Habár ez a bejegyzés jobban illene szerdára, de mégis ide írom, mert egy újabb Chestnut flottás autó került elő és az meg már köthető a DMC történelméhez. Ez az a kupac autó, amibe Bopaté is tartozott annak idején és amiről már írtam a fenti linken. Az új boldog tulajdonos Gatoona néven van a dmctalk-on és sikerült neki egy olyan gyors vásárlást véghezvinnie, amihez képest skynet egy hetes autóvétele nem is tűnik annyira meglepőnek:
Egy forró vasárnap este volt és a testvéremmel éppen a vasútállomásról jöttünk, mert lekéstem a buszcsatlakozásomat. Nincsen saját autóm, soha nem is vezettem, még jogsim sincsen és a vezetés mint olyan nem is érdekelt soha. Egész életemben autó nélkül éltem.
Szóval hazafelé jövet megálltunk tankolni nekem pedig nagyon el kellett volna mennem wc-re, de a benzinkútnál erre nem volt lehetőség, ezért gondoltam elmegyek valahová a kút mögé és megteszem, ami szükséges. Miközben a dolgomat végeztem, észrevettem, hogy elég sok roncsautó van körülöttem. Jeepek, Jaguarok és mindenféle egyéb autó ugyanolyan rossz állapotban.
Miután végeztem és elindultam visszafelé észrevettem valamit a szemem sarkából: egy Deloreant. Egészen eddig még soha nem láttam Deloreant a valóságban. Jó párszor körbejártam csodálkozva és annyira megkapott valami a kinézetében, formájában, hogy egész este tudtam volna nézegetni.
"Gyerünk tesó, itt hagylak!" - kiáltotta a testvérem, mire én válaszoltam, hogy "Megyek!"
Egész úton hazafelé az autóra gondoltam és még elaludni is nehezen tudtam miatta, mert annyi megválaszolatlan kérdés volt a Deloreannel kapcsolatban. "Miért volt ott az az autó?" "Vajon kié lehet?" "Milyen laza lehet úgy autózni, hogy Huey Lewis Back in Time-ja bömböl a hangfalakból?" és egyéb ilyen hülye dolgok.
Következő reggel beteget jelentettem a munkában és úgy döntöttem, hogy inkább megnézem újra. Soha nem érdekeltek az autók. Mi történt velem?
Miután odaértem, ismét megnéztem a Deloreant. Hát, elég rossz állapotban volt. Volt egy horpadás a jobb első acélelemen, a lökhárítók majd leestek, a beltér cafatokban lógott és látszott, hogy a forró kaliforniai nap is megtette hatását. Mindezek ellenére szerelembe estem. Ahogy mondani szokták, az ha valaki a hibák és tökéletlenségek ellenére is szeret valakit / valamit, na az az igazi szerelem... esetleg a komplett őrület határvidéke.
Ahogy ott álltam az autót bámulva és bálványozva, ott termett a benzinkút tulajdonosa és megkérdezte, hogy ki vagyok és mit akarok. Elmagyaráztam neki a történéseket (a wc-s részt persze kihagyva) ahogy idejöttem, ahogy megláttam a Deloreant és hogy mennyire érdekel most.
- Meg akarod venni? - kérdezte.
- Mennyi az ára? - kérdeztem vissza kíváncsian.
- 12500$-ért próbálom eladni. (kis érdekesség, hogy a szövegben az autóra, mint she hivatkoznak, nem pedig it)
Uhhhh. Még én is tudtam, hogy egy ilyen állapotú autó nem ér ennyit, még ha Delorean akkor sem.
- Négy éve áll itt, 23000 mérföldet futott, a motor működik, de az üzemagyagrendszert ki kell takarítani és itt is ott is van vele munka. Az alváz tökéletes állapotban van és minden teljesen eredeti. Semmit sem módosítottam rajta amióta megvettem. Autókat gyűjtök, ahogy látható is itt körben és imádom őket, habár a feleségem utálja. Sajnos nincs időm az összeset rendbe rakni és ahogy nézem már nem is lesz. - mondta tovább.
- 12500$ az nagyon sok. - állítottam. - Mennyit enged belőle?
- Hát... Végülis 11000$-ért is odaadom.
- Igazán? És mit szól 6000$-hoz?
- Nem hiszem. Igazából kizárt. Nem kell ezt nekem mindenképpen eladni.
- 8000$?
- Nem.
- Lejjebb nem tud menni?
- Rendben. 10000$, de ez az alja.
És itt megállt a világ egy percre. Eljött a döntés pillanata ami teljesen felforgatja majd az egész életemet.
- Oké, elviszem.
Úristen, mit tettem!
Hát ennyi a vásárlás története, bár a téma még folytatódik. Egészében véve a csávó hirtelen felindulásból vett egy korai és szép történettel bíró autót, de mindezt elég drágán tette. Komoly restaurációra szorul a gép - ahogy a képeken is látszik -, de remélhetőleg lesz hozzá türelme és pénze. Drukkoljunk neki!
