Állok a tetőablaknál és nézem a hegyek felett felkelő napot, ahogy viaskodik a leszálló köddel. A gyönyörű fényekben még álmosan a jószerencsémre gondolok: csodás helyen, barátokkal és csodás autókkal könnyűnek és szépnek tűnik az élet.

Valahol ott kezdődött, hogy Bopat meghívta a klubot Donovalyba egy idényzáró találkozóra. A készülődés és szervezés a szokásos alapossággal alakult. Nem volt programterv, nem volt résztvevőlista, csak egy dátum és a szándék. Bopat úgy gondolta, hogy péntektől biztosít szobát, én úgy gondoltam,hogy szombaton kora reggel indulunk, Sid pedig nem gondolta sehogy. :) A kommunikáció teljes hiánya nem tette könnyűvé a dolgunkat, de ez a klub nyolcadik évében már nem bosszantó, inkább csak bájos sajátosság. Parker csütörtök este mondta le a részvételt, McFly pedig még péntek este sem tudta, hogy csatlakozik-e hozzánk. Végül úgy alakult, hogy csak négyen tettünk eleget a meghívásnak.

Szombaton kicsike késéssel indultunk Andival Gödről Szobra, ahol Sidék vártak minket. Nagyjából egy órával a tervezetthez képes el is indultunk a Passattal Donovaly felé. Az út nagyon klassz volt és az időjárással is mákunk volt. A beígért hűvös és esős idő helyett napos, kellemes őszi idő fogadott minket. Odafelé még egy teszkózás is belefért. Amikor megérkeztünk a panzió elé, eszünkbe jutott, hogy nem ártana értesíteni Bopatot az ittlétünkről. Persze sms-t nem olvasunk, mert továbbra sem erősségünk a kommunikáció. Nekünk akkor nem is ott kellett volna lennünk, hanem Besztercebányán Bopat tervei szerint. Sebaj! A szomszédos presszóban egy jó Kofola mellett vártuk meg vendéglátónkat.

Bopat az autógyűjteményének tán' legkorszerűbb darabjával jött fel a hegyre, egy Nissan 370z Roadsterrel. Naná, hogy potyáztam és a jobb egyben utaztam Besztercebánya történelmi központjáig. Ez a kocsi szinte mindent képvisel, amit én egy autóban fontosnak tartok: hátul hajt, benzinnel megy, nincs teteje, bestiális a hangja, van stílusa és rohadtul gyors.

Egy nagyon hangulatos helyen ebédeltünk rendkívül finomat. Innen csak egy helyre vezethetett az utunk, Bopat garázsához, a DMC-hez. A kocsi sajnos most nincs használatban, mert valami idétlenkedik a motor környékén. Az augsburgi (Deloman) szerviz óta nem akar rendesen működni az autó. Gyönyörűen beindul, majd 1-1,5 perc után elkezd össze-vissza járni, nem veszi rendesen a fordulatot, majd végül leáll. Már több szerelő is látta, de sajnos nem találták a hibát. Mi mint hobbiszakértők persze próbáltuk lenyomni a profikat, és megkíséreltük megkeresni a hibát. Átnéztük a csatlakozásokat, a vákuumcsöveket, kitisztítottuk az alapjárati motort és néhány csövet, de a probléma nem oldódott meg. Telefonon becsatlakozott McFly is, az ő tippje látatlanban, az elmondások alapján az üzemanyag pumpa hibája. Nem tudom, talán csak annyit, hogy biztosan valami apró de annál bosszantóbb hiba lehet csupán. Kívánom, hogy hamar megoldódjon! Ez így leírva nem tűnik soknak, de arra pont elég volt, hogy 3 órát eltüntessünk a délutánból a lányok kárára. Andinak azt ígértem, hogy kirándulunk, szép helyeket látogatunk, ehelyett egy garázssoron töltött hűvös délután jutott nekik. Mi viszont jól szórakoztunk.

Bopat gyűjteményének része egy Nissan 300zx is, ami a korának egyik legizgalmasabb kocsija. Még szép, hogy azzal mentünk vissza a hegyre, a panzióhoz. Döbbenetes ez az autó. Ez a citromsárga, kivehető üvegtetős űrhajó úgy gyorsul, olyan hangja van, úgy tapad az útra és úgy kanyarodik, hogy csak egyetlen gondolat maradt nekem a szerpentin végére: instant get. A többiek persze röhögtek — mert már én is látom --, hogy aminek négy kereke van és benzint éget el, abba én jó eséllyel bele tudok szeretni. De ez tényleg egy különleges autó, amit nagy becsben kell tartani, de vétek néha nem kinyomni a szemét. Háromezer köbcentis hat hengeres v-motor ikerturbóval, hátsókerék hajtás, közel háromszáz lóerő és hat másodperc alatti gyorsulás százra még ma is tökéletes receptje egy élményautónak, nemhogy huszonöt éve...

Erre muszáj volt koccintanunk a kedvenc szlovák italommal, a Fernet Stock Citrussal. Néhány pohár után, józan sofőr híján gyalog mentünk a falu központjába egy csodás vacsorára. Szlovákia tradicionális konyhája nekem nagyon nagyon ízlik, de szinte mindig a kedvenc, a bryndzové halušky győz az étlapról, most is így lett. A csárdából még átmentünk a szomszédos egységbe, ami egy fantasztikusan reprezentatív sörfőzde. Ne egyszerű kocsmára gondoljatok, inkább egy olyan luxus helyre, aminek a belmagassága vagy nyolc méter és a falakat eredeti zenei relikviák, egy Harley Davidson és egy preparált jegesmedve díszítik. Ha ez nem lenne elég, akkor itt van a Hegylakó eredeti kosztümje és kardja is a filmből. De amitől én letérdeltem, az James Hetfield eredeti Gibson-ja volt. Ez a hely állítólag a szlovák gazdasági miniszter tulajdona. Jó tudni, hogy ebben az országban is speciálisan fektetik be a közpénzeket. Persze a sörök is fantasztikusak voltak. Bekajálva elégedetten sétáltunk vissza a panzióba, ahol a majdnem teljesen elkészült Eurofest videót is megnéztük. Négy hónap alatt elkészülni a videóval? Minek kapkodni? :) Éjszaka fél kettőre szokás szerint álomba röhögtük magunkat.

Hajnali fél nyolckor ébredtünk Andival. Ez a hely valami csodás. A hegyek fölött kibukkanó nap, a ködös táj erős vizuális inger napindításnak. Bopat finom kávéval kínált minket. Míg Andi a kutyákkal, addig én a Csehszlovák gyártmányú ratrakkal ismerkedtem. Mikor Sidék is csatlakoztak, egy csodás hotelbe mentünk reggelizni. Mindig elcsodálkozom, hogy Szlovákia egyik legdrágább helyén, egy luxushotel éttermében mennyire mérsékeltek az árak az otthoniakhoz képest, és hogy itt mennyivel többet ér a pénzem.

Reggeli után megköszönve Bopatnak a vendéglátást útnak indultunk. Persze már nem először hittük azt, hogy egy számunkra ismeretlen helyen biztosan jobban tudunk tájékozódni gps nélkül, de ismét nem tudtunk. Kisebb kerülővel értünk haza, egy kisebb hányingerrel a gyomromban. Sidet nagy valószínűséggel egy autóversenyző lelke tette magáévá a határhoz közeli helyes-völgyes-kanyargós utakon. Ez a turista osztályon (hátsó üléssor) inkább tortúra volt, mint élvezet. (S: Bocs. :D) De a lényeg, hogy szerencsésen hazaértünk és rengeteg élménnyel lettünk most is gazdagabbak. Komolyan mondom, hogy bánhatja mindenki, aki kihagyta ez a valóban klassz bulit. Idénre ez volt az utolsó találkozónk, de jövőre a tervek szerint nálam Gödön, egy kertipartival indítjuk a szezont.

Köszi srácok! Szuperek vagytok.