HTML

Élet egy Deloreannel

Ez a blog a Delorean Klub Magyarország blogja. Terveink között szerepel a tulajdonunkban levő autók minél több kalandját megörökíteni, a Delorean Motor Company és John Delorean életét minél részletesebben dokumentálni.

Friss topikok

Címkék

2015 (1) 88 (1) acél (5) ajtó (16) alkatrész (6) alváz (5) angle drive (3) angol (2) antenna (1) arany (6) aranyköpések (2) aranykor (1) ars poetica (3) autofilia (3) a cél (1) a gyár emberei (22) a kábítószerügy (15) barlangrajzok (5) beázás (1) béb (4) behozatal (5) benzinpumpa (5) blog javítások (11) bopat 701 (22) bor (1) bricklin (1) bulvár (6) carfax (2) cégstruktúra (1) Comic-Con (1) család (2) csomagtartó (1) dave halls world (1) defekt (1) deloreanközösség (9) delorean halála (1) delorean time (2) dml (8) dokumentáció (3) dtl (1) dubniczkia (16) dynolicious (2) ebay (2) Ed (1) egyéb autó (46) eladó (4) elektromos (5) elektromos delorean (2) élet a gyárban (22) érkezés (1) erm (2) Etyek (1) eurofest (9) évforduló (15) evolúció (26) Facebook (1) fehér (2) fejlesztések (18) fekete autók (1) festett (3) film (15) fogyasztás (1) forgalombahelyezés (31) fotó (1) gebasz (1) general motors (1) Genova (2) goldenblog (6) gumik (3) gyár (2) gyorsulás (3) gyűrű (1) Halloween (1) használat (4) hatótáv (1) háztáji (4) híres emberek (2) hollandia (23) honosítás (2) hülyekérdés (2) humor (13) hűtő (1) idézet (38) időgép (6) írország (22) ismerős (10) Jalopnik (2) jég (1) john delorean (17) kakukktojás (1) karácsony (7) karambol (5) kárpitozás (2) katalizátor (1) képregény (1) kerékpár (1) keresőkifejezések (6) kezdetek (3) kiállítás (11) kiegészítés (6) kiejtés (1) kilátás (2) költözés (2) konteó (1) könyv (5) kormánybőrözés (3) környezetvédelem (2) közösség (16) kuplung (2) k jet (1) Lamborghini (1) lapple (1) légkondi (3) légszűrő (1) légterelő (1) leírás (1) lengőkarcsavar (3) levlista (2) link (2) lopás (1) lotus (2) magazin (11) mcdrive (1) melkus rs1000 (1) memo botrány (1) mercedes 300 sl (1) MondoCon (1) motor (4) motorcsere (2) mp3 (2) munchen (4) múzeumok (1) nők (12) notebook (1) olasz (4) Olaszország (4) olaszország (5) olaszorszag (3) oldtimer (5) öntőformák (3) ot expo (1) pakolás (2) passat (1) pénz (7) poénok (6) póló (9) Porsche (1) problémák (2) prototípus (10) Puerto Rico (1) rádió (3) reklám (19) rendszám (2) replika (10) repülő (3) rizsa (126) rokonság (5) rövidítések (2) rozsdakupac (1) rpm relé (4) sebváltó (1) Secret Cinema (1) sikkasztás (2) skynet (22) Skynet (2) sötét középkor (1) Star Wars (1) statisztikák (14) súly (2) szabályok (3) Szabi (71) szállítás (2) szerelés (131) szervizek (7) szilveszter (1) sztori (1) sztriptíz (1) születésnap (8) szünet (2) takarítás (11) takaró (2) találkozó (155) tankolás (1) tél (13) tendenciák (3) tervek (8) tesco (1) tetőfelújítás (2) tévhitek (6) típushibák (17) tök (1) törésteszt (8) történelem (103) történetek (29) tudtatok e? (32) új delorean (12) üzemanyagellátás (1) válogatás (2) vari (1) vásárlás (11) veteránvizsga (2) vezetés (48) vezetéstechnikai tréning (2) videó (7) videók (4) vin (10) visszahívás (3) vissza a jövőbe (49) Vissza a jövőbe (19) vurdon (12) wheeler dealers (1) Címkefelhő

Közeledik a NAAF

2016.07.25. 10:00 :: Sidaries

Két hét múlva ilyenkor már csak 361 nap lesz hátra a következő NAAFig. Hú, de jó lesz! Addig azonban még az ideit is le kell nyomni, aki tud, jöjjön! Frankó lesz.

naaf15.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: találkozó

Ott voltunk, ahol a VOLT volt

2016.07.21. 10:00 :: scuynat

Elõször tekintsétek meg a videót, aztán mondom a sztorit. 2:06:20-hoz kell tekerni, ha valaki esetleg nem kívánja a Petőfi Zenei Díj gálaműsorát végignézni.

http://www.mediaklikk.hu/video/petofi-zenei-dijatado-gala-elo-kozvetites-a-volt-fesztivalrol-2/

Megvolt? Nem semmi, hogy ezek ketten (Diaz Laci a kormánynál, Fluor Tomi az anyósülésen, ha valaki nem esmerné űköt, ahogy a művelt székely mondaná) levezettek Sopronba, mi?

Na hát akkor mondom, hogy igazából hogy történt.

Tudni kell, hogy a 4 éves lányom nagyon szereti a WellHello Apu, vedd meg c. számát, fejből tudja. Kb. ezért vállaltam az egészet.

Szóval kezdõdött hétfőn. Délben (úgy tudom, a srácok hamarabb nem voltak hajlandók felkelni) találkoztunk a Várkert Bazár előtt, ugyanis az eléggé "elnök" hely (a WellHello szavajárása ez az "elnök", annyit jelent, hogy "király"). Amikor odaértünk, akkor derült ki számukra (én tudtam ezt előre), hogy nem lesz hely a forgatásra. Így a Tabán egyik kis utcája lett a célpont, ott készült a videó eleje (van már pénzünk stb...).

Itten vannak e (a háttérben a Budai vár, tudom, hadd várjon):

kep1.jpg

Diaznak van jogsija, és egészen hamar belejött az automataváltó kezelésébe, ha már automataváltós kocsival szelik a dombokat:

Kb. 30 métert mentek az autóval, ennyibõl vannak összevágva a gálán látható videó azon részletei, amiben a WellHello szerepel. Egyébként ugyanis természetesen én vezettem. Na de nem addig a'.

Szóval véget ért a forgatás a Tabánon, a srácok elindultak a légkondis Xsxsasassara Xsara Picassoval Sopron felé. Mi meg az operatőr sráccal, Mátéval Budaörsre, ugyanis a feleségemet és a lányomat is vittem. Illetve ők természetesen külön autóval jöttek, mivel a Deloreanbe nem nagyon fér be a gyerekülés, legalábbis az autó drasztikus (nem OT-barát) átalakítása nélkül, így:

4seat1.jpg

Vagy így:

4seat2.jpg

 

Végül a walkie-talkiek beizzítása és egyéb satöbbik után sikerült elindulni az M1-esen. Az útra felkészültem: 10 liter desztillált víz, kb. fél liter motorolaj, vagy 30 gyorskötöző, egy "duct tape" (kurvaerős ragasztószalag) és vagy 30 különféle méretű csavarkulcs volt nálam, amit ezekkel nem tudok megcsinálni, azt mással se. Ja, meg a tűzoltókészülék, Deloreannel ne utazzon senki anélkül, ha jót akar.

Nagyjából sikerült is haladni jó kis 100-120-as tempóval egészen kb. Tatabányáig, ahol akkora dugó volt, mint a Hungárián hétköznap reggel. Valami baleset lehetett, álldogáltunk egy jó darabig.

Hogy ne melegedjen a motor, gondoltam, leállítom, de õ másképp döntött. Kivettem a kulcsot is, de járt tovább.

Mondok, jóvan, ha menni akarsz, mennyé'.

Visszatettem a kulcsot, kinyitottam a motortér (mindkét) fedelét, hadd szellőzzön, rányomtam a hűtőventillátorokat (van ez a jó kis kapcsoló a kocsimban, szóval nem csak a hõgombára vagyok bízva, ha õ esetleg begombázna, és nem kapcsolna), és persze kinyitottam az ajtót, mert annyira nem is vicces 35 fokban légkondi nélkül (már 4 éve az a gáz a légkondival, hogy nincs benne gáz; illetve összesen kb 1 hónapig volt benne) üldögélni egy bármilyen álló autóban, hát még egy Deloreanben.
Ja, adalék, hogy az utastéri ventillátor 3-as fokozata nem működik (megdöglött az előtétellenállás vagy mi a répa), valamint 5 percenként 1 percre kikapcsol az egész cucc, nem tudom, milyen megfontolásból.
Valamint a bal ablakot nem mertem lehúzni, mert csak lefelé volt hajlandó menni, felfelé nem (ezt azért megoldottam a jó öreg ruszki módszerrel, azaz addig püföltem a kapcsolót, amíg fel nem mászott végül az ablak).

Nagy élmény volt, na.

Persze a sor úgy indult el, hogy nem volt idõm lecsukni a fedelet, szóval leteszteltem azt is, hogy 60-nal haladva hogy bírja nyitva. Hát bírja, alig görbült meg középen.

Végül csak eljutottunk Győr utánig, letértünk Sopron felé az M86-ra, ahol utolért minket az operatőr srác és b. nője, úgyhogy a bejegyzés elején linkelt videó egyéb részeit itt sikerült leforgatni.
Beálltunk egy pihenőbe, persze most nem is akartam leállítani a motort, hátha nem indul be, ami viszont azért vicces, mert a benzin meg fogyott (a napi mérföldszámlálót nem lehet lenullázni, a benzinszintmérő meg csak úgy érzésre mutatja a szintet, szóval csak úgy gondoltam, hogy csak kibír már 150 km-t egy tankkal, és hát igazam lett, lelövöm a poént, "kifogyott a benzin" rész nem lesz a bejegyzésben).

Odaértünk a fesztiválra, jól beálltunk az útba (jött egy retek Golf négy HP-vel, akik azt mondták, ők "fellépők", engedjék be őket, a szervezők meg szépen visszaküldték ezeket is a sor végére, mint kiderült, csak táncosok voltak), majd sikerült bejutni a kerítésen belülre, ahol a biztonsági őr közölte, hogy csak a mobilkerítés mellé lehet állni, mert a természetvédelem így meg úgy, viszont ha úgy látjuk, nagy szél van, rohanjunk, mert rá szokott dőlni a kocsikra. Köszike.

A motort persze nem mertem leállítani itt se, mert hátha nem tudok odaállni az állványhoz, de odajött a WellHello támogató csapatának (ezt csak gondolom, mivel tudott az autóról, a forgatásról, meg mindenről) egy közepesen részeg tagja, elfordította a kulcsot, a motor meg leállt. Kibicnek semmi se drága, más kocsiját én is szívesen megpróbálom leállítani bármikor és bárhol, csak szóljatok.

Ezután megegyeztünk Mátéval (az operatőr, tudjátok), hogy várjunk, intézi a daruzást, majd másfél órát várakozással és a próbák megtekintésével (Apu, vedd meg x2, Halott pénz, stb.) töltöttünk, utána felhívtam, ő meg mondta, hogy "ja, ők már bejelentkeztek a szállodába, de intézi". Ahha. "Elnök".

Na de csak felkerült az állványra a gépjármű, mégpedig ilyesformán (kicsit klikkvadász a cím a Youtube-on):

A wiki szerint a Delorean tömegeloszlása 35%/65%, de ha megnézitek a videót, szerintem inkább a 20%/80% a valóság. Ha valaki egyszer Deloreant akar daruzni, erre számítson.

Ezután elmentünk enni a VIP sátorba, és kaptunk meglepően finom spagettit (egy olasz sírva rohant volna el, ha meglátja, de mi éhesek voltunk, nem gourmet-k), majd megint várakozás a jegykiadó sátornál, ahol ugyan le volt adva a nevem, de természetesen nem találtak. Mielõtt elfelejtem, köszönet Herczeg Gyurinak, aki mindent elintézett nekünk.

Ezek után kb. este fél 11-kor sikerült a szállodába bejelentkezni.

Ezzel vége is lehetett volna a napnak, de azért az a műanyagtányér spagetti egész napra nem volt krőzusi lakoma, így a feleségem azt javasolta, keressünk egy McDonald's-t, én meg mondtam, keressük meg a McDonald's-t, mert szerintem egy van. Így is tettünk. A pultos csóka megsértõdött, hogy alapból nem tudtam, mekkora kóla jár a közepes menühöz, és csak remélni tudom, nem csulázott bele a kajába.

Ezek után próbáltunk nyugovóra térni, persze a lányom teljesen K.O. volt és nem akarta elhinni, hogy ebben a kis szobában alszunk majd hárman együtt (először aludt szállodában), illetve a pótágy se jött be neki. 

 

Másnap a reggelit természetesen passzoltuk, esélytelen egy négyévessel, legalábbis a miénkkel annyi ideig egy helyben ülni, ha nincs sültkrumpli vagy tablet a környéken. Szóval kocsiba be, kettesbe be, könyököt ki, Sopronba be. Nem tudom, jártatok-e arra mostanában, hát ezek nagyon rágyúrtak az Austrian Look-ra. Minden tiszta, térkövezett, kultúrált a belvárosban. Befizettünk az elektromos kisvonatra, aztán valamiért annyi jelentkezõ lett, hogy sajnos a dízelesre kellett átszállnunk. Nem is értem, melyik hülyebarom találta ki, hogy dízeles autó húzza az ilyeneket, hát én egy hétre odaültetném a "mozdony" mögé.

A következõ program a Károly-kilátó volt, nem gondoltam, hogy ennyit kell gyalogolni a parkolótól, de végül a kilátás kárpótolt.

kep2.jpg

Már lefelé tartottunk a hegyről, amikor Gyuri hívott, hogy hol a Delorean kulcsa. Hol lenne, nálam. Tõlem elõzõ nap este senki se kérte. Na hát az jó, mert a Fluorék próbálnának. Mikor tudunk odaérni? Félóra, mondtam, de én se gondoltam komolyan.

Egy óra alatt mégis odaértünk, a kulcsot odaadtam, de a Deloreanes próba természetesen elmaradt. Úgyhogy megint megnéztük az Apu, vedd meg próbáját, aztán mentünk a szállodába, hogy a csemete tudjon aludni. Ott még összefuttotunk a bájalexszel, aki igazán lusta egy dög, végig egy ilyenen haladt:

seggwaymini.jpg

Igen, a liftbe is ezzel ment be.

Este értünk vissza a Petőfi Zenei Díj gálájának elejére (még délután szereztünk VIP parkolókártyát, a franc gyalogoljon annyit), majd megtekintettünk/és -hallgattuk a műsort. Alapvetően nem volt rossz, bár a "nézését meg a járását" igazán kimaradhatott volna. A kisgrófóval egyébként már délután is találkoztunk a VIP-ban, amikor a parkolókártyát intéztük, le se szartuk, ő se minket, ebben megegyeztünk.

A WellHello tagjai végül nem a kocsiból szálltak ki - ezért nem is baj, hogy nem volt próba -, mivel a technikusok az üléseket előrehajtották, és egy füstgépet tettek az autóba (amúgy is rohadt büdös a belseje, mindegy). Elhangzott az Apu, vedd meg immár élesben, (nekünk) negyedszerre, majd az Emlékszem, Sopronban volt az utolsó szám, és véget ért a gála.

Mi persze bepofátlankodtunk a VIP részbe ismét, hogy olyan hazai sztárokkal találkozzunk, mint az Irie Maffia (nem tudni, milyen megfontolásból két f) énekesnője, a Szupernem Szabi, a Halott Pénz Dávid, illetve sokan mások, akiket nem ismertem fel, meg persze a WellHello, akikkel fénykép is készült, rendesek voltak. Mondtam nekik, hogy jól jártak, hogy én jöttem helyettük a Deloreannel, nagy élmény volt az autópályán a dugóban állni légkondi nélkül. Azt még meg akartam kérdezni a Tomitól, hogy komolyan ennyire hülyére veszik-e a hallgatóságot ("még a bull is pucsít, ha bejön ez a bullshit" - hát bejött) illetve hogy szerinte ki érti a poént hármunkon (ők ketten meg én) kívül az "irónia, mi az, egy tablet?" c. sorban, de ezek elmaradtak, mivel igyekeztem jó fényképet csinálni - ami természetesen nem sikerült, mivel a vaku automatán volt a telefonban és szép piros szemet varázsolt mindenkinek. Mindegy, majd egyszer kifotosoppolom.

3-an.jpg

Ezzel kb. véget is ért a nap, irány a szálloda, mert megbeszéltük még hétfőn a darusokkal, hogy szerdán reggel 6-tól ők már a helyszínen lesznek, csak szóljak nekik és leveszik az autót az állványról, úgyhogy illett hamar elaludni.

 

Másnap hajnali 7 körül megpróbáltunk már felkelni, a lányomhoz szokás szerint ellátogatott a hisztimanó és mindenféle válogatott fenyegetésekkel lehetett csak rávenni, hogy öltözzön fel, mármint hagyja magát felöltöztetni, stb.

Kiértünk a fesztivál helyszínére még 8 óra előtt, leparkoltunk, megnéztük, ott van-e még az állványon az autó, aztán hívtam a darus embert, aki természetesen nem vette fel a telefont, hiszen két nappal ezelőtt megbeszéltük, hogy őt hívjam. Elmentünk kicsit mászkálni, Fornettit kaptunk ingyen (valamit el kellett "aktivitizni", kurvára nem ment nekem a megfejtés, de végül csak kaptunk 2 kupont), ittunk kólát (más egyéb nem nagyon van a röviden meg a sörön kívül egy ilyen szesztiválon) reggelire és visszamentünk az állványhoz, és ekkor sikerült az egyik intézőemberrel találkozni, aki felhívta a darusokat, akik azt ígérték, hogy fél 11 - 11 közt érkeznek (én 12-vel számoltam). Mindezt 9-től egy közepesen-teljesen hisztis négyévessel várjuk végig.

Ebből az lett, hogy a feleségem elindult előre a lányommal, én meg nekiálltam várni. Természetesen én már reggel 9-kor is le tudok égni a napon, ez most is bebizonyosodott. Poroszkáltam mindenfelé, megnéztem a BTTF egyik szereplőjét, "akiből" kettő is volt:

kep4.jpg

kep5.jpg

Majd 10 óra körül beültem a dolgomra egy toitoira, ezt persze Murphy bácsi is észrevette, és csörgött a telefon, hogy érkezik a daru. A francért halogattam eddig!

Lekerült az autó:

Majd elindultam volna haza (elsőre indult, mármint a szokásos 5 másodperces szenvedéssel, amit az én autóm elkövet, ha hideg a motor, és vagyok olyan pofátlan, hogy be akarom indítani), de eszembe jutott, hogy még hétfőn odaadtam a darusoknak a benzines kannámat, hogy ne a napon aszalódjon a kocsiban 2 napig, de persze nem volt náluk, mert a hétfői tragacsuk lerobbant, és most egy 100 éves G Mercivel jöttek (amit le"ARO"-ztam - nekem minden kockaterepjáró egyforma, mármint ezt a kettő kockaterepjárót ismerem, a Land Rover Defender ennyire nem kocka). Ezért Harkára be kellett mennem a műhelyükbe, ott nyilván még egy fotót kellett csinálni a Deloreanről és a szerviz tulajáról (Fung). Mondták, hogy nem bánt a rottweiler, csak ne menjek hozzá 5 méternél közelebb.

Végre csak sikerült elindulni, bementem tankolni Nagycenkre, majd elindultam az időközben felkapart úton visszafelé, mindenütt 40-es táblák, köszi, ezt szereti a Delorean, 35 fok és no menetszél. A bal első kerékben a fék nem százas, nyikorog szépen, és ha rálépek a fékre, csak akkor hagyja abba (egy időre). Majd megnézetem a szervizben megint, de még az út előtt azt mondták, hogy nincs benne automata utánállítás, ezért lötyög a fékbetét, ahogy kopik. Vagy mi. Szép hangja van, az biztos, már messziről hallani, hogy egy régi szar közeledik. Mindegy, eljutottam az M1-esig, de hívott a feleségem, hogy Tatabányánál akkora dugó van, hogy a hétfői pehelysúlyú volt hozzá képest. Már menetközben elkezdtem nézegetni a telefonon (gyerekek, nem szabad menetközben nézegetni a telefont!), merre kerüljek, és végül Komáromon keresztül mentem, Tatán elfordultam Tarján felé, majd Gyermely, Szomor, Zsámbék, és úgy vissza az M1-re arra a maradék 10 km-re.

Hogy odategye a pontot a mondat végére, amikor beálltam a kertbe otthon (15 perccel értem később haza, mint a család többi tagja úgy, hogy legalább másfél órával később indultam), természetesen nem állt le a motor (ilyenkor próbából mindig kiveszem a kulcsot, és úgy megy tovább a motor, ami kívülálló számára vicces lehet, engem inkább felkúr agyilag). Sid viszont még hétfőn elküldte, hogy melyik biztosítékot kell kirántani (automataváltós autónál a lefullasztás nem játszik), szóval akksisaru le, felső középső biztosíték ki (az mondjuk gondot okozott, hogy megtaláljam a biztosítéktáblát, nemtom mi a pókért nem átlátszó a fedele).

Ennyi volt a történet. Legközelebb semmi pénzért nem vállalok ilyet. Maximum ha személyes érdeklődés kapcsolódik hozzá, mint most. De lehet, hogy akkor is csak tréleren, mivel az én kocsim úgy látszik, nem szeret "lábon" utazni.

3 komment

Címkék: bulvár skynet

Írország - 6. nap avagy a titokzatos Isuzus fasz

2016.07.20. 10:00 :: Sidaries

Álmos, üres és kicsit hűvös Belfast reggelre ébredtünk. Minden jel szerint jól sikerült az éjszaka, mert rengeteg szemét hevert az utcán, szerteszét üres üvegek, a kocsin pedig egy óriási sirályszar. Gullshit happens. Ez van ha előbb kezded a napot, mint az utcaseprők. Viszont időben sikerült elindulnunk a kikötő felé. (S: Na eddigre már teljesen offon voltunk, én legalábbis biztosan. Az ezen a reggelen készülő videón is látszik, hogy alig bírok fókuszálni és úgy általánosságban nem vagyok biztos benne, hogy most éppen melyik bolygón vagyok. Egyébként lassacskán ugyan, de készül a videó. Mire végigérünk a beszámolóval, addigra a videó is meglesz... Azt hiszem.)

eurofest6-1.jpgAz indulás utáni percekben jött is egy kisebb pánik, Sid autójában a vízhőfokmérő kiakadt. Ezt azért kellett komolyan vennünk, mert idefelé szépen fogyogatott a víz a kiegyenlítő tartályból. Szerencsére ezt a problémát a szokásos Windows javításos módszerrel sikerült megoldanunk, újraindítottuk a kocsit. (S: Ez a vízfogyás egy érdekes dolog volt. Odafelé elfogyott pár liter, visszafelé nem fogyott semmi. Szerintem a szokásos dolog lehet, hogy a tartály kupakja vagy zár vagy nem. Ha éppen jól zár, akkor minden frankó, ha nem, akkor meg a túlnyomócsövön kimegy mindig egy kicsi. Most már nem foglalkozok vele. Néha ránézek, aztán kész. A hőfokmérő meg azóta is jó. Lehet, hogy valami kósza pára éppen rossz helyen telepedett le.)

eurofest6-0.jpgA Skóciába tartó kompon én a blog olvasásával töltöttem, felfrissítettem az évek óta elfelejtett információkat és próbáltam helyükre tenni a Belfastban látottakat.

A Stanraer - Newcastle 160 mérföldes távolságot végre napsütéses, kellemes időben 90 km/órás krúzolással teljesítettük. Még arra is volt időnk, hogy egy tengerparti, 500 éves zsebkastélynál megálljunk kicsit kifújni magunkat. Ha nem készültem volna az útra szendvicsekkel, itt nagyon frankó Fish and Chips-et tudtam volna enni, amire napok óta vágytam. De győzött a józan ész, és inkább hozott anyagból dolgoztunk. (S: Ilyen zsebkastélyokkal tele van egész Skócia és szerintem Anglia is. Annyira kicsik, hogy nem bírom elképzelni, hogy egy 20 fős kőbaltás csapatnál nagyobb sereget meg lehetne fogni velük, de hát mindenkinek vannak hülye hobbijai. Nekünk a Delorean, a skótoknak meg a zsebkastélyépítés.)

eurofest6-2.jpgLassan egy hónap telt el, hogy ezek a dolgok megtörténtek velünk, ezért jegyzetek segítségével írom a beszámolónkat. A jegyzetekben erre a napra szerepel egy "Isuzus fasz" bejegyzés. Sajnos nem emlékszem, hogy ez mi lehet, és tippem sincsen, hogy mi bajunk lehetett csórikámmal. (S: Én emlékszem. Az volt, hogy ezen a szakaszon a Bopat ment elől, mi meg utána. Elég egyértelmű volt, hogy együtt vagyunk. Ez a hülye meg egy kiszélesedő szakaszon csakazértis bejött kettőnk közé a bazinagy pickupjával, de úgy, hogy kicsit szűkösen fért csak be. Aztán ott is maradt. Lett volna lehetősége a Bopatot is leelőzni, de nem tette. Viszont elég hülye ritmusban közlekedett és mikor megelőztem, akkor meg teljesen beleállt a seggembe és jól láthatóan meg volt sértődve. Örültünk, mikor megszabadultunk tőle.)

eurofest6-3.jpgEgészen időben gördültünk be NewCastle kikötőjébe, talán csak az okozhatott volna nagyobb problémát, hogy egyáltalán nem számoltunk az időeltolódással. Igen, sajnos a komp menetrendjében már a Holland idő szerint szerepelt az indulás és az érkezés is. Ebben a kikötőben sajnos voltak nálunk is nagyobb sztárok; a mi sorunkba 5-6 Panther márkájú brit gyártmányú kocsi parkolt. Ezek a Ford és Jaguár alapokra épített autók gyönyörűen voltak megcsinálva és látszott, hogy jó kezekben vannak. Mondjuk lehet, hogy van/volt egy feltétele a Panther birtoklásnak, miszerint 70 éves kor alatt nem vásárolhatsz ilyen járművet. Kicsit úgy nézett ki a dolog, mintha a Holland Őszidő Nyugdíjas Klub milliomos tagozata tartott volna egy Skóciai vintage trippet. Nagyon kedves és szimpatikus ember voltak, és örültek az élénk érdeklődésünknek. A behajózás nem sikerült mindenkinek olyan simán, hisz' két öregúr gyönyörűséges állapotban megőrzött, de méltán rossz hírű Range Rovere az istenért sem akart elindulni. Az ő kocsijukat egy targonca húzta fel a hajóra. (S: Tényleg nagyon szép gépek voltak ezek, én is bámultam őket. Pont jól keveredik bennük a régies stílus és a modern technika. Én elsőre azt hittem, hogy Morganek, de elég hamar kiderült, hogy nem erről van szó. Egyébként elég olcsó cuccok, valamikor kéne egy ilyet szerezni. Lehetne benne sálat lobogtatva lazáskodni.)

eurofest6-4.jpgA hosszú kompútra a már bevált receptet, a pálinkát választottuk. Most olyan jól működött, hogy jó korán álomba is ringatott a komp és a gyümölcspárlat áldásos párosa. (S: 12 órát aludtunk egyhuzamban. Nagyon szükségünk volt rá. Főleg az elkövetkező napokhoz kellet a plusz energia, mert azért azok sem teltek simán.)

Szólj hozzá!

Címkék: írország eurofest

Csütörtöki dolgok

2016.07.18. 10:00 :: Sidaries

A héten lesz egy kis mászkálás, csütörtökön Gödöllőre megyek, még nem tudom mikor és nem tudom meddig. Mindenesetre ha valaki az M0-n lát egy Deloreant aznap, akkor az én vagyok.

Ezen kívül ha már csütörtök, akkor megéri aznap is nézni a blogot, mert Skynet megírta a soproni kirándulását egy Odüsszeia méretű hősi eposzban, ami szétdarabolás nélkül fog megjelenni. Ajánlott egy kis hideg élelem beszerzése az olvasás megkezdése előtt.

Szólj hozzá!

Címkék: rizsa

Írország - 5. nap avagy Hogyan trollkodj meg 70 Deloreannel egy katonai toborzót

2016.07.13. 10:00 :: Sidaries

Nyugis napra ébredtünk. Már túl voltunk ez elő sokon, amit a rengeteg autó látványa okozott. Valamennyire kihevertük az előző napi gyárlátogatás felkavaró élményét és kíváncsian indultunk a hotel parkolójába a gyülekezőre.

eurofest5-1.jpgErre a napra az első program az Ulster Aviation Society hangárának meglátogatása volt. Ez az objektum Belfasttól délre, egy Lisburn nevű városka szomszédságában egy — ha jól emlékszem — egykori börtön területén található. (S: Egészen pontosan az egykori Maze börtön mellett, annak a külső területén volt. Itt volt a híres Bobby Sands féle éhségsztrájk, amiről már én is megemlékeztem itt a blogon, mert volt némi hatása a DMC-re is. Akit érdekel, hogy miért is, az itt és itt keresse. Ezen kívül itt volt az Egyesült Királyság legnagyobb börtönlázadása is kicsit később, szóval azt hiszem mindenkinek egyértelmű, hogy nem éppen egy kis lazulós wellnessközpontról van itt szó.)

eurofest5-2.jpgMindenki elhiheti, hogy próbáltam lelkiismeretesen végignézni mindent, az amúgy biztosan lenyűgöző hangárban, de sajnos engem a repülés nem nagyon izgat. Nagyon szeretném ha egy kicsikét jobban lázba tudna hozni, de annyi minden más jobban érdekel... Pedig valóban egy laikus számára is érdekes gyűjtemény. Hogy a repülés rajongóinak a szívét jobban fájdítsam, minden kipróbálható, megfogdosható volt, de sajnos a kiállítás egyénileg nem látogatható. (S: Itt csak csatlakozni tudok én is az előzőekhez. Szép volt, jó volt, de inkább a Deloreanek érdekeltek. Persze én is mentem egy kört, de jobb volt inkább kint beszélgetni Rockoékkal, akik meglátogattak minket, ha már úgyis itt dolgoznak Dublinban egy köpésre.)

eurofest5-3.jpgViszont a hangáron kívül már számomra is gyönyörűséges volt a látvány. Megint voltunk vagy hetvenen, és ezt a kivételes látvány egy szép magas repülőgépekhez való lépcsőről fotózhattuk. Csatlakozott a találkozóhoz egy eredeti dealer painted, vörös DMC is, ami nekem azért is dobogtatta meg a szívemet, mert eladó volt. És az sem elhanyagolható, hogy nekem tetszenek a festett példányok.

eurofest5-5.jpgKét nap Delorean nézegetés után eléggé ellustult az agyam autóbuzi szelvénye, ezért valami elemi erejű pörölycsapással ért fel egy Audi Quattro S1 látványa a parkolóban. Ez a kocsi egy csoda, az egykori legendás B-csoport mechanikus állatja, egyszerűen megunhatatlan. (S: Itt egy kicsit beszélnék erről a "Hányan voltunk?" kérdésről. Összesen 100 autót regisztráltak és körülbelül 250 embert, viszont ez a tömeg soha nem volt együtt sehol, a szombati gálavacsorát kivéve. Minden program opcionális volt, ezért jellemzően csak 60-70 Delorean és 150-200 ember volt jelen minden helyszínen.)

eurofest5-4.jpgA következő napirendi pont a Belfast kikötőjében álló gyönyörűséges 2012-ben átadott és 77 millió fontból épített Titanic Center volt. A múzeum szomszédságában valamiféle katonai toborzó eseményt tarthattak, de sajnos erről mi nem győződtünk meg. Ahogy elhaladtunk a kiállított katonai holmik mellett, látszott, hogy itt azért nagyon kitettek magukért a rendezők, de még egy klasszul játszó rezes banda sem tudta lekötni a közönség figyelmét 70 darab DMC-vel szemben. A program egy közös fotózkodással kezdődött. Hihetetlen látványt nyújtott ennyi — mondanám, hogy ugyanolyan, de lenne aki agyoncsapna érte — nagyon hasonló autó. (S: Nem tudom kire gondolsz. :) Egyébként én is szoktam az ugyanolyan szót használni rájuk, mert egy külső szemlélőnek, akinek egy VIN semmit sem mond, tényleg ugyanolyan. Meg hát én is össze tudok bármikor keverni két tetszőleges Ferrarit vagy akármit, szóval inkább nem is dumálok tovább.)

eurofest5-6.jpgA hajózás talán még kevésbé érdekel mint a repülés, ezért úgy döntöttünk, hogy a Titanic múzeum végigunatkozása helyett, inkább meglátogatjuk a belfasti közlekedési múzeumot. (S: Meg hát azért a 20 font körüli jegyár is eléggé elrettentő volt.) Ez a program is része volt a hivatalos kiírásnak, de sajnos csütörtökre tették, amikor mi még úton voltunk.

eurofest5-7.jpgÖt éve Sid már járt itt, de akkor sajnos nem volt itt, amiért most mind ide jöttünk, az eredeti Delorean famakett, amelyet az Italdesign stúdió készített. A múzeum amúgy nagyon szép, ajánlott kategória, amennyiben valaki emészthető méretű és nem túl alapos képet akar kapni a közlekedés múltjáról. Nagyon szépen berendezett jelenetek között a kötelező érdeklődés látszatát fenntartva rohantunk a célunkig, az életnagyságú maketthez. Ebben a "szoborban" az a legérdekesebb, hogy az autó két lehetséges megjelenését próbálták ki egy modellen. Az egyik fele szinte teljesen megegyezik a prototípussal, a másik pedig szinte száz százalékban úgy néz ki, mint a végleges kocsi. (S: Igazán örültem, hogy végre megnézhettem. Kívülről nagyjából hozta az elvártat, nekem a teljesen kidolgozatlan beltér tetszett a legjobban. Tudtam, hogy nem az volt a fő célja a makettnek, de azért reméltem, hogy nem csak egy falap lesz a beltér egy kormánnyal. Jót vigyorogtam rajta.) Miután letöröltük a nyálat a szánk széleiről még tudálékoskodtunk kicsit az ötvenezer mérföldet futott tesztautó és egy rozsdamentes acélból készített alvázfelépítmény fölött. Búcsúzóul még a múzeum kertjében rácsodálkoztam egy született bolondra, aki egy pocketbike méretű gőzgépen lovagolva vágtázott a látogatók között. Imádtam. (S: Ez a minigőzgép tényleg nagyon vicces volt. Meg a sofőrje is, aki teljes beleéléssel csapatta körbe a kis utakon a maximális kb. 5 km/h-s sebességgel.)

eurofest5-9.jpgA nap utolsó programja a gálavacsora volt, amit nagyon vártam. Egyrészt szeretek sznoboskodni, a szó jó értelmében — ha van ilyen egyáltalán –, másrészt sose rossz egy jót enni, inni és kétszáz magamfajta hülyével múlatni az időt. A vacsora a Titanic Center konferenciatermében volt, ami az eredeti hajó báltermének a másolata. Valamikor a vacsora közben fogalmazódott meg bennünk az ötlet, hogy csinálni kellene egy nemzetközi találkozó itthon Magyarországon. Egy igazi kelet európai, őszinte, punk összejövetelt. Klassz kis kontraszt lenne a kicsikét karót nyelt, elegáns és mértéktartó brit találkozókhoz képest. Meglátjuk... (S: Voltam már sok találkozón és mindegyikben közös volt, hogy drága és igényes volt mindegyik. Mivel a Delorean egy drága autó volt, ezért megfigyelhető a tulajdonosok között egy elitista hozzáállás, amit habár szeretek, de szeretek kilógni is belőle. Ezért is fogalmazódott meg bennünk, hogy a sznobvacsora, bálterem, intelligens kultúrprogramok helyett, mi inkább az üvöltve bulizás, pálinka és fekvehányás szentháromságra helyeznénk a hangsúlyt. Hát majd meglátjuk jutunk-e vele valamire.)

eurofest5-8.jpgAz est fénypontja számunkra az volt, amikor Bopat átvehette a legmesszebbről autóval érkezett résztvevő díját. A legsötétebb pedig, mikor a rendezők vagy negyed órán át egymás hímtagjait ajnározták virtuálisan, hogy mennyire is köszönik egymásnak ezt a nagyszerű rendezvényt. Végtelenül unalmas és pózőr dolog volt. Véleményem szerint elegánsabban is nyugdíjba küldhették Robert Lamrockot az angol klub elnökét. Viszont Deloman és földkerülő társai egy remek és tényleg informatív beszámolóval szórakoztatták a résztvevőket. (S: Legutóbb nem emlékszem, hogy így lett volna, de idén tényleg mindegyik estének az lett a vége, hogy mi éreztük magunkat szarul valami nagyon gáz program miatt. Vagy a fél órás Dynasty nézés vagy ez a 20 perces egymás körbenyálazása is volt, a végén örültünk, hogy elszabadultunk. Deloman bemutatója viszont tényleg jó volt. Sok kép, némi szöveg és egy még egészséges bemutatóhossz.)

Valahol itt fogytunk el erre a napra. Amilyen biztosak voltunk még délután abban, hogy ezen az éjszakán most már tényleg megmutatjuk az Íreknek, hogy hogyan kell inni, éppen annyira igyekeztünk a legrövidebb úton eljutni az ágyig. (S: Megint széjjelcsúsztunk estére, kábé 3-5 mp. kellett az elalváshoz. Rettentő mennyiségű impulzus ért minket ismét és habár megint kimaradt a Filthy Chic' és ezáltal sajnos az írek megint a magyar alfahímek bemutatója nélkül feküdtek le aludni, mégis emlékezetes nap volt. Egyszer vissza kell majd jönni Delorean nélkül bulizni egyet.)

3 komment

Címkék: írország eurofest

Minden oké

2016.07.11. 10:00 :: Sidaries

Rendbe jöttem, minden visszatért a normális kerékvágásba. Olyannyira, hogy hétvégén még Agárdra is le tudtam menni. Szóval ismét gyűjtöttem egy kis írnivalót, de természetesen először az írországi kirándulás fog lemenni. Szerdán akkor jön a következő rész.

Szólj hozzá!

Címkék: találkozó

Betegség miatt zárva

2016.07.04. 10:00 :: Sidaries

Elég szarul vagyok, szerdáig jó eséllyel nem jövök rendbe, ezért kimarad a blog. Ha minden jól megy, akkor talán hétvégére oké lesz minden. Ha így lesz, akkor megyek Agárdra, ha nem, akkor még döglődök egy kicsit. Azért a jövő szerdai blog szerintem már meglesz.

Szólj hozzá!

Címkék: rizsa

Írország - 4. nap avagy The dream lives ON

2016.06.29. 10:00 :: Sidaries

Előző rész itt.

Nagyon izgatottan ébredtem fel reggel. Reggeli után indultunk is az Europa Hotel parkolóházába, ahonnan az Eurofest résztvevői indultak Dunmurrybe, az egykori Delorean gyárba. A szállodától az alig több mint tíz kilométeres utat lóhalálában tettük meg, mert nem akartunk leszakadni a konvojtól. Persze tök felesleges volt sietni, mert a gyár területére bejutni majd' egy órába telt. (S: Az mondjuk jó dolog volt, hogy eleinte a fél várost lezárták a kedvünkért. Általában úgy vettem észre, hogy inkább örülnek a látványnak, nem pedig a felmenőinket emlegetik. Később aztán mikorra kiértünk a belvárosból, elfogyott a lezárás, onnantól nyomni kellett neki rendesen.)

eurofest4-1.jpgAz egykori gyár legtöbb épülete megvan még, de ma már a Montupet cég gyárt itt autóalkatrészeket. Fantasztikus volt ide megérkezni. Ez a hely nagyon fontos volt 35 évvel ezelőtt. Annak idején egy amerikai playboy víziója háromezer embernek adott munkát egy forrongó, munkanélküliségtől sújtott, szürke városban.

eurofest4-2.jpgNagy érzés volt ide leparkolni vagy hatvan autóval, és elképzelni, hogy milyen lehetett az élet itt annak idején. Persze az üzemben még az is cigaretta szünetet tartott aki nem is dohányzott, csak hogy láthassa a parkolóban összegyűlt társaságot. Rövidke nézelődés után indultunk is a tesztpályára. Ezen a pályán minden legyártott DMC körbefutott annak idején, de ma már ez csak egy használaton kívüli terület, amit nagy valószínűséggel le fognak bontani és ide fog tovább terjeszkedni az alkatrészgyár. Lehet, hogy a mostani autózás volt az utolsó lehetőség, hogy a pályát kipróbálhassák a DMC tulajdonosok. (S: Nem tudom mikor, de valamikor ez a hír már felröppent korábban is, de szerencsére akkor nem bizonyult igaznak. Remélem most sem lesz az.)

eurofest4-4.jpgMiközben álltunk a tesztpályára várók sorában, kiszúrtuk, hogy itt van egy turbós Delorean is. Megkérdeztem a sofőrt, hogy lenne-e kedves megmutatni a motorteret? Ő gyönyörű angolsággal közölte, hogy semmi akadálya. Ekkor vettem észre, hogy ő Chris Nicholson, a rozsdamentes acél szálcsiszolásának koronázatlan királya, a Wheeler Dealersben celebbé vált brit DMC szervizes, az autó pedig az eredeti, a Legend Industries-nél készült ikerturbós 530-as. Fantasztikus igényességgel volt felújítva ez a kocsi, szédületes élmény volt élőben látni ezt a méltán híres példányt. (S: Akit bővebben érdekel ez az autó, erről írt Szabi itt és én itt meg itt)

eurofest4-3.jpgAhogy hatalmas élmény volt a pályán hajtani is. Végre kipróbálhattam, hogy milyen egy döntött kanyarban autózni, elárulom: nagyon kellemes. A parkolóba visszatérve találkoztunk egy elektromos Deloreannel és egy nagyon igényesen megépített filmes replikával is. Még ebéd előtt belógtunk két percre egy felelőtlenül nyitva felejtett ajtón az üzembe. Persze egy alapos körülnézésre sem időnk, sem bátorságunk nem volt, de legalább láthattuk az egykori "szerelőszalag" megmaradt nyomait. Ebédelni a gyár kantinjába mentünk, ahol egy jól sikerült currys csirke mellett elmerenghettünk a jószerencsénken. (S: Ez az elektromos Delorean nagyon durva volt! Semmi hang, csak egy kis zümmögés. Nagyon jó anyag, kéne.)

eurofest4-5.jpgA következő hivatalos program egy "kiállítás" névre keresztelt program volt a szálloda egyik rendezvénytermében. A rendezvény kiállítás szekciója egy Robert Lamrock által kiállított 4-5 eredeti papírfecni volt, de nem is ez adta a program lényegi részét. A fókusz az eladó holmikon volt. Millió féle eredeti alkatrész, kütyü és relikvia várta, hogy pénzre váltsuk őket. Egész jól bírtuk, mert összesen csak három könyvre vertünk el egy valóban csekély összeget. (S: 5 font volt darabja, tényleg nem volt vészes. Vettünk még néhány kisebb kütyüt a hazaiaknak, de tényleg olcsón megúsztuk, Bopaték kicsit komolyabban nekiálltak a vásárlásnak.)

eurofest4-7.jpgAz igazi élményt nekem Joe Murray szolgáltatta. Ő volt a Delorean gyár 65. alkalmazottja, az üzemen belüli festésekért felelős dolgozó, és mind a mai napig a márka és Az Ember feltétlen rajongója. Nekünk négyünknek egy órás előadást tartott a saját élményeiről, közben minden történetet alátámasztott fotókkal, újságkivágásokkal a saját archívumából. Nagyon élveztem. Igazán szép volt látni, hogy milyen tisztelettel és elismeréssel beszél még harminc év után is Johnról. (S: Sokszor elég nehéz volt megérteni, de ennek ellenére nagy élmény volt. Leültünk köré, mint a gyerekek és ő pedig mesélt, miközben mutatta a 35 éves képgyűjteményét. Nem nagyon emlékszem pontos részletekre, majd akkor fognak ezek eszembe jutni, ha valamihez kötni kell. Plusz a felvételi papírjának a  másolatát kaptuk meg, azt akarom már hetek óta lefordítani sikertelenül.)

eurofest4-9.jpgEgy rövidke sörszünet után (A Brewdog Punk Ipa nevű sört melegen ajánlom mindenkinek, aki valóban szereti a sört.) egy napot lezáró büfévacsorára voltunk hivatalosak. Ez után a nap után egy közepesen gyenge kaja is elegendő lett volna, de a vendéglátóink igazán kitettek magukért. Nagyon finom volt minden, a hely pedig elég hangulatos volt. A következő napirend Barrie Wills minden igényt kielégítő előadása volt. Ő volt a gyár egykori beszerzési igazgatója, egyben a cég egyik legfontosabb embere. Engem teljesen lenyűgözött az előadás, persze nem lett volna ez így, ha korábban mindent figyelmesen elolvasok Sid blogján. Viktornak olyannyira nem voltak új dolgok, hogy egy rövidebb alvás bele is fért neki. (S: Hát én itt már tényleg nagyon rottyon voltam. Ati nem említette, de amióta leszálltunk az amszterdami hajóról, onnantól kezdve átlag 6 órákat aludtunk úgy, hogy mellé folyamatosan mentünk és mentünk. Nagyon vágytam már egy rendes alvásra, de nagyon messze voltunk itt még tőle.)

Valahol itt nekünk be is fejeződött volna az este, ha Robert Lamrock a főszervező nem ragadta volna magához a szót. (S: Bopaték nem is bírták, ők haza is mentek.) Rövid bevezető után két sohasem látott rövidfilmet mutatott a jelenlévőknek: az egyiket John Deloreanról, amint a közel kész autót bemutatja egy TV stúdióban, a másik pedig az első legyártott széria behajózásáról szólt. (S: Én eddigre felkeltem és ezek a videók nekem nagyon tetszettek, főleg az első. Remélem valamikor felkerül valahova, be is linkelem azonnal.) Ekkor már tényleg mindenki fészkelődött. ...de Robert büntető fokozatra kapcsolt. A Dynasty című, méltán elfelejtett amerikai sorozatból mutatott nekünk jeleneteket, amikben egy-egy pillanatra felbukkant a pszichológus szereplő DMC-je. Uhh... (S: Az elfeledett Dynastyval nem értek egyet, mert ez a sorozat ha jól tudom legalább ugyanolyan népszerű volt az Usában, mint a Dallas. Viszont a büntető fokozat nagyon találó megfogalmazás. Éjjel 11-kor, egy ilyen nap után, egy olyan 30 éves sorozatot nézetni velünk, aminek a történéseiről fogalmunk sincs, tényleg kínzás. Még úgy is, hogy ha egy 10 perces részletben kétszer 3 másodpercre feltűnik egy Delorean. Teljesen kinyíródtunk.)

eurofest4-8.jpg11:30-kor elfogyott a türelmünk, elindultunk aludni. Nem, sajnos ez a nap sem az volt, amikor a Filthy Chic közönségének megmutattuk, hogy mi a magyar virtus. (S: Na de van még egy napunk, majd holnap lemegyünk és belesikítunk az éjszakába!)

4 komment

Címkék: írország eurofest

Írország - 3. nap avagy Keresztül a zöld szigeten.

2016.06.22. 10:00 :: Sidaries

Előző rész itt.

Nehéz éjszaka volt. …sokaknak. Szerencsére az éjszakai viharra csak pillanatokra ébredtem fel, de biztosan sokakat megviselt az intenzív hullámzás. Nálam a fáradtság és az egészségügyi pálinka legyőzte a tengeribetegséget. Korán reggel kivetett az ágy, és sétálni indultam a hajón. Bent nagyon meleg volt, kint hűvös és szeles… Elég nyűgös voltam. Persze leginkább a 16 órás út és az állandó dülöngélés verte ki a biztit. Már nagyon vártam a végét. (S: Engem is megviselt az este. Sokszor felkeltem, de nem a szédülés és tengeribetegség miatt, hanem mert folyamatosan egymás hegyén-hátán álló autókat vizionáltam a garázsszinteken. Szerencsére semmi ilyesmi nem történt.)

eurofest3-1.jpgSid már reggel aggódott, mert a kompról lehajtás akár több óra is lehet és nem mindegy, hogy mikor érünk oda az Észak-Írországba tartó komphoz. (S: Kezd elegem lenni, hogy ebben a sorozatban egy rinyagépnek vagyok lefestve. Ati, ezt azonnal hagyjad abba! :D ) De mázlink volt, elég gyorsan kihajthattunk a 160 méter hosszú, tizenkét szintes hajóból és folytathattuk a versenyt az idővel.

Kiszállítás közben dumáltunk a Porschés társasággal, nagyon jó arcok voltak. Valamikor Omm a Totalcar-ból mondta, hogy az autóbuzéria nem szegregál, hanem összeköt. És milyen igaza van. A Delorean egy nagyon haverkodós kocsi. Talán leírtam már többször, hogy mindenki barátságosan viszonyul ehhez az autóhoz, minden ellenségesség, irigység, vagy negatív attitűd nélkül. (S: Csak egyetérteni tudok, nagyjából erről én is írtam már itt.)

Elvileg nem kellett rohannunk, hisz a kicsivel több mint 400 kilométeres távra volt vagy hat óránk. Persze azért a rossz oldalon vezetés, a sok körforgalom, a fáradtság és a nem autópálya minőségű utak egy kicsikét vesszőfutássá tették ezt az etapot. Viszont én nagyon élveztem az utat. Gyönyörű tájakon, már-már napsütésben tettük meg a több mint három órás utat. (S: Miután nem volt már új a dolog, ezért ezúttal közel sem viselt meg annyira ez a szembe a forgalommal rohanás, mint '11-ben, de még mindig nem ez a kedvenc útszakaszom. Miután átértünk Skóciába, a rosszabb utak megérkezésével (néhány út, már komolyan magyar szintű volt) lelassultunk és a stresszfaktor is alábbhagyott. Innentől már volt időnk nézelődni, nem csapattuk annyira. Ki is néztünk egy kastélyféleséget visszaútra meg ilyenek. Csak Bopat autója miatt aggódtunk néha, mert a kormánya elkezdett eléggé darabos lenni és a hűtővíz is fogyott a rendszerből.)

eurofest3-2.jpgIdőben megérkeztünk Cairnryan-ba, ahonnan a Belfastba tartó kompunk indult. Itt a szokásos műsort (érdeklődés, fotózkodás, beszélgetés) csak az tette változatossá, hogy az itteni embereknek egy szavukat sem értettem. Ha mondtak valamit, visszakérdeztünk, aztán megint, aztán megint… Egy idősebb úr odajött hozzánk és azzal kezdte, hogy ismeri ezt az autót, mert ’81-ben ő is segített hajóra tenni az Amerikába induló kocsikat. Akkoriban önkéntes munkában a Brit autóklub tagjai vállalták ezt a feladatot. Persze megjegyezte, hogy a konstrukció már akkor is botladozott kicsit, hisz’ a fék nem működött valami jól.

eurofest3-3.jpgEz a kompozás jóval rövidebb és simább volt, azt leszámítva, hogy Bopat nejét azt hittük elveszítettük. Még mi Őt kerestük mindenhol, addig Ő egy remek masszázst élvezett a komp Spa részlegén. Cherchez la femme! :) (S: Ez így leírva vicces, de az, amikor elmegy az asszony a garázsba öt percre és egy óra múlva sincsen sehol, akkor azért elgondolkodik az ember, hogy mi lelhette. Mondjuk visszagondolva azért Pat az élet császára/császárnője. :) )

A kihajózás után már csak kilométerek voltak a Belfasti szállásunkig. Miután becsekkoltunk, mehettünk is át a szomszédos Europa Hotelbe, ami az Eurofest alapbázisa volt. Amilyen látvány a hotel garázsában fogadott, arra sajnos nincsenek megfelelő szavaim. A parkolóház hatodik szintje csak a rendezvény autóinak volt fenntartva. Itt parkolt szép sorban vagy hatvan Delorean. Nem hittem a szememnek… Egyszerűen gyönyörűség volt. Voltak itt angol, német, osztrák olasz, francia rendszámú DMC-k… Ez a látvány életem végéig bevésődött a tudatomba. Igazi megrázó és egyszerre felemelő élmény volt. (S: Plusz itt jött elő a következő hiba a szervezésben. A hivatalos szállás, az Europa Hotel egy rendkívül jutányos 40e Ft/éjszakás árral kínálta a szobáit, de ez a mi keleti vérünknek még mindig sok volt, ezért másik szállást találtunk. Két elvárásunk volt, a net és a zárt parkoló. Az első sikerült a második kevésbé. Olyannyira nem sikerült a parkoló, hogy kint az utcán kellett volna állnia az autóknak, ami miatt inkább átálltunk mi is a nagy parkolóba 5 font/éjszakás áron. Megérte.)

eurofest3-4.jpgA regisztráció az elegáns szálloda legfelső szintjén volt. Itt vehettük át Robert Lamrock főszervezőtől az üdvözlő ajándékokat és a programok leírásait. Klassz volt újra látni az őrülettől mosolygó ismerős arcokat. A német klubelnök, a hollandok és Deloman lelkesen üdvözölt minket. Nagyon klassz volt ott lenni. Mindig jó látni, hogy a marhaságoddal nem vagy egyedül. Sőt mások még lelkesebbek és még elvetemültebbek mint Te vagy. Az élet nagyon szép volt azon az estén is. (S: Én itt egy kicsit több ismerősre számítottam. Pár 5 évvel ezelőtti hollandon kívül nem találkoztam más ismerőssel, pedig még a németek között is lett volna pár ötletem, hogy kikkel kellett volna találkoznom. Mindegy, így is nagyon jól elvoltunk.)

Kicsit kimerülve de egyfolytában vigyorogva mentünk vissza a szállásunkra. A szobánkba érve szembesültünk azzal, hogy az ablakunk egy Mocskos Lotyó (Filthy Chic) nevű romkocsmára néz. A közvetlen szomszédból ordító zene és a részeg tinilányok sikoltozása sem tudta elrontani a kedvünket. Hisz’ a Delorean megint, harmincöt év után hazatért, és holnap reggel megyünk az egykori gyárba... (S: Valamint megígértük magunknak, hogy hamarosan lemegyünk, aztán megmutatjuk ezeknek a trampli íreknek, hogy milyen az a magyar virtus! Viszont inkább csak holnap este, mert ma már nagyon álmosak vagyunk, meg különben is csütörtök van.)

eurofest3-5.jpg

10 komment

Címkék: írország eurofest

Nekiálltam a videónak!

2016.06.20. 10:00 :: Sidaries

Hétvégén volt időm, neki tudtam állni a hosszú Eurofestes videónak. Nem haladok túl gyorsan, de úgy tűnik szórakoztató lesz a végeredmény. Plusz egy kis szerencsével most pénteken is lesz bejegyzés. Az anyag megvan, csak a a fordítást kell valamikor megcsinálni.

Szólj hozzá!

Címkék: videó