Ha már egyszer nem a NAAF-on isszátok velünk a kemény tegnap este miatti reggeli gyógysört, akkor azért betáraztam egy bejegyzést mára is. Azért jobb, ha tudjátok, hogy büntiben vagytok, mert légkondis irodában GDP-t termeltek és nem pedig velünk duhajkodtok.

Na de most őszinte leszek és egyszerű. Amikor rátaláltam ezekre a dolgokra, akkor szó szerint azt mondtam, hogy:

"Bassza meg én abbahagyom ezt a kurva bloggolást. Semmi értelme."

Mégpedig azért, mert habár magamat és dubniczkia-t ismételvén: A DMC egy szedett-vedett kupleráj volt, valahogy mégis elvárná az ember, hogy legalább néhány fix pont legyen a gyár történelmében. Az egyik ilyen volt az, hogy mégis mi a 12, a DMC-12-ben?

Az eddigi kánon szerint a 12, a megcélzott 12000 dolláros árat jelentette, ami aztán végeredményben sokkal magasabb lett, valahol 25000 dollár körül. Ezt elfogadtuk, megjegyeztük, majd múlt héten ebbe rondított bele ez a szemét DML archív. Olvasgattam és kiderült, hogy ez korántsem ilyen egyszerű. Szóval az általam olvasott alternatív magyarázatok a következők. Zárójelben a saját megjegyzéseim.

- A Stainless Steel Illusion szerint a 12 onnan jön, hogy amikor Giugiaro odarakta a terveit Delorean elé, akkor John a 12. képre mutatott rá. (Ez végül is nem kizárt.)

- Valahol azt olvastam, hogy az autó egy hosszú tervezési folyamaton ment át és a 12. verzió, a 12. prototípus ment végül gyártásba. Úgy rémlik, hogy William Haddad könyve volt, ami egyes autókra emiatt mint DMC-10-re és DMC-11-re hivatkozott. (Ez azért részemről kicsit necces, mert dokumentáltan 28 prototípus volt.)

- Általános vélemények szerint a DMC-12 a 12. változata volt az eredeti koncepciónak, ami még Allstate-Delorean DSV-1-ként létezett. Az utolsó DSV-12 lett a Bill Collins féle autó, amit aztán az Ital Design és Giugiaro megkapott, hogy a gyártásra érett autót megtervezze. Végül a DSV-12-t 1974-ben nevezték át DMC-12-re, amikor az Allstate kiszállt az üzletből. A végső kinézet nagyjából már 1974-ben kész volt, egy évvel azelőtt, hogy Giugiaro nekiállt volna. (Na ez egy érdekes megközelítés, hogy már a Proto-1-nek is volt 12 elődje, és nem is tudom kizárni, bár erre nem nagyon mutat semmi. Pár régi cikket elolvastam ebből az időből, nem írtak ilyenről. 1975-ben még DSV volt, 1977-ben pedig már DMC-12)

- Nagyon elrugaszkodott dolog, de gondoltam szólok, hogy a rozsdamentes acél 12 százaléka króm. (Szóra sem érdemes a többi fényében.)

- A tervezett busz, a DMC-80 nem hiszem, hogy 80000 dollár lett volna. Volt még egy szedán is, a DMC-24 és egy pickup a DMC-44. Nem tudom, hogy ezek a számok honnan jöttek, de nehéz elhinni, hogy egy pickupot 44000 dollárért akartak volna adni. ; - A DMC-24 a 24 ezer dolláros árat megcélzó szedán lett volna. A DMC-44 esetében pedig a 44 a 4*4 meghajtást jelölte volna. ; - A pickup egy szovjet járművön alapult volna, amit Delorean importálni akart az USÁba. (Hát itt azért van keverés. A DMC-44 nem pickup lett volna, hanem csak egy quad jellegű dolog, a busz pedig egy már szintén létező kipróbált technológia lett volna, nem saját fejlesztés.)

Végül pedig egy dolog, ami azért mégis az árteóriát támasztja alá:

- Ha elmentek Tamir oldalára, akkor van ott egy kérdőív, amit John Delorean is kitöltött és ő maga az árat jelölte be, mint okot az elnevezésre. Ami miatt nem sikerült az az volt, hogy az ár kitalálása és a Deloreanek Amerikába érkezése között eltelt időben a font és a dollár árfolyama 1.4-ről 2.4-re módosult. Tehát a fő beruházások idejében éppen minden nagyon drága volt.

Hát ennyi. Én továbbra is az árral kapcsolatos verziót fogadom el. Annak ellenére, hogy lassan már azon sem fogok meglepődni, ha véletlenül az autó nem rozsdamentes acélból, hanem alumíniumból van.