HTML

Élet egy Deloreannel

Ez a blog a Delorean Klub Magyarország blogja. Terveink között szerepel a tulajdonunkban levő autók minél több kalandját megörökíteni, a Delorean Motor Company és John Delorean életét minél részletesebben dokumentálni.

Friss topikok

  • Sidaries: @Tzl: Igen. Ezért van, hogy habár az én autóm alváza elég jól néz ki, mégis látszik rajta pár repe... (2020.03.19. 09:28) Egy komolyabb áttekintés a gyár történetéből - képekben
  • Tzl: @Sidaries: Elég hiányos tudással rendelkezem a fémmegmunkálás területéről, ezért nem szeretnék az ... (2020.02.26. 16:25) Delorean gyártóformák I.
  • Sidaries: @numlockholmes: Kis késéssel, de válaszolok, aznap nem volt időm, aztán elfelejtődött. Igen, emlé... (2019.12.22. 09:08) Deloreantimeline.com
  • Burgermeister: várjuk az uj anyagokat (2019.11.28. 02:47) Haladok
  • matyi101: @leeroy869: lehet nemzetközi babérokra pályáznak. (2019.11.15. 13:44) Apsürde fotózás

A Deloreangyár emberei XX. - Lapple I.

2011.05.06. 10:00 :: Sidaries

Mostanában nagyon elment a blog John Delorean irányába, úgyhogy gondoltam kicsit visszakanyarodok a DMC felé. Találtam egy jó cikket a Lappleről, ami egy acélipari cég volt Írországban. Itt gyártották a Delorean rozsdamentes acélelemeit, így egy jó kis 20. és 21. résznek pont beleillenek a már lezárt sorozatomba. Ezt az interjút John Dore, az írországi Deloreanklub egyik tagja készítette Michael és Margaret O'Learyvel. Michael húsz évet dolgozott a Lapplenél, amikor a Deloreanen dolgoztak, vezető beosztásban felügyelte a munkálatokat. Én nem interjúformában írom le az információkat, hanem kicsit összeszedettebben és jelentősen rövidített formában. Mivel az acélöntés, acélnyomás továbbra sem a szakterületem, ezért elnézést a bizonyára előforduló pongyola fogalmazásért, javításokat továbbra is elfogadok. Az első részben a cégről, a második részben pedig a gyártás nehézségeiről fogok írni.


Az 1974-ben német pénzből alapított Lapple írországi központja Carlowban, Dublintól dél-nyugatra, tehát nem Észak Írországban volt. Létét három tényezőnek köszönhette. Az első, hogy az IDA (Irish Development Agency) támogatást adott a gyárépítésekre, a második, hogy a német állam is adott támogatást a külföldi beruházásokra. Harmadszorra pedig az, hogy az ír munkabérek jóval alacsonyabbak voltak a németeknél. Mivel német tulajdonú cég volt, ezért az igazgató jellemzően német volt és egy időben, a gyár működésének a kezdetén, tizenöt német szerszámkészítő dolgozott az írek mellett. Elég sok ír munkást vittek továbbképzésre Németországba. Michaelt is kiküldték és az eredetileg hat hetes kiküldetés végül szűk négy hónap lett. Ez amiatt volt, mert eléggé speciális munkát végeztek és a Lapple előtt Írországban nem volt ilyen típusú szerszámkészítés, így a munkaerő szinte teljesen képzetlen volt.

A német anyacég sok autógyárnak volt bedolgozója, mint pl. a BMW, Porsche és a Mercedes. Az írországi leányvállalatnak a DMC volt az első nagy megrendelése, de mivel ez jó referencia volt annak bonyolultsága miatt, ezért később további nagyok követték. Ez a megrendelés annyira volt nagy a cégnek, hogy amikor a DMC megjelent a nyomóformák legyártásának a határidejével, majdnem leestek a székről. Végül egy rendhagyó megoldással sikerült elkészülni határidőre. Azzal, hogy a Lapple összefogott két konkurensével (Thyssen Maschinebau GmbH és Allegiare Werke GmbH) és együtt gyártották le a szükséges formákat, a Lapple vezetésével. Nagyon sok rozsdamentes alkatrészt gyártottak a DMC tönkremenetele után pl. a Volvonak és az Iveconak is. A cég fennállása alatt szinte végig dolgozott a Fordnak is. A DMC üzlet is a német anyacégen keresztül érkezett, annak Porsche referenciái miatt. Ráadásul nem sok ilyen jellegű üzem van Európában ami mást is meg tud munkálni a normál lágyacélon kívül, így az ír leányvállalat teljesen kézenfekvő volt. Miután a munka nehézsége tudvalevő volt, ezért a tervezési fázisban Colin Chapman, később pedig Mike Loasby nagyon sok időt töltött a gyár területén.

Az itt készült paneleket normál esetben kamionon szállították Dunmurrybe, de egy alkalommal valamikor a késői időszakban a gyárnak sürgősen szüksége lett egy új adag ajtóra és leküldtek érte egy helikoptert. A parkolóban szállt le és előtte még volt egy veszekedés is, hogy felfessenek-e egy nagy H betűt, de végül nem kellett. A helikopter bizonyára elég drága lehetett, főleg, mert maximum ha húsz ajtót el tudott vinni.

A cég egy időben 350 embert foglalkoztatott, de aztán a '90-es évek változásai a Lapplet is elérték. Az újonnan megnyílt keleti országok olcsó munkaereje az ír munkásoknál sokkal olcsóbb lett, így ami először megtörtént Németország - Írország viszonylatban, az később megtörtént Kelet Európa- Írország viszonylatban is. A nagy európai autógyárak később már inkább keleti beszállítókat kezdtek el alkalmazni, így a Lapplenak már csak az angol autóipar maradt, ami pedig szépen lassan kimúlt és így az utolsó jelentős megrendelő is elveszett. Ráadásul a szállítási költségek is egyre nőttek, így egy idő után a carlowi üzem fenntartása már nem volt kifizetődő, ezért 2008-ban bezárt.
 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem a gyár emberei

A bejegyzés trackback címe:

https://delorean.blog.hu/api/trackback/id/tr242879100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.