Az elmúlt három hét Deloreanvezetési szempontból elég szegényesre sikerült. Konkrétan beindítani sem volt időm. Ennek mondjuk a múlt heti rossz idő is oka volt, mert azért akkor már nagyon viszketett a tenyerem egy jó kis autózásra. Főleg mert a biatorbágyi találkozóról visszaérve megtapasztalt bal első fékbefogás is bizergálta a fantáziámat. Szerencsére erre a hétre jó idő lett, ezért kedden aztán elvittem az autót szervizbe, miután összegyűjtöttem pár javítanivalót rajta.

Először is a féket / fékeket akarom megnézetni. Mikor odaértem a szerelőhöz szintén éreztem a szagot és a meleget, szóval valami ott biztosan nem jó. Aztán ha már úgyis megnézik a bal első féket, akkor megkértem őket, hogy a többit se hagyják ki. Elvégre az elmúlt pár évben nem néztem rá. Egyébként meg úgyis ráz az autó fékezéskor, szóval nem teljesen ok nélküli az átnézés a többi részen sem.

Aztán lecentíroztatom a kerekeket, mert mióta felkerültek az új gumik, azóta nem volt megnézve ez sem. Márpedig az szintén nem mostanában volt. Talán valamikor 3-4 éve. Nincs kedvem visszanézni. 

Végül pedig szükség esetén futóműbeállítás, folyadékok megnézése, stb.

Nem sok dolog, de pár órát el lehet vele tökölni. Aztán lehet menni a kárpitoshoz, mert most már nem lehet tovább húzni. Így is égő, hogy ilyen sokára jutott el idáig szegény autó.

Még egy gondolat az odaútról. Az hagyján, hogy szépen ment az autó, de annyira simán, olyan puhán járt minden, hogy egészen meglepődtem. Az induláskori kis bizonytalanságnak sem volt nyoma, valahogy minden tökéletes volt.

Képet meg most nem rakok, mert nem akartam megcsinálni az ezredik ugyanolyan szervizudvaron álló képet. Úgyis lesz még olyan.