HTML

Élet egy Deloreannel

Ez a blog a Delorean Klub Magyarország blogja. Terveink között szerepel a tulajdonunkban levő autók minél több kalandját megörökíteni, a Delorean Motor Company és John Delorean életét minél részletesebben dokumentálni.

Friss topikok

Olaszország II. avagy Egy másmilyen találkozó

2017.10.04. 10:00 :: Sidaries

Reggel nyugisan keltünk, megreggeliztünk, megvártuk egymást a Bopatékkal, aztán elindultunk a bázisra. A hivatalos délelőtti program a szerelés volt, ami úgy nagyjából sikerült is, bár ez is olyan olaszos lett. Lassacskán megjöttek a résztvevők, az utolsók talán dél felé, közben pedig néhányan nekiálltak szétszedni az autójukat. Szétszedték, nézelődtek, beszélgettek, ettek valamit, majd volt amit összeraktak, volt amit nem. Egy fékszerelés három órába telt, egy visszapillantó üvegének a cserélésére nem volt elég a nap. A végére a csávó simán bedobálta az anyósülésre a félkész tükröket, aztán hazavitte az autóját. Elképesztő lazasággal szereltek ezek az olaszok. (Egyébként főleg '81-eseik vannak, két '82-est láttunk csak. Ha jól emlékszem, akkor négy darab volt az én VIN-em körül.)

olaszok2017-6.jpgPedig az látszik, hogy szeretnek, mert nem nagyon van gyári Delorean a klubjukban. Mindegyiken van valami buherálás. Legalább pár kisebb módosítás, de Cineman (akit elég régóta ismerek) az ikerturbóval próbálkozik. És nagyjából működik is. Egyelőre csak 200 lóerő környékén megbízható, ha jól emlékszem, mert néha túlmelegszik és nem is jár tökéletesen, de dolgozik rajta. Érdekesek egyébként ezek az olaszok. Van köztük egy, aki tv-ben dolgozik, egy a Ferrarinal tesztelő, de sokuknak van autóipari munkahelye, nem hiába értenek a bütyköléshez.

olaszok2017-7.jpgAz én autómmal nem kellett semmit csinálni, Bopat ventilátorgondját pedig körülbelül egy perc alatt megjavították. Mindössze annyi történt, hogy az utasoldalon szétcsúszott egy kábel, ami tipikus hiba. Hát ennél nagyobb baj ne legyen!

olaszok2017-8.jpgEzután ebédre hamburgert ettünk, plusz volt, aki előkerítette a tegnapról maradt pizzát és pizzás hamburgerként ette. Érdekes megoldás, de igazából nem tűnt ehetetlennek. Itt ismét rájöttünk, hogy ez nem olyan találkozó, mint amihez szoktunk Európa északi felén. Ott gálavacsora van, szép teríték, puccos helyek, itt meg pizzás hamburger. Imádnivaló volt, komolyan.

olaszok2017-9.jpgKaja után jött a délutáni program, ami vagy biciklizés vagy kajakozás vagy pedig motorcsónakozás volt, a  Pó folyón, vagy a bicikli esetében mellette. A cél egy pár kilométerre levő bő 100 éves vízmű volt, ami a helyiek szerint megéri a megnézést. Volt némi kommunikációs zavar, ami miatt nem igazán értem, hogy miért, de mi végül motorcsónakkal mentünk. Amit mondjuk egy pillanatig sem bántam, mert nem sokszor motorcsónakoztam, a Pón pedig külön élmény volt. 

Odaértünk, egy kis séta után pedig elértünk a vízműhöz. Hát én ilyet még nem láttam! Nálunk a templomok néznek így ki, nem a vízművek. Az 1800-as évek végén épült, kimondottan abból a célból, hogy a Pó környékéről a felesleges talajvizet visszaszivattyúzzák a folyóba. Az egész épület gyönyörű, a környezet úgyszintén, de még az utolsó lámpavasra is odafigyeltek, hogy jól nézzen ki. Nem vagyok túl érzékeny az építészet csodáira, de ez valami elképesztő volt. Erről beszélni felesleges, inkább nézzétek a képeket.

Egy-két órát elvoltunk itt, majd beültünk a motorcsónakba és indultunk vissza. Miközben a kackiás bajuszú kapitányunk üvöltette a Cotton Eye Joet. Hát amikor reggel felkeltem, akkor számítottam pár dologra, de erre azért nem. Természetesen végigröhögtük az utat, pedig már kezdett hűlni az idő, mire pedig visszaértünk már kellett a pulóver, lassan pedig a kabát is, majd az eső is eleredt. Vicces volt, hogy a szervezők nekiálltak szürke ragasztószalaggal kínálni mindenkit, hogy ne ázzanak be az autók, az meg főleg, hogy néhányan el is fogadták.

olaszok2017-buli.jpgAmikor újra összeállt a banda, megint jött egy kis beszélgetés, szájtátás, aztán úgy, hogy észre sem vettük, kitört egy buli. A programban is benne volt, hogy lesz egy rockabilly koncert, de az nem, hogy erre eljön az egész falu, ami miatt a végén úgy nézett ki a Deloreantalálkozó, mintha egy falusi olasz esküvőn lennénk, menyasszony és vőlegény nélkül. Sajnos eddigre már eléggé elfáradtunk, de még így is élveztük, aztán valamikor 11 körül indultunk haza.

Szólj hozzá!

Címkék: olaszország

A bejegyzés trackback címe:

https://delorean.blog.hu/api/trackback/id/tr5912922037

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.