Huhh. Ez kemény menet lesz az biztos. Egyszer írtam már a töréstesztekről, megéri azt is elolvasni, de ez a mostani egy sokkal bővebb kifejtése lesz a témának. A DML-en volt egy nagyon jó téma pár hónapja, ami erről szólt és abból szeretnék pár jobb gondolatot és fontosabb értéket kigyűjteni. Valamint abból a 162 oldalas .pdf-ből, amit a neten találtam és a Delorean töréstesztjének a telemetriai értékelését tartalmazza. Őszinte leszek, ezt a rettenetes mennyiséget eszemben sincs végig lefordítani (habár a nagy része kép és grafikon), inkább csak a kivonatát közlöm annak is több részben. Akit esetleg érdekel a teljes doksi, az itt letöltheti. Akkor álljunk is neki.
Az 1980-as évek elején a töréstesztek nem voltak túlzottan elterjedtek és az autógyáraknak semmiféle kötelezettségük nem volt elvégeztetni őket az autóik forgalmazása előtt. Ezért a Delorean töréstesztje már maga ritkaságnak számított. Ez okból a DMC négy korai autót adományozott az NHTSA-nak (National Highway Traffic and Safety Administration), amik a VIN 515, 517, 531 és 537 voltak. Ezekről az autókról itt már írtam. A töréstesztekben a VIN 515-ös és valószínűleg a VIN 517-es vett részt.
Miután az NHTSA megkapta az autókat, 1981 márciusában megbízott egy céget a tesztek elvégzésével. Ez a cég az indianai Fitzpatrick Engineering és a Dynamic Science volt, akik fejlett számítógépes rendszerrel rendelkeztek és ezáltal gyorsan és olcsón tudtak dolgozni. Ezt a momentumot többször kiemelik a dokumentációban, szóval valószínűleg nem volt egy gyakori dolog.
Fontos megjegyezni, hogy ezeknek a törésteszteknek az elsődleges célja nem az volt, hogy megvizsgálja a DMC-12 biztonsági rendszereit, hanem az, hogy a tesztek fényében ajánlást tegyen egy már gyártásban levő autóban a légzsákok ideális elhelyezésére és arra, hogy hatékonnyá tehető-e egy utólagosan beszerelt légzsák vagy sem. Ez a tesztleírás egyértelművé teszi, hogy a Delorean soha nem készült légzsákkal. Az itt használt autókban utólagos légzsákok voltak beszerelve, tehát a prototípusba beletervezett légzsák tévhit.
A másodlagos cél egy könnyű autónak a letesztelése volt, amit ebben a tesztben, mint egy 3000 fontnál könnyebb jármű határoztak meg. Ez azért volt fontos, mert akkor úgy látták, hogy a trend szerint egyre kisebb autók jönnek. (Bizonyára nem látták, hogy mekkora divat lesz a SUV.) Ennek ellenére én elsősorban a töréstesztekre fogok koncentrálni.
Érdekesség, hogy a leírás említ (12. oldal) egy 30 mérföld/órás töréstesztet is, amit a DMC maga végzett el és amiben az autó nagyon jól szerepel. Éppen emiatt a teszt miatt gondolták úgy, hogy a 35 illetve a 40 mérföld/órás teszt elvégzésére használják fel a két autót.
Nagy különbség ezek között a tesztek és az új NCAP és a még újabb IIHS tesztek között, hogy itt az autót a teljes elejével ütköztették a betonfalnak. Az NCAP csak az autó elejének felét, az IIHS az autó elejének a negyedét használja fel energiaelnyelésre, ami mindkét esetben jelentős nehezítés. Akit érdekel ez az egész, az itt tájékozódhat. Ezt azért szükséges elmondani, mert azok az eredmények, amik ebben az esetben 1981-ben születtek, azok a kor viszonyai között érvényesek. Habár a tesztelők - ! spoiler alert ! - abszolút pozitívan nyilatkoztak a Deloreanről, a jelenlegi teszteken erősen kétséges, hogy ugyanilyen eredményeket érne el az autó.
Hát akkor ennyi előkészítés után, jövő héten érkezik a 35 mérföld/órás teszt leírása.
