HTML

Élet egy Deloreannel

Ez a blog a Delorean Klub Magyarország blogja. Terveink között szerepel a tulajdonunkban levő autók minél több kalandját megörökíteni, a Delorean Motor Company és John Delorean életét minél részletesebben dokumentálni.

Friss topikok

  • gigabursch: Az utolsó bekezdésben a lényeg!!! :-))) (2023.10.18. 12:45) Klubtalálkozó 2023
  • gigabursch: Sok csodát nem várok... Majd ha lesz, akkor tíz év múlva egy tízéveset. (2023.10.06. 11:46) Új Deloreanek - Frissítés 8.
  • Sidaries: @Tomchy: Valóban. Bár azért tegyük hozzá, hogy a vadnyugaton sem voltak éppen pontosak a vonatok a... (2023.09.26. 09:32) Levél érkezik - 42 év késéssel
  • bopat: Azért mentem lassan, mert nem bírtátok az iramot :) Vissza kellett fognom magam. (2023.07.13. 14:49) Ausztriai kirándulás
  • a8zoli: meg sokszor 15 evet kivänok ;) (2023.06.30. 18:33) 15 év

Történetek 2000-ig IV.

2012.06.15. 10:00 :: Sidaries

A következő történet alátámasztja az egyik írásomat, és nem tartom kizártnak, hogy az előbb linkelt bejegyzést némileg ennek hatására írtam csak már nem emlékszem rá. Ez a mostani beszélgetés pont ellentéte a múlt heti Eddel való beszélgetésnek és a DMCH-s Stephen Wynne benne a főszereplő.

Én is azon a véleményen vagyok, hogy Ed nem vált hasznára a Deloreaneknek. Amikor 2003-2004 környékén aktívabban elkezdtem netezni, első utam a Delorean One oldalára vezetett. Az első gondolatom az volt, hogy mennyire jó, hogy még mindig lehet alkatrészt és mindenfélét kapni az autóhoz ... csodás. Viszont nem nagyon értettem az oldal felépítését, mert még nem volt autóm ezért tovább kerestem és kicsivel később ráakadtam a DMCH igen egyszerű oldalára, ami még nagyon gyerekcipőben járt. A közelében sem volt a mostani komplexitásának, tulajdonképpen csak egy cégszlogen és egy telefonszám volt rajta.

Ebben az időben körülbelül elsős voltam a középiskolában és gazdasági dolgokat tanultam. Ezért az első gondolatom az volt, hogy hogyan tud ez a cég talpon maradni egy ilyen egyedi (és kétségtelenül csökkenő) piacon. Ezért felhívtam a DMCH-t, hogy feltegyek pár kérdést és nem más, mint Stephen vette fel a telefont. Ez eléggé meglepett, mert olvastam, hogy ő a cég elnöke, de mégis ez a telefon volt az első lépés a Deloreantulajdonossá válásomhoz.

Stephen: - Delorean Motor Company, Stephen beszél.

Én: - Stephen Wynne, az elnök?

- Aha. (Yeah)

- És miért te veszed fel a telefont?

- Elég kis cég vagyunk.

Ekkor én (emlékezzünk csak, 15-16 éves lehettem): - Ó, frankó, őőőő, nagy Deloreanrajongó vagyok már régóta és majd én is akarok venni egyet valamikor, de nagyon érdekelne, hogy egy ilyen eredeti és speciális piacon, fix darabszámú alkatrésszel, hogyan tervezik a cég jövőjét?

- Hát van egy 10 éves üzleti tervünk, úgyhogy térjünk rá mondjuk 10 év múlva, jó? 

Erre én, észrevéve tapintatlanságomat: - Oh, köszönöm és köszönöm az idejét. Biztosan telefonálni fogok majd valamikor, amikor majd tudok autót venni.

- Igazán szívesen. Hívjál csak nyugodtan, ha úgy érzed, hogy itt az ideje egy Deloreannek.

Mivel Stephen viccesen és kedvesen fogta fel az egészet, ezért pozitív élményt hagyott bennem mind ő, mind a közösség és megerősített abban, hogy nekem is kell majd egy Delorean. Ha Eddel beszéltem volna - a hallott elbeszélésekből kiindulva - kétlem, hogy ilyen megértő és türelmes lett volna egy ilyen hülyegyerekkel szemben, aki egyszer csak felhívja valami Isten háta mögötti porfészekből és a cég életképességéről kérdezi.

6 komment

Címkék: közösség történetek dtl

A bejegyzés trackback címe:

https://delorean.blog.hu/api/trackback/id/tr194572382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása