HTML

Élet egy Deloreannel

Ez a blog a Delorean Klub Magyarország blogja. Terveink között szerepel a tulajdonunkban levő autók minél több kalandját megörökíteni, a Delorean Motor Company és John Delorean életét minél részletesebben dokumentálni.

Friss topikok

  • gigabursch: Az utolsó bekezdésben a lényeg!!! :-))) (2023.10.18. 12:45) Klubtalálkozó 2023
  • gigabursch: Sok csodát nem várok... Majd ha lesz, akkor tíz év múlva egy tízéveset. (2023.10.06. 11:46) Új Deloreanek - Frissítés 8.
  • Sidaries: @Tomchy: Valóban. Bár azért tegyük hozzá, hogy a vadnyugaton sem voltak éppen pontosak a vonatok a... (2023.09.26. 09:32) Levél érkezik - 42 év késéssel
  • bopat: Azért mentem lassan, mert nem bírtátok az iramot :) Vissza kellett fognom magam. (2023.07.13. 14:49) Ausztriai kirándulás
  • a8zoli: meg sokszor 15 evet kivänok ;) (2023.06.30. 18:33) 15 év

Dubniczkia - München II. avagy Magyarok mindenütt és még a Porsche is rozsdamentes

2012.08.08. 10:00 :: Sidaries

Vasárnap reggel. Fáradtan, de végtelenül optimistán kezdődik a nap. Most sem tudjuk, hogy hová megyünk, hisz nem néztünk utána, de harminc DMC-vel konvojban szinte tök mindegy is, hogy mi a cél. Előtte azért egy reggeli a garniban. Ebben az alvó kisvárosban még az is meglepő, hogy rajtunk és a tulajon kívül érkezik még egy pár a reggelihez. Néhány perc után érkezik is a szomszéd asztaltól a kérdés: Magyarok vagytok? Egy Németországban élő nő és a bajor férje érdeklődik a szálló udvarán parkoló furcsaság iránt. Sid egészen hamvas német nyelvtudását épp' elegendőnek érzi, hogy a szokásos hittérítését németül folytassa. Sid hihetetlen. Az hogy valaki odajön az utcán, a benzinkútnál, egy találkozón az OK, de hogy Sid egy csendes vasárnapi reggeli mellett is képes legyen tökéletes lelkesedéssel ontani az információt, az már nekem is hardcore.

pumukliek.jpgReggeli után még maradt időnk körbenézni a városban. Azért nem kell valami komolyabb túrára gondolni, mert Abensberg lényeges részeit kb. 2-3 utca határolja. Mostanra egészen kísértetvárossá alakult ez a hely. Sehol egy ember, sehol semmi. Azért szerencsére egy nőt sikerült megkérni, hogy fotózzon le minket Hill Valley óratornyának óralapjával, ami ott lapult egy kirakatban. Látnivaló híján el is indultunk a szomszédos Bad Göggingbe, a többiek bázisára, ahonnan a mai túra indul. Közben megálltunk egy benzinkútnál, én vásárolgattam, Sid pedig az út mentén, nyitott ajtókkal, a küszöbön ülve integetett a rajongóknak és hosszú percekig fürdőzött a kocsi dicsfényében.

Itt kell elmondani, hogy DMC-vel képtelenség beleolvadni az érdektelenségbe. Mindig, mindenhol észreveszik, integetnek, fotózzák és imádják. Mindenki úgy érzi, hogy mondania kell valamit, egy-egy dicsérő szót, vagy legalább csak a film címét. És ami nagyon klassz, hogy soha sem jár ezekkel az élményekkel negatív előjel, nincs irigység, csak végtelenül széles mosolyok. Deloreant csak és kizárólag exhibicionista és türelmes ember vegyen!

sorban1.jpg

Épp' időben érkeztünk a hotelhez, mi voltunk az elsők. Minden, ami szombat este a parkoló félhomályában rejtve maradt, az mind látható lett ma reggel itt, a napsütéses utcán. Harminc Delorean együtt, minimum döbbenetes látvány. Papíron egy nagyobb Delorean találkozó teljességgel felesleges és unalmas, hisz' minden autó egyforma. De hozzáértő szemmel, vagy csak egyszerű rajongóként nagyon kemény dolog. Szerintem harminc autó a befogadhatóság felső határa. 15-20 példány kifejezetten érdekes volt, valamilyen kisebb módosítás a legtöbb autón előfordult és úgy tűnik, hogy az ortodox hozzáállásom egy kicsit megint tovább szelídült. Nagyon klassz, ha valaki a teljesen gyári állapotra törekszik, de az ésszel elvégzett módosítások nagyon nem csorbítják az autó érdemeit. ...pedig Németország nem feltétlen a jó ízlés és a mértékletes tuningolás országa.

sorban2.jpgElindultunk Kelheim felé. Az utat mondhatnánk akár eseménytelennek és unalmasnak, ha nem számolnánk a több tucat DMC-vel, a csodás tájakkal, a gyönyörű idővel és a nyitott ajtós megérkezéssel egy számunkra tökéletesen ismeretlen és érdektelen műemlékhez. Megint sokat segített a német nyelven vezetett idegenvezetés abban, hogy inkább magunkat szórakoztassuk és megpróbáljuk kitalálni, hogy miért is vagyunk itt. Az egyébként csinos műemlék pipa.

kelheim.jpgMég egy csoportkép és egy rövid búcsúzkodás után mi el is indultunk München felé. Az egyetlen dolog aminek még otthon utána néztem, az a müncheni közlekedési múzeum volt. Gyorsan kiderült, hogy autópályán még estére sem érünk be a városba, nemhogy négyre. Rövidke exhibicionista roham lett rajtunk úrrá a tökéletesen bedugult Autobahnon. Nyitott ajtókkal krúzoltunk a középső sávban, begyűjtöttük a döbbenet és a kitörő öröm által kiváltott reakciókat. Amint megelégeltük ezt a színpadias kivagyiságot, a lehető legrövidebb úton lehajtottunk egy mellékútra.

muzeum1.jpgEkkorra már megszoktuk, hogy amit az iPhone navija mond azt minimum fenntartással kezeljük, így valamivel négy óra után le is parkoltunk a múzeum utcájában. És ami itt fogadott? Negyven perc autótörténeti orgazmus. Másfél millió kilométer és huszonhárom év szolgálat után még működő w123-as Mercedes, NSU Roadster, első generációs Tatra, egy üléses száz éves elektromos autó, stb... De hogy Delorean vonatkozása is legyen a kiállításnak, találtunk egy rozsdamentes acélból készített Porsche 911-et, ami a stuttgarti gyár tesztautója volt.

rozsdamentesporsche.jpgMár csak egyetlen restanciánk maradt erre a napra, elautózni a német Delorean-vallási központba Augsburgba, Deloman szervizéhez. Azért erre az útra sem lehet ráhúzni az érdektelenség fogalmát, mert úgy tűnt, hogy München környékén ezen a napos vasárnap délutánon mindenki előhúzta a hobbiautóját. 15-20 másodpercenkét találkoztunk valami érdekességgel, de a legvagányabb dolog egy parányi városkában fogadott minket. Amerikai autós fiatalok grilleztek egy kertben és láthatóan leszarták, hogy egy filmes ikon parkol a Rockabilly korszakból itt felejtett vasaik mellett.

amcsiautosok.jpgAugsburgba megérkezve egészen könnyen megtaláltuk Deloman bezárt műhelyét, ami épp' arra volt elég, hogy alig bírjam kivárni a reggeli nyitást. Az udvaron három DMC, a tejüveg műhelyablakon áttetsző rozsdamentes karosszériaelemek, és ahogy látni lehetett a műhelyajtón bekukucskálva, jó néhány Delorean darabokban. Vasárnap estére a sikeres szálláskeresés után már csak annyi dolgunk maradt, hogy álmosra beszélgessük magukat egy-egy finom helyi sör társaságában. Téma pedig mi volt? Hülyéskedsz?

4 komment

Címkék: munchen dubniczkia

A bejegyzés trackback címe:

https://delorean.blog.hu/api/trackback/id/tr394699925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sidaries · http://delorean.blog.hu 2012.08.08. 10:01:23

Elképesztően csodálatos vagyok azon a képen. :)

Rocko- 2012.08.08. 19:57:10

"de az ésszel elvégzett módosítások nagyon nem csorbítják az autó érdemeit."
valami elmebeteg megcsinálta már hogy a klasszikus módon nyílik az ajtó, vagy suicide door jelleggel? :)

Sidaries · http://delorean.blog.hu 2012.08.08. 21:47:22

@Rocko-: Nem tudom, de egy kabrió Delorean van. Igaz, annak nem tudom hogy nyílik az ajtaja. Hallottam olyat, hogy be van hegesztve.

www.ncdmc.org/Memphis/index.htm

Rocko- 2012.08.08. 21:52:33

@Sidaries: köszi a választ.
hát ő khmm hát őőő (közben pingvinezek).
süti beállítások módosítása