille Miglia hangjait, vagy érzed a Donington Park betonján elkenődött gumi szagát. Ahol kapsz egy kis ízelítőt, hogy ki honnan jön, hogy miért is tartjuk nagyra a mai autógyártókat, és mik voltak azok a korszakalkotó járművek, amik meghatározták a korukat és amikkel mi kis surmóként matchbox alakban játszottunk. Az időszakos autókiállítások és az állandó autómúzeumok igazi zarándokhelyek a magunkfajtáknak.
Audi:
Európának nincsen sajnos Detroitja, de van helyette néhány igazi bölcső. Az autózás benzingőzös és kuplungszagú bölcsője. Nekünk ugyan nincsen Indianapolisunk, de van helyette Targa Folio vagy Silverstone. Amerika adta nekünk az első autót és a V8-as rotyogást meg az Indycart és még oly' sok klassz dolgot, de a mi szívünkhöz mégiscsak az európai gyökerű autóbuzi fétisek esnek közelebb. Gyermekkorunk rallylegendái vagy a Formula 1 nagy találmányai mind-mind európai eredetűek. A német autókról ma leginkább a vegytiszta, konszolidált, visszafogott és dízelszagú egyenvasak jutnak eszünkbe, pedig Walter Röhrl és Michéle Mouton is Audiban versenyzett, igaz vagy huszonöt évvel ezelőtt. És van egy hely, ahol bele is szagolhatsz a versenyautójukba. Ingolstadtban, az Audi múzeumában igazi ütött-kopott, olaj és izzadságszagú versenyautók vannak kiállítva a gyártó legfényesebb korszakából.
De ha a versenytechnika nem hozna eléggé lázba, akkor egy páternoszter szerű, végtelenítve körbe-körbe járó daruszerkezeten kiállított prototípusoktól fog elállni a lélegzet. Közel egy óra mire a liftszerkezet körbeér, és közben egyik ámulat összeér a következővel… egy Avus, atyaisten, ezt az AutóMotorban láttam …ez az autó az Én a Robot-ból …ez-ez az R8, vagy nem?! …uff. Ma is tisztán látom, ahogy a dunaújvárosi skála játékosztályának polcáról teljes extázisban leemelem az első BBurago modellemet, egy versenyfestésű Quattrót. Ez huszonöt éve volt. És most itt áll előttem életnagyságban. Ki csinálta az első tisztességes összkerékhajtást? Ki hitt a turbóban és a női sofőben? Igen, nekem az Audi, nem a mostani kihipózott, német műarisztokrácia, hanem az 1984-es szivar százas, az első nyugati autó, amiben ültem, egy taxi. Ha Ingolstadt közelében jársz, ki ne hagyd, ha a legapróbb fogékonyságot érzed magadban az autók iránt. Felfal, magáévá tesz. Imádom.
Audi Forug Ingolstadt
Ettinger Straße 60
85057 Ingolstadt, Németország
0800 2834-444
BMW:
Németországban Ingolstadton és Stuttgaron kívül van még egy fontos város az autóőrültek térképén. Igen, München az. Bayern München, sör és wurst, na meg persze a BMW. A hely, ahol azok az autók készülnek, amik német autóban olyanok, mint az olaszoknál az Alfa. Kocsik sportszívvel. Persze ma már nem jelenti ugyanazt ez a három betű sem mint régen. Nekem legalábbis. Köszönet Chris Bangle-nek és az ő fertelmes kreálmányainak. Sohasem fogom megérteni, hogy aki meg tudta tervezni a Fiat Coupét, az hogyan tudott ilyen formákat rajzolni, mint a kilencvenes évek BMW-i. Én örülnék a legjobban, ha ezt a véleményemet pár év múlva revidiálnom kellene, de most úgy áll a dolog, hogy nem sok boldogabb ember volt nálam, mint mikor kiderült tavaly, hogy a tervező továbbáll a cégtől.
Azt hiszem ebből is kiderül, hogy ide sem a mai holmik miatt jöttem. Vannak dolgok, amiket az életben legalább egyszer látni kell. Nem, nem a Mona Lisa, vagy az Eiffel-torony… Sokkal inkább Nelson Piquet négy hengeres, 1500 köbcentis, turbós Brabham-je. És itt van. Ott állhatsz mellette és átélheted gyermekkorod pillanatait, amikor csak néhány versenyt közvetítettek a tévében, és a fekete és fehér színek mögül csak tippelni tudtad, hogy milyen színűek a kocsik, és csak sejtetted, hogy miért lelkesedik annyira a Lapaj. Nagy korszak volt. Látni Giugiaro mester egyik legszebb munkáját, egy M1-et, vagy meghallgatni M-szériás motorok hangját elképesztő élmény.
Persze "belelátni", hogy hogyan tervezik a mai BMW-k legapróbb részleteit, vagy a BMW World-ben tett séta közben sokkot kapni attól, ahogy egy Quelle katalógus-szerű német házaspár, Colgate-mosollyal átveszi egy új bajor vas kulcsait. A BMW múzeum nagy dolog, és nem csak attól, amiket kiállít, hanem leginkább attól, ahogyan. Amit ma tud a multimédia és a hangulatkeltés az mind-mind fel van használva az ámulatba ejtésre. Ez az a hely, ahová eljöhetsz a gyerekkel és az asszonnyal is, és nem fognak unatkozni.
BMW Museum
Veranstaltungsmanagement
Am Olympiapark 2
80809 Munich
events.museum@bmw.com
Alfa Romeo:
Szándékosan hagytam utoljára a Cuore Sportivo-t. Igen, fantasztikus dolog a német autógyártás, meg persze jogosan istenítendő a britek egyedi felfogása az autóépítésről, de az olasz autó, az valami egészen más dolog. Tudjuk, hogy szar. Tudjuk, hogy van nála korszerűbb, technikailag fejlettebb, gyorsabb és kényelmesebb is. De hogy stílusosabb van-e? Nem hiszem. Hogy minden lerobbanás után, miközben gyalázzuk azt a fertelmes rettenetet, arra gondolunk, hogy milyen gyönyörű. És csak induljon el újra, mindent megbocsájtok, csak hadd halljam újra azt a „zenét” a kipufogóból. Van szíve, van lelke és ami a legfontosabb, van stílusa. És hogy mitől? Mindenkit megihlet.
Minden nagy tervezőt, tervező stúdiót alkotásra sarkall a márka története, a legendák, a nagy elődök. Bertone, Pininfarina, Zagato... A legszebb terveiket mindig a “névtelen lombard autógyár”, az Alfa Romeo használta fel. És ezeket a csodákat, az Alfa és a Centro Stile legszebb és legjobb műveit megszagolhatod, megérintheted Milánó mellett Arese-ben. Ez a kiállítóhely egy igazi zarándokhely, minden csili-vili külsőség nélkül. Szöges ellentéte a BMW múzeumnak. Itt nincs multimédia, itt nincs világítás, itt nincs parasztvakítás. Igaz, itt egy lélek sincs. Rajtunk és a száz méterre lévő portáson kívül csak mi és az autók vannak. Egy teljesen méltatlan helyszínen, szerencsétlen környezetben láthatóak az európai autótörténelem talán legcsodásabb darabjai. 100 év benzinszag, trófeák, behajlott lemezek és szív, szív, szív, rengeteg szív. Az Arese-i Alfa múzeum egy templom, minden igazi autórajongó őszinte és kihagyhatatlan örömüvöltése.
Alfa Romeo Il Museo Storico
Arese
Viale Alfa Romeo
+39 02 444 294 21
