Ha jól emlékszem, akkor ez volt az a fotózás, ami megnyitotta az októberi rohanást. Volt persze előtte a Twister és az MTV2, de azok szépen eloszlottak időben, innentől gyorsultak fel az események. A két újság nem nagy eltéréssel keresett meg, ezért is alakult úgy, hogy egy napra szerveztem be őket, egymásnak nem is titkolva, hogy nem lesznek egyedül aznap.
Először a Bors érkezett a szokásos Tesco parkolóba, aztán egy kis bevezető bámészkodás és gondolkodás után elmentünk egy kihaltabb útszakaszra és ott megcsináltuk a fotózást és interjút. Őszintén szólva nagyon pozitívan csalódtam, mert egy bulvárlaptól nem vártam ilyen érdeklődést, sem pedig azt, hogy jegyzetelni fog a riporter. Nagyon jót beszéltünk, készült egy rakat kép, mentem pár kört, amiről szintén csináltak pár fotót, majd vége is volt az egésznek. Így leírva nem volt egy nagy szám, de azért ez is bő másfél óráig tartott.
Végül persze a kiadott újságba nem került bele az elmondott dolgok fele, sőt tizede sem, de a körülményekhez képest egy egész tisztességes cikket sikerült kihozni az egészből. Aki még nem látta volna, az itt elolvashatja, a nyomtatott verzióban ugyanez van az Észbontók reklámja és egy levágott fejű nő között.
Elbúcsúztunk, visszaértem a Tesco parkolóba, elmentem egy kis technikai szünetre és mire visszaértem, már ott volt az Autó-Motor két embere is. Nagyjából ugyanaz játszódott le, mint kicsivel korábban, de volt néhány különbség. Először is az Autó-Motor emberei tudták az autó történetét, meg úgy általában látszott rajtuk, hogy nem annyira ritka számukra egy autóról beszélgetni. Ők nem jegyzeteltek, volt mihez kötni az információt.
Szintén jött egy fotózás, vezettem egy kicsit, közben szintén fotóztak, majd hagytam, hogy az egyikük vezesse a Deloreant. Elvégre mégiscsak autós újság, biztosan erre is kíváncsiak. Közben elkezdett esni az eső, így a búcsút már félig elázva tudtuk csak megtenni.
Pár nap múlva elküldték a kész anyagot, pár kisebb javítás után visszaküldtem, majd mehetett is a nyomdába. Október 21-én jelent meg, így néz ki.
Hazafelé menet pedig egy nagyon kellemetlen élményben volt részem. Ezen az elhagyatott úton, ahol próbálgattuk az autót, az eső nagyon csúnya munkát csinált. Annyi esett, hogy a jól tapadó aszfaltból egy nyálkás rettenet lett, olyannyira, hogy egyszer meg is csúsztam. Végül a szembejövő sávban kötöttem ki. Még szerencse, hogy nem jött senki, mert csúnya vége lehetett volna a dolognak. Az autó orra egyszerűen egy idő után úgy gondolta hogy ő nem arra akar menni, mint én. Nagyobb gond nem lett és utána már nem volt gond, de jobban oda kellett figyelni a tapadásra, míg ki nem értem erről a típusú aszfaltról. Ez után már nem volt probléma, simán hazaértem. Jó nap volt és tanulságos vezetés.
