(Szabitól) Ebben a hónapban lett 34 éves a Delóm, ennek kapcsán utánanéztem, milyen autóval jártak akkoriban a szüleim, és egyáltalán milyen kocsit lehetett venni 1981-ben a vasfüggöny kevésbé szerencsés oldalán. Ha már az északír gyártású Delorean és 1981 áprilisa a kiindulási alap, aláfestésként hallgassátok az akkori slágerlista-vezetőt a UK pop chart-ról:

Egész fülbemászó muzsika, Marty McFly repertoárjába is simán beférne a Johnny Be Good mellé. Még csak nagyobb meglepetést sem okozott volna a Tengermélyi Varázs bálon, mert a dal eredetije 1954-es. Az pedig már komoly összeesküvés-elméletek megalkotására adhat okot, hogy a dal refénje az időről illetve annak hiányáról szól. Konteó-blogra vele! :)

Na de ugorjunk az autós témához és 1981 tavaszára. A családi legendárium szerint egy `78-as, piros ezerkettes Ladánk volt akkoriban. Sajnos én már nem emlékszem rá, mert 17 év a csodás magyar iskolarendszerben felülírta a fontos gyermekkori emlékeimet (de a lényeg, hogy napi szinten hasznosítom az integrálszámításról és a kovalens kötésről tanultakat. Ja, nem.) Mindenesetre a Zsigánk `83 körül a MÉH-ben végezte egy szembejövő részeg sofőrnek köszönhetően.

Ennek fényében nosztalgikus érzés volt leparkolni a napokban egy piros Lada mögé, ami hasonló évjáratú lehet, mint a miénk volt. Mindkét kocsi formáját olasz tervezőknek köszönhetjük, és a Delómban is van egy - utólagos - Lada-alkatrész. Az első indexek egy Nivából származnak, még az előző tulaj szerelte be, mert kellett a fehér helyzetjelző az olasz forgalomba-helyezéshez.

Most is nehéz feltűnés nélkül közlekedni a Delóval, de mi lett volna 34 évvel ezelőtt? A legnagyobb használtautós oldal kínálatában megnéztem az eladó kortársakat, nézzük tehát milyen kocsikat lehetett venni Magyarországon a Deloreanek gyártásának első (és nagyjából utolsó) évében.

A kocsimhoz hasonlóan áprilisi és farmotoros ez a Skoda 105, további hasonlóságot nagyjából csak a kerekek számában és a kéziváltóban vélek felfedezni, igaz, utóbbiből a Skodába még csak 4 fokozat jutott. Az autó árából kijönnének mondjuk a Delorean hűtőrendszeréhez tartozó szilikoncsövek, de a munkadíj már nem biztos.

Ugyanennyiért kétütemű Wartburg is akad, apám is ilyet kerített a Ladánk hirtelen halála után, persze használtan. Róla már van emlékem: egy Szófia melletti kempingben töltött éjszaka után döntött úgy, hogy innen nem megy tovább a tengerpart irányába, de másfelé sem (mármint a Wartburg, nem az apám). Pár órás szerelés után végül beindult, de a tengerpartig - a biztonság kedvéért - már nem álltunk meg: így esett, hogy az öcsém a hátsó ülésre tett bilijén trónolva pillantotta meg először a tengert. (A történelem ismétli önmagát, mert manapság, nagydarab szakállas fickóként is rálát a wc-jéből a tengerre :))

`81 tavaszi ez a Trabi is, és tízegynéhány évvel később én is egy ilyenen bontogattam a szárnyaimat, amikor épp el tudtam kunyerálni anyámtól. De friss jogsival már a Trabant is nagy szó volt, örültem, ha vezethettem. Meg annak is, ha ihattam egy csésze hideg teát. Amiben nem volt se citrom, se cukor. Se tea :) (Sanyarú tinédzseréveimről bővebben ebben  a Holló Színház-jelenetben.)

Egyébként még nem mondtam le róla, hogy lesz valamikor egy 601-esem, jó kis kocsi volt az. Legjobban egy Ostermann-kabrióra fáj a fogam, de nem tudom, melyik lenne fájdalmasabb: fejreállni vele egy árokban vagy honosíttatni a Mozaik-utcában.

A Warbi után, 1989 körül volt egy Daciánk, ennél a 81-es évjáratúnál újabb, 1310-es sötétkék (!) kombi, amit gyerekként nagyon menő gépnek láttam, főleg a színe miatt. Még pár pillanattal a berlini fal leomlása előtt tettünk vele egy NDK-NSZK körutat, és emlékszem, hogy a két Németország határán kiemeltek a sorból, és a mellettünk araszoló autósok szeme láttára MINDENT kipakoltattak belőle a szervek, aztán pontos ellenőrzőlista alapján kutatták át az összes üreget, amelyek létezéséről fogalmunk sem volt.  

Amíg hős katonatisztjeink 25 év kemény ivászat szolgálat után jól megérdemelten nyugdíjba mehettek, ez az UAZ még 34 év után is húzza az igát. Emlékeim szerint csak egyszer ültem ilyenben, kb. 100 méteres távon, és ennyi elég is volt belőle.

Nem szocialista járgány, de megemlítem az Autobianchit is, mert bár sosem láttunk ilyet élőben, azért jól ismertük az autóskártyából.

Ha már úgyis elkanyarodtam a keleti autóktól, jöjjön még egy kapitalista járgány: nem tudom, R4-est lehetett-e újonnan kapni idehaza, de gyerekkoromban nem volt ritka látvány. Gondolom, a jugoszláv gyártásból jutott ide is néhányszáz darab. Ebből is inkább a kabrió kellene, pár kilométeres saját tengerparttal.

Bizonyára volt még rengeteg Moszkvics, Volga, Zastava és egyéb jós(z)ág is 1981-ben a hazai utakon, de ezekhez a típusokhoz nem fűződnek emlékeim. Akinek van kedve, kommentben megemlékezhet ezekről is.