Idén április körül realizálódott annyi pénz a számlámon, amiből kényelmesen meg tudtam venni egy DMC-12-t. Nagyjából 17.000 angol font volt a limit, amire azt mondtam, hogy ennyiért érdemes Európából (ha a Brit-szigeteket ide sorolhatjuk) megvenni. Ekkor még csak langyosan (na nem úd éltem, cúna fiú, szóval: nem túl nagy elánnal) nézegettem a hirdetéseket, kb. minden héten az ebayt, meg az ismertebb szervizek oldalait. Írtam is PJ Gradynek egy e-mailt, azóta se válaszoltak, és azóta is ugyanazok a kocsik vannak fent az oldalukon, amiket már rég eladtak (felhívtam őket, beszéltem vagy 5 percet egy angol mukival, és az egészből ennyit sikerült megérteni, pedig biztos még sok okosságot mondott ezenkívül is).
Június 2-án azonban találtam az autoscout24.eu-n egy hirdetést, amiben 10.000 EUR-t kért a milánói eladó egy jó állapotú automatáért. Ettől nyilván totál bepörögtem, felhívtam a hirdetésben megadott számot, ami faxhanggal válaszolt, faxot küldtem neki, majd rájöttem (a cégemnek van olasz szállítója), hogy mivel június 2-án és 3-án munkaszünet van a digóknál, legközelebb csak 6-án tudok beszélni az eladóval. Emellett viszont az autoscout-on keresztül is küldtem neki üzenetet az e-mail címemmel meg a telefonszámommal, utólag kiderült, hogy csak ezt az üzenetet kaphatta meg. Fel is hívott, hogy majd ír e-mailt. A hirdetés 4-én reggelre eltűnt, amiből azt a következtetést vontam le, hogy eladta. Írtam is neki egy SMS-t, hogy szomorú vagyok, hogy eladta, ez nem volt szép. Erre visszaírt, hogy ő és a kocsi Spanyolországban van, de nem adta el, küld képeket e-mailben. Itt megint pörögtem rendesen, jöttek a képek, több, mint a hirdetésben, de ugyanolyan kicsik (kb. 300x200-as felbontásban), de ez nekem nem tűnt fel. A történet José szerint (José Blanque néven írta alá az e-mailjeit és a medicina1241@aol.com címről küldte, hátha a Google leindexeli, hogy ehhez e kettőhöz fraud – átverés – tartozik) úgy zajlott volna, hogy elviszi a kocsit a szállítócéghez, akik megvizsgálják, majd megadja ezen cég számlaszámát, ahova el kell, hogy utaljak 3.000 EUR-t. Ha az megérkezik, akkor elkezdődik a szállítás az én címemre, a szállítási költség már benne van a 10.000-ben (azaz a kocsi ára kb. 8.000 lenne); ha megkapom a kocsit, és valóban olyan, mint a hirdetésben, csak akkor kell kifizetnem a maradékot. Ez kicsit túl szép volt, hogy igaz legyen, de hát hittem abban, hogy nem lehet átverés, mivel nem a saját, hanem a szállítócég számlaszámát adja meg, amit előtte le tudok ellenőrizni a neten. Bopat világosított fel, hogy ez egy elterjedt módszer az átverésre autóvásárlásnál, nehogy bedőljek. Végiggondolva az egészet (kezdve azzal, hogy miért milánói számot adott meg, ha ő spanyol) egyértelmű lett számomra is, hogy átverés, és innentől próbáltam kibújtatni a szöget a zsákból – ami nem nagyon akart összejönni, mert miután elárultam neki, hogy ugyanez a kocsi fent van az Ebayen is, és valójában Kanadában található, megfenyegetett, hogy vegyem le a képeket, mert különben hívja a rendőrséget. Pár e-mailt még váltottunk, egyszer megpróbált felhívni, de végül felfogta, hogy nem tud átverni, és abbahagyta. Így „spóroltam” 3.000 EUR-t (mivel nem utaltam el „előlegként” a Josénak), így kicsit megemeltem a kocsi árára vonatkozó keretet (a kormány is valahogy így szokott gondolkodni).
Ekkor már szisztematikusan kerestem az eladó DeLoreaneket (beállítottam a Chrome-ban könyvjelzőnek jó pár, eladással foglalkozó oldalt, mint pl. az ebay.co.uk, a classiccars.co.uk, az autoscout24.eu, stb., és jobb gomb, Az összes könyvjelző megnyitása), de már letettem arról, hogy még idén találjak egyet.
Természetesen azonnal találtam egy másikat (ez június 6-án volt), 17.500 fontért, Belfastban. A hirdetést egy órával azelőtt tették fel. Rögtön ment neki egy e-mail illetve egy SMS is, hogy komoly érdeklődő vagyok. Visszaírt, hogy „a gent, who is very keen” (egy úr, aki nagyon lelkes) meg akarja nézni a kocsit szombaton (június 11-én), ha előtte ki tudok menni, akkor vihetem. Kiderült, hogy sajnos nem jön össze a kimenetel céges és családi ügyek miatt. Ennek ellenére tettem a kocsira egy 18 ezres ajánlatot, mivel a hirdetésben „euro spec” szerepelt, amiről úgy gondoltam, azt jelenti, hogy a kocsin gyárilag nincs katalizátor és emiatt 30 lóerővel erősebb. Viszont szombaton (mivel nem jött válasz a kérdésemre, hogy megvan-e még az autó) le is tettem róla, hogy az enyém legyen.
Nagy meglepetésemre 15-én éjjel jött egy e-mail, hogy a vevőjelölt azóta se jelent meg, ha meg akarom venni az autót, repüljek ki, nézzem meg, és vigyem, ha akarom. Akartam, és itt kezdődött a bulis része a dolognak (ugye már 16-án délelőtt vagyunk). Felhívtam a Szabi haveromat, jön-e velem. Szerencsére neki nem volt komolyabb terve a hétvégére, így azt mondta, OK.
Először is kellett repülőjegy Belfastba. Kiderült, hogy se Budapestről, se a környékről (Pozsony, Bécs) nem megy közvetlen járat oda. Na, akkor menjünk Dublinba, onnan majdcsak eljutunk valahogy Belfastba. Rendben, de este 10-re ér oda a repülő, ahhoz meg nem volt kedvem, hogy szállást keresgéljek, amint odaértem. Végül eszembe jutott a Ryan Air, aminek Pozsonyból reggel indul a gépe. Így ez lett a választás. Vettem még zárás előtt fél órával 3.000 fontot az OTP-ben, kötöttem online utasbiztosítást, és már csak az alvással kellett volna törődnöm, de az nem akart összejönni sehogy sem, pedig másnap 5:45-kor csörgött a Wecker.
