HTML

Élet egy Deloreannel

Ez a blog a Delorean Klub Magyarország blogja. Terveink között szerepel a tulajdonunkban levő autók minél több kalandját megörökíteni, a Delorean Motor Company és John Delorean életét minél részletesebben dokumentálni.

Friss topikok

  • gigabursch: Az utolsó bekezdésben a lényeg!!! :-))) (2023.10.18. 12:45) Klubtalálkozó 2023
  • gigabursch: Sok csodát nem várok... Majd ha lesz, akkor tíz év múlva egy tízéveset. (2023.10.06. 11:46) Új Deloreanek - Frissítés 8.
  • Sidaries: @Tomchy: Valóban. Bár azért tegyük hozzá, hogy a vadnyugaton sem voltak éppen pontosak a vonatok a... (2023.09.26. 09:32) Levél érkezik - 42 év késéssel
  • bopat: Azért mentem lassan, mert nem bírtátok az iramot :) Vissza kellett fognom magam. (2023.07.13. 14:49) Ausztriai kirándulás
  • a8zoli: meg sokszor 15 evet kivänok ;) (2023.06.30. 18:33) 15 év

A Deloreangyár emberei XX. - Lapple II.

2011.05.13. 10:00 :: Sidaries

Folytatom a Lappleről szóló történetet elsősorban a gyártással foglalkozó témákban. Első rész itt.

A gyár jellemzően 300-500 körüli sorozatokkal dolgozott. Nem egyszerre gyártottak mindent, mert így hatékonyabb volt a termelés. Ráadásul a hasonló elemeket (jobb első - bal első acélelem) egymás után készítették, ezért a szerszámok átszerelésére sem kellett olyan sok időt fordítani. A Lapplenél a DMC vevőkódja a 3022 volt és ezzel nevezték el a gyártott alkatrészeket. 3022-001-től 3022-044-ig. Ezeknek a zöme az ajtó részei voltak, de pl. a 3022-023 és 3022-024 voltak a két első acélelem. Az ajtó belső főpaneljét Németországban gyártották, aztán ezeket egy külön megállapodás alapján hozták be Írországba, hogy ne kelljen rájuk vámot fizetni (Még jóval az EU előtt vagyunk).


A rozsdamentes acéllal nagyon nehéz dolgozni. Esetenként a 20%-os selejtarányt is elérték, de folyamatosan működött a gyár mellett egy javítóműhely, ahol legalább a kishibás darabokat javították. Ez főleg az ajtók belső részeire vonatkozott, mert mondjuk egy oldalsó acélelem külső sérülését nem volt mód javítani. Körülbelül 12000 acélelemet gyártottak, bár pontos számok nem állnak rendelkezésre. Amikor a DMC becsődölt, akkor a maradék nagy részét leselejtezték.

A DMC bukása után az öntöttvas nyomószerszámok a Lapple tulajdonában maradtak, akik mindent megtettek, hogy csökkentsék veszteségeiket, ezért annak adták el őket, aki a legtöbbet adta értük. Ezek óriási több tíz tonnás szerszámok voltak és ócskavasként adták el őket, majd nagy részük végül a tenger fenekén kötött ki, egy kisebb részük pedig különféle kohókban végezte. Ezekről bővebben itt írtam. Ironikus, hogy miután már a tenger alján voltak a szerszámok, megjelent pár ember, hogy szeretné megvenni őket. 


Ezekkel a szerszámokkal egyébként is elég sok gond volt. Folyamatos gondozást és karbantartást igényeltek és amennyiben ez elmaradt, elkezdtek rozsdásodni és deformálódni, a normális kopásról nem is beszélve. Mire a tengerbe kerültek már erősen leromlott állapotban voltak, ha valaki felhozná őket sem menne velük semmire. Olcsóbb lenne újakat gyártani. Az első acélelemeknek az a része, ahol a kerék íve találkozik a görbébb felülettel sokszor sérülést okozott a nyomószerszámon és a szerszám egyes darabjai beleágyazódhattak a rozsdamentes elembe és ott rozsdásodni kezdtek. Szóval, ha valakinek itt rozsda van, akkor az a nyomószerszám egy darabja miatt van. Szuvenír Carlowból. :)


Michael ezentúl meg tudott szerezni még annak idején pár referenciapanelt. Ezek voltak azok az első acélelemek, amiket a legyártásuk után a DMC vezetői és mérnökei jóváhagytak és ezentúl ezek lettek az etalon a gyártás folyamán. Mindegyiken van egy matrica, amin fel van tüntetve, hogy referenciapanelről van szó, az, hogy mi az alkatrész kódszáma, hova való az autón, valamint a jóváhagyó neve és aláírása. Ezeknek a paneleknek külön érdekessége, hogy nem voltak összeszerelve, így az ajtó több részben van még. Ezeket az acélelemeket a Lapple eleinte a gyár falán tárolta, ahol az összes fontosabb munkájuk fent volt, de 1990 körül ezt a gyűjteményt felszámolták és elrakták egy raktárba. Michael innen kérte el őket és mivel jóváhagyták, ezért hazavihette. Ezeket később odaadta John Dorenak, aki az interjút készítette. Az idei Eurofesten megtekinthető lesz. Majd lefotózom. :)


Hát ennyi lett volna a Lapple története. Beleakadtam pár olyan technikai leírásba, amit sehogy sem tudtam lefordítani, így az előző bejegyzésben már linkelt oldalon megéri körülnézni az angolul tudóknak.

Miközben pedig a fordítást készítettem találtam még pár információt a csomagtartótetőről is és az majd egy külön bejegyzésben kap helyet máshonnan összevadászott információkkal egyetemben.

Szólj hozzá!

Címkék: történelem a gyár emberei dtl

A bejegyzés trackback címe:

https://delorean.blog.hu/api/trackback/id/tr412879876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása