Két téma van ami a legjobban érdekel a Deloreanekkel kapcsolatban. Az egyik a VIN körüli kavarás, a másik pedig a cég történelme, főleg a bukás körüli események. Erről eddig két ember szemszögéből írtam ezt le. Az egyik Sir Kennet Cork volt, a másik pedig Barrie Wills és most pedig következik a harmadik, Jim Prior.
Sir Kenneth visszaemlékezéseiben már többször előkerült a neve, de szerencsére ő is írt egy könyvet (Battles to Win), ahol ő is leírja a történteket a saját szájíze szerint. A könyv elsősorban hosszú politikusi karrierjéről szól (1959-1987), amiből a Delorean körüli kavarás csak egy kis részlet. 1981 szeptemberében lett a Brit kormány Írországért felelős minisztere, tehát a DMC csődje körülbelül az első munkái között szerepelt. Most pedig a fordítás első része.
1981 karácsonyán találkoztam először John Deloreannel, aki egy magas, jóképű és nagyon kifinomult ember volt, akiről sütött az önbizalom és hogy teljesen tudatában van annak, amit csinál. Amikor meglátogattam a Delorean gyárat, elkésett és a beosztottjai nyilvánvalóvá tették, hogy amíg meg nem érkezik, addig semmit sem mondhatnak és semmit sem tehetnek: csak ő számított. Nyilvánvaló volt, hogy még az sem érdekli, hogy egy minisztert várakoztat meg. Nem tudtam elhessegetni a gondolatot, hogy egy nagyon ravasz fickóval van dolgom és habár egyáltalán nem volt az esetem, azt el kellett ismernem, hogy nagyon sokat tett nyugat Belfastért. Később a szakszervezetisek megvádoltak, hogy előítéletekkel viseltettem iránta, amit én kétlek, habár a későbbi események bizonyították volna ezeket az előítéleteket.
A DMC-t az előző Munkáskormány idején indították el, amikor Roy Mason volt az Írországért felelős miniszter. Abban az időben a kormány öntötte a pénzt Észak Írországba, mert így meg tudta szerezni a szakszervezetek támogatását akkor, amikor az alsóházban már elvesztették a többséget. Royt 1976-ban küldték Írországba két utasítással. Az egyik az volt, hogy bármennyi pénzt költhet azért, hogy mindenki csendben maradjon, a másik pedig hogy bánjon keményen a terroristákkal. Ez nagyon népszerűvé tette őt a szakszervezetek körében, akik ezért őt, mint az eddigi legjobb minisztert tartották számon.
Amikor Írországba érkeztem, akkor úgy tűnt, hogy a Delorean Motor Company nagyon jól megy. 1981 tavaszán kezdték el a gyártást és a nagy kereslet miatt hamar elindították az éjszakai műszakot is. Sok szempontból a DMC egy briliáns módon kivitelezett dolog volt. Egy zöld mezős beruházás, ami a teljesen képzetlen munkaerő ellenére is két és fél év alatt az autógyártásig tudott jutni - nem hiszem, hogy bárki más megcsinálta ezt előttük.
1981 végéig minden rendben ment. A 2000 munkás, három műszakban dolgozva, ha nem is tökéletes minőségben, de gyártotta az autókat, és az eladások is jók voltak.
A folytatás (és a bonyodalmak) jövő pénteken következnek.
