Előző rész itt.
A befektetési rész megvolt, a költségvetési tervek szintén, minden készen állt a rajtra. Már csak egy dolog volt hátra, az angol kormány jóváhagyása. Cork és Prior elvárta, hogy a kormány írországi irodája garantálja a Hill Samuel kereskedelmi bank által nyújtott hitelt. Ők lettek volna a befektetők, akik a Delorean második menetét lehetővé tették volna.
Viszont ez a jóváhagyás nem érkezett meg.
Ahogy Barrie Wills emlékszik: Reggel a bank képviselője elmondta, hogy habár James Prior nagy támogatója volt a tervünknek, Margaret Thatcher kevésbé. Később Cork azt mondta, hogy szerinte Prior elrontotta a terv bemutatóját, így Thatchernek az a benyomása támadt, hogy a csapatunk mögött nincsen semmi pénz. Viszont ez egyáltalán nem volt igaz. A pénz megvolt, mindössze Thatcher rábólintására volt szükségünk, hogy hozzájuthassunk és már indul is a terv.
Azonban Thatcher nem ezt hallotta. Ő azt hallotta, hogy arra kérjük a kormányt, hogy még több pénzt öntsön a DMC-be. Hallottuk, hogy azzal zárta le Priorral a beszélgetést, hogy: "Mondja meg a felszámolóknak, hogy tegyék a dolgukat. Nincs több pénz."
Thatcher nem szerette Priort. Mindannyian tudtuk, hogy Thatcher Priort a "wet"-ek közé sorolta. Egyike azoknak, akik habár kormányzati pozíciójuk volt, túl "puhák" voltak az iparági szereplőkkel, és hajlamosak voltak beavatkozni, ha a dolgok rosszra fordultak. Ez pedig egyértelműen az ellenoldalra helyezte őt a hivatalos thatcheri konzervatív irányvonallal szemben.
Nem tudni, hogy már az induláskor eldőlt, hogy Prior nem nyerhet, vagy csak ennyire elrontotta a prezentációt, de úgy tűnt, hogy a csapatunk játékának vége.
A gyors 100-ról 0-ra fékezés után megmondták, hogy jegeljük a terveinket, most Delorean kap még egy esélyt a pénzgyűjtésre. Viszont az ő befektetői valahogy sosem jelentek meg. Miután Thatcher kiöntött minket a fürdővízzel együtt augusztus 12-én, onnantól jöhettek John befektetői. Névtelen arabok, Tiny Rowland (aki mindezt mellesleg tagadta), valamint egyéb megnevezett és meg nem nevezett alakok. A sok bába közt elveszett a gyerek.
Azonban volt még egy - habár nagyon kicsi - esélyünk, ha John Z. Deloreannek nem sikerül megszereznie a pénzt. Ha a kormány megvette volna a céget, akkor lett volna a kormánynak egy olyan kisvolumenű gyártója, ami egy általa szeretett autó gyárt, valamint két másik olyan, amivel pedig az egész világon versenyképes lehetett volna. A legrosszabb esetben Delorean visszakerült volna a cég élére és onnan folytatta volna ahol abbahagyta. Oké, talán nem ez lett volna a legrosszabb, de elképzelhető lett volna.
Akkor adtuk fel, amikor Cork úgy gondolta, hogy John meg nem nevezett befektetőjének (Az FBI drogkereső csoportjának) elég jó esélye van. Azonban ezek az események vezettek el 1982 október 19-éhez. Ekkor szólt oda Paul Shewell, hogy másnap pakoljuk össze a cuccainkat, valamint tájékoztassam a személyzetet, hogy vége a DMC-nek. Nincs második esély a csapatunknak, nincs második esély John Deloreannek.
1982 október 20-án az Egyesült Királyság arra a hírre kelt, hogy Deloreant kábítószerterjesztés vádjával letartóztatták, egy FBI-os fedett akció keretében, az Egyesült Államokban. Elkeseredettségében, hogy a cégét megmentse, Delorean belement, hogy pénzelni fogja 24 millió dollárnyi kokain eladását.
Ezek után pedig a cég, a feltámadási remények, igazán halottak voltak. Ha az angol kormány és az angol bankárok eddig nem akartak Deloreannel üzletelni, most már aztán tényleg nem fognak. Habár Deloreant később, 1984-ben, felmentették, mert bebizonyosodott, hogy csapdába csalták, a hírneve örökre besározódott. 2005-ben halt meg.
