Amióta újra felfedezték a Velodromot, én azóta szerettem volna elmenni egy ott rendezett találkozóra. Ez viszont folyamatosan csúszott, mert mindig akadt valami, ami miatt nem tudtam megoldani. Általában más program, más találkozó volt, olykor az idő vacakolt és volt amikor pedig csak simán lecsúsztam róla. Őszintén szólva a mostani Velodrom is úgy tűnt, hogy az utolsó verziót fogja erősíteni, tehát elfelejtem hogy létezik és csak egy hét múlva tudom meg, hogy lekéstem.
Történt viszont ezúttal valami, ami miatt nem így lett. Június közepén rámírt Nick Sutton - akit a blogon már többször említettem - hogy jön Magyarországra és ha van időm, akkor találkozhatnánk. Természetesen igent mondtam, majd amikor tisztázódott az időpont, el is kezdtük szervezni a találkozót. Az biztos volt, hogy valahol Budapesten találkozunk vele, de konkrét helyszín még nem merült fel. Ekkor azonban Dubniczkia feldobta az ötletet, hogy mi lenne, ha az éppen akkor rendezendő Velodromra hívnánk el. Tökéletes választás! - gondoltam és szerencsére a többiek sem ellenkeztek.
Így aztán elkezdődött szerveződni a találkozó, Nicknek is tetszett a rendezvény videója, látszott hogy minden sínen van. Persze a Delorean klub nem éppen a kapkodásról híres, ezért sikerült lekésni a regisztrációs időszakot, így a három autót csak pár kisebb diplomáciai machináció után sikerült bejelenteni a rendezvényre. Innen aztán már pillanatokon belül eljött az indulás előtti este és akkor jöttem rá, hogy van még egy fontos dolog, szerezni kell ruhát, mert ide azért illene beöltözni. Reggelre aztán sikerült megtalálni a tökéletes felszerelést egy lila-világoslila-kék-hupikék-fehér kockás ing és egy trapézgatya személyében, ami mellé még odaraktam egy aranykeretes napszemüveget is. Na de mielőtt átmegyek divatblogba, maradjunk annyiban, hogy teljesen diszkókorszakos lettem, de olyannyira, hogy úgy éreztem hogy Travolta bekaphatja. Így aztán nagy örömmel indultam el a pálya felé.
Aztán rájöttem hogy tankolnom kell. Ilyen ruhában. Röviden szólva érdekes volt, nem vagyok hozzászokva ehhez a stílushoz. Meg őszintén szólva a többi benzinkútlátogató sem. Az biztos hogy a Delorean mellé volt egy másik látványosság is, amit bámulni lehetett. Bár szerintem néhányan komolyan elgondolkodtak hogy tényleg lehet valami a Delorean és az időutazás kapcsolatában. :)
A tankolás után - ami most egész gyorsan ment - mentem rá a pályára, aztán zúgtam is Budapest felé. Leálltam Skynetéknél, megvártam mire lejött, vigyorogtam azon, hogy ők mennyire vigyorognak, beszélgettünk egy éppen arra járó rajongóval, aztán elindultunk a Velodrom felé Skynet vezetésével. Hát nem egy utolsó élmény két Deloreannel átmenni a városon az biztos! Elég hamar odaértünk, beálltunk a sorba, egy meglehetősen lassú és kicsit problémás regisztrációt követően pedig már indultunk is befelé. És itt szembesültem vele, hogy a Velodromba egy szűk, alacsony, sötét és eléggé erős domborzattal megáldott alagúton keresztül vezet az út. Szerencsére mi gond nélkül átmentünk, de azért Szabi ültetett autója lehet hogy bajban lett volna egyik-másik szakasznál.
Amikor viszont kibukkantunk a túloldalon, az egy igazán emlékezetes látvány volt. Nagyon jól nézett ki az oválpálya is, de még jobban a már ott levő autók és főleg motorok és biciklik tömegei. Beálltunk a helyünkre és vártuk a többieket. Bopat pár autóval mögöttünk érkezett, de aztán elkezdett szállingózni a többi jármű is. Sok szép autó volt (főleg a szeszcsempész pickup), de őszintén szólva a motorok tetszettek a legjobban, annak ellenére, hogy egyáltalán nem vagyok motoros alkat.
Három óra után aztán megérkezett Nick és felesége is és innen kezdve lett igazán érdekes a dolog. Egy kicsit az autók körül beszélgettünk, de a betonteknő alján a tűző napon mindenki nyomta a vizet, mint egy IFA az emelkedőn, úgyhogy inkább felültünk a fedett lelátóra, aztán ott beszélgettünk. Emiatt az autókat nézők lemaradtak az extra információkról és biztosan sok ember megtudhatta a sokkal okosabb haverjától hogy a Delorean alumíniumból van, de valahogy ezúttal nem zavart mindez.
Beszélgetés közben egyébként elég jó elfoglaltság volt nézni az oválpályán körbemenő, olykor igen hangos motorokat, autókat. Elég sok dolgot megtudtunk a gyárról, az akkor uralkodó hangulatról és különféle eseményekről. Nem lett olyan összefüggő információhalmaz, amit egészben megírhatnék egy pénteken, de nagyon sok számomra fontos részletet megtudtam, ami lehet hogy a blogon majd frissítésként megjelenik. Megtudtuk hogy egy időben Nicknek is volt Deloreanje, hogy Barrie Wills volt a főnöke, hogy a gyár bezárása után mindenki rühellte az angolokat és még sok mást, ami éppen nem jut az eszembe.
Hat óráig beszélgettünk, aztán onnantól már inkább a készülődésen volt a hangsúly. Nickék fél hét körül, mi pedig hét után indultunk el hazafelé. Izzadtan és szerintem elég büdösen, de nagyon jó hangulatban. Amennyire tudom a hazaút mindenkinek eseménytelenül telt, az autókkal nem volt semmi gond.
Ráadásként pedig kaptunk egy-egy dedikált példányt Nick könyvéből, amit hamarosan talán majd el is juttatunk egymáshoz. Bár ahogy a klubot ismerem, ez nem annyira biztos. :)
