Miután Bopat épségben, bár hullafáradtan hazaért, mi sem tököltünk sokat a gondolkodással. Eddig is az volt a terv, hogy egy nap alatt hazavágtázunk Hollandiából, de így még motiváltabb voltam arra, hogy egyben levezessem az 1400 km-t. Ennek ellenére nem szakadtunk meg a korán kelésben, hanem valamikor kilenc után sikerült elindulnunk.

Az út első felével nem volt szinte semmi gond. Néha volt egy-egy kisebb dugó, de ezek jellemzően pár perc alatt feloszlottak, elég jól tudtunk haladni. Ez Passaunál, az osztrák-német határon változott meg valamikor hét-nyolc óra között. Bopat már előző nap jelentette, hogy baj lesz, féltünk is tőle, de nem volt mit tenni, beálltunk a sorba. Egy óra után derült ki mi a helyzet, miközben teljesen ránk sötétedett. Valaki úgy gondolta, hogy az, ha három sávot összeterelünk egybe, az semmi gondot nem fog okozni. Vagy lehet, hogy tudta, hogy gondot fog okozni, de nem zavarta. Minket igen. Eleinte persze ideges voltam, de aztán szokás szerint enerváltan vettem tudomásul, hogy  mi is beszoptuk. A benzin fogyott, az autó melegedett, én meg fáradtam.

Valamikor kilenc után végre sikerült átjutni, aztán bele lehetett lépni a gázba, legalább 50 kilométerig, amikor valahol Linz előtt elkezdett esni az eső. Óhogyazanyád... Persze ez aztán maradt is hazáig. Egyedül Bécsnél változott egy kicsit az idő, de ott sem előnyére, leszállt egy közepesen sűrű köd. Óhogyazanyád már megint! Szerencsére ez nem maradt sokáig, úgyhogy a határtól már csak sima eső volt. Kettőre értünk haza, mi is hullafáradtan. Jó volt.

Az autó bírta, nagy gond nem volt vele. minden alkalommal könnyen indult, esőben is, az út végére az alapjárat lett kicsit hektikusabb a megszokottnál és párszor le is fulladtam vele. Szóval egy enyhe hisztije volt, de ez már másnapra elmúlt. Valami továbbra is beázik a motortérben, de továbbra sem tudom, hogy mi.

Viszont emellé még egy pár dolgot kéne írnom, mert ez így kicsit sovány. Ezért aztán - miután már régóta tudtam, hogy így lesz - ezért meghagytam ide az Ed műhelyét, pontosabban pár képet innen és egy autót. Először két kép erről a speciális Deloreanről:

Azt hiszem azzal nem mondok el túl nagy újdonságot, ha megemlítem, hogy egy restaurált, de erősen megbütykölt Deloreanről van szó. Viszont ha azt is mondom, hogy erre az autóra a tulajdonosa eddig 150000 eurót költött, akkor azt hiszem már kicsit máshogy néz rá mindenki. Nem tudok pontos számokat, de azt mondta az Ed, hogy feltépi az aszfaltot a gép és hogy a bőrözést a Spyker gyárban csinálták. Nem egy mindennapi járgány, az biztos.

Most pedig egy pár kép Ed műhelyéből.