(Szabitól) Jöjjön egy képes élménybeszámoló a biatorbágyi találkozó napjáról; magáról az Oldtimer Premierről Sid már írt itt. Az izgalmak úgyis főleg a találkozón kívül zajlottak, és már rögtön az odaúton erősen belehúztunk.
Bopattal a Megyeri-híd végénél találkoztunk 8 körül, és csak most látom a fotón, hogy sikerült is egy dupla hajdúfrizbipéteres parkolást összehoznunk:
Innen a budai alsó rakparton terveztünk lejutni a déli hidakig, de nem ártott volna odafigyelni a közlekedési hírekre, mert egy idő után belefutottunk egy lezárásba, és letereltek a rakpartról. Hirtelen ott találtuk magunkat mindenféle budai kis utcácskákban, ahol én egyáltalán nem vagyok ismerős. Gyorsan besoroltam egy taxi mellé, és a kis oldalablakon keresztül útbaigazítást kértem (volt csodálkozás!), aztán a megadott irányban törtünk előre, amíg nagy szirénázást hallva meg nem álltam egy kereszteződésben. A tükörben csak civil kocsikat láttam, és amíg arra vártam, hogy szemből vagy oldalról megjelenjen a hang forrása, hátulról egy rendőrmotoros robogott mellém és beüvöltött a kocsiba: „Induljon már, nem látja, hogy feltartja a sort!?” Ekkor néztem ismét hátra, és akkor már kb. az ország összes rendőrautója ott állt Bopat kocsija mögött, felkapcsolt fényhíddal és üvöltő szirénákkal! A motoros kilőtt előre, folyamatosan integetve, hogy kövessem. Így hát mentünk utána hosszú percekig: a piros lámpáknál a rendőrmotoros mindig leállította a keresztirányú forgalmat, mi pedig robogtunk át a tiloson, mintha a líbiai terroristák üldöznének. Kívülről nagyon király látvány lehetett, ahogy rendőri felvezetéssel két Delorean száguld át a leállított forgalomban, mögöttük pedig a vijjogó rendőrautók végeláthatatlan sora. Volt is ilyen szerencsés szemtanú, aki így írta le az élményt Sidnek:
Végre elértük a Déli-pályaudvar környékét, a motoros félreállított, és számtalan kollégája véget nem érő hullámokban továbbszáguldott mellettünk. Ekkor tudtam előkapni a kamerát és megörökíteni a rendőrsor végét:
Bopaték egyébként 40 rendőrautót számoltak. Innen már sima ügy volt az út Biatorbágyig, miközben végig ezt láttam a visszapillantóban.
Soha rosszabb kíséretet :) A találkozón ismét nagy sikere volt a négy Delónak; számomra az volt megdöbbentő, hogy még a 4-5 éves gyerekek is azonnal tudták, hogy melyik filmben szerepelt a kocsi. Szóval az elkövetkező jópár évtizedre biztosítva van a rajongók köre. Elég sok filmes cuccom gyűlt össze tavaly óta, ezért nem is nagyon tudtam elszabadulni a kocsitól,mert folyamatos volt a forgalom benne és körülötte. Érdekes, hogy nem a villogó fluxuskondenzátor vagy a Mr. Fusion daráló, hanem a légdeszka volt a legnépszerűbb darab, de akkor rántódott össze a legnagyobb tömeg, amikor egy-egy bátor jelentkező felvette a 2015-ös Doki-jelmezt. Sőt, a végefelé még Marty McFly is megjelent köreinkben (a képekre kattintva galéria nyílik meg):
Délután benéztünk Biatorbágyon a szabad ég alatt porladó Deloreanhez, ennek egyetlen pozitívuma az volt, hogy Magyarországon most először öt Deló volt egyszerre egy utcában, de mindenki szomorúan konstatálta, hogy VIN6444-ből valószínűleg már soha nem lesz működő autó. A rendszáma ugyanúgy Illinois-i, mint az enyém, még az is lehet, hogy a két kocsi találkozott valamikor a múltban, Chicago környékén.
Egy kis parkoló-parádézás után szétvált a banda, én hazaúton még betértem Budaörsre egy mások által ajánlott karosszériáshoz, aki megszakértette a rozsdamentes elemek állapotát, és arra jutott, hogy jó ez ahogy van. Nagyobb eséllyel csiszolná papírvékonyra az anyagot, mint hogy látható javulást érjen el. Végül is az új Fusion Industries matricának köszönhetően a legcsúnyább rész most már nem igazán látszik, és kezdek én is arra hajlani, hogy nem kell hozzányúlni a karosszériához.
Amíg körbejártuk a 38 éves BMW-jét, még közösen szidtuk kicsit a hazai szerelői társadalmat (persze tisztelet a kivételnek, de hol vannak a kivételek?) Budaörsről aztán már hazafelé vettem az irányt Viktorral, a találkozón megismert nagy Vissza a jövőbe- és Delorean-rajongóval, aki csak a mi kedvünkért kitömegközlekedett Pestről Biatorbágyra, így a visszaútra felajánlottam a Delorean anyósülését. Jobb útvonal híján végigaraszoltunk a Hungária-körúton, közben a magnóból szóltak a trilógia zenéi, és jól eldumálgattunk a filmekről, a szereplőkről és mindenféle időparadoxonokról. Mikor kiraktam Viktort egy metróállomásnál, a filmbeli jelenethez hasonlóan egy hajléktalan öregúr nézett fel egy közeli padról, de nem részegdisznózott le minket, mint a hill valley-i Red, hanem megdicsérte az autót és lefényképezte a mobiltelefonjával. Hát hiába, sokat változott a világ 30 év alatt :)
Végül egy rövid mozgóképes összefoglaló a klub konvojozásáról: