HTML

Élet egy Deloreannel

Ez a blog a Delorean Klub Magyarország blogja. Terveink között szerepel a tulajdonunkban levő autók minél több kalandját megörökíteni, a Delorean Motor Company és John Delorean életét minél részletesebben dokumentálni.

Friss topikok

  • Sidaries: @Tzl: Igen. Ezért van, hogy habár az én autóm alváza elég jól néz ki, mégis látszik rajta pár repe... (2020.03.19. 09:28) Egy komolyabb áttekintés a gyár történetéből - képekben
  • Tzl: @Sidaries: Elég hiányos tudással rendelkezem a fémmegmunkálás területéről, ezért nem szeretnék az ... (2020.02.26. 16:25) Delorean gyártóformák I.
  • Sidaries: @numlockholmes: Kis késéssel, de válaszolok, aznap nem volt időm, aztán elfelejtődött. Igen, emlé... (2019.12.22. 09:08) Deloreantimeline.com
  • Burgermeister: várjuk az uj anyagokat (2019.11.28. 02:47) Haladok
  • matyi101: @leeroy869: lehet nemzetközi babérokra pályáznak. (2019.11.15. 13:44) Apsürde fotózás

Hollandia IV. avagy Kultúra

2019.05.22. 10:00 :: Sidaries

Ezen a napon kicsit nyugodtabban keltünk... volna, ha nem csak kilenc óráig lett volna ingyenes a parkolás. Ezért ezen a napon is kelés aránylag korán, pakolás, hurcolkodás, bepakolás, gyors lejelentkezés, majd indulás volt a reggeli program. Mivel a reggeliről lekéstünk, ezért kezdésnek meglátogattunk egy helyi boltot és megreggeliztünk. Elméletileg nincsen evés az autóban, a gyakorlat ezúttal mégis ez volt:

hollandia2019-dudueszik.jpg

Mindegy, túléltem valahogy, aztán innen már lehetett menni Zaandamba, ami a legnagyobb helyi skanzen. Közben láttunk egy régi piros Trans Amet az egyik ház előtt, amibe a tulajdonosa éppen virágládákat pakolt be. Teljesen abszurd volt, imádtuk nézni. Na de vissza Zaandamra. Odaértünkkor már iszonyatos tömeg volt, pedig még tíz előtt beálltunk a sorba. Szerencsére lett parkolóhelyünk, majd boldogan konstatáltuk, hogy maga a skanzen ingyenes, csak a parkolásért kell fizetni, azért sem egy horror összeget.

Bementünk hát a faluba, ahol mindenféle régi mesterségekről lehetett mindent megnézni, tipikus mikrótranzakciós módszerrel. Tehát habár a falu ingyenes, de amint meg akarsz nézni egy szövőszéket a belső szobában, már fizetni is kell pár eurót. Az egyik attrakció emel igazából említést, a működő malom, amit végigjárni, és kitalálni, hogy most akkor hogyan is működik ez igazából, nagyon jó kis agyteszt volt. Még úgy is, hogy kaptunk egy tökéletes magyarsággal írt leírást is hozzá. Ahogy néztem, kb. minden nyelvre fel voltak készülve.

Ezen kívül volt egy sajtkészítő, ahol nem is tudom hány féle sajtot lehetett venni, a sima goudától a kókuszos specialitásokig, meg persze sok olyan kis házikó, ahol látszott, hogy sokkal többet foglalkoznak vele, mint bárki foglalkozott volna pár száz évvel ezelőtt. Ezután megnéztünk egy elég komoly családi perpatvart két kacsa között, amit persze sokkal több turista nézett, mint mondjuk az előbb már említett szövőszéket, de hát a Jerry Springer Shownak is jelentősen nagyobb a nézettsége, mint az Egyházi kórusok világtalálkozójának. Mellesleg pedig szeretném megemlíteni, hogy a képeken látható két kacsa nem vett részt az említett csetepatéban, ellenben indokolatlanul fotogén módon tűrték, hogy képeket készítsenek róluk. Feltételezem elvártak volna némi élelmiszerben fizetett ellenszolgáltatást a fotókért, remélem valaki megadta nekik, mert nálunk nem volt felesleg.

Elég sokat maradtunk itt, jól körbenéztük az összes valamirevaló látványosságot, de mivel eléggé el lehetett fáradni a mászkálásban, ezért örömmel ültünk be az autóba, hogy menjünk a következő célunkhoz, a Haar kastélyhoz. Ez az út eseménytelenül lement, könnyen kikerültük Amszterdamot, bár olykor nagyon kellett figyelni, hogy a kétszer hat sávos autópályán éppen merre tartsak.

A Haar kastélyban már voltam 2009-ben is, de mivel nem nagyon emlékeztem már rá, jó volt újra megnézni. Sok új dolgot nem tudok róla mondani, bár most mintha kicsit jobban törődtek volna a kerttel és a tóval, valamint arra sem emlékszem, hogy labirintusban jártam volna, de ezek mind csak kiegészítők a kastély mellett. Viszont mivel több kép készült, mint legutóbb, ezért meséljenek inkább azok.

Innen jött a napnak a szenvedős része, ugyanis a Haar kastély Utrecht mellett van, mi pedig négy óra után próbáltunk meg átjutni rajta. Hát elméletileg van körgyűrű, meg minden út széles, és sok sávos, de a gyakorlat az volt, hogy a kastély és Amersfoort közötti 40 kilométeres út bő két óráig tartott. Ebben volt sok dugóban állás az elkerülőn, utána inkább a városba bemenés, majd ott piros lámpák miatt állás, aztán pánikszerű wc keresés,, elrontott lehajtó miatt hosszú kerülő, meg még ki tudja mi. A lényeg azonban, hogy végül csak sikerült odaérnünk Dudu ismerőseihez, ahol egy órát elbeszélgettünk a Deloreanről, a rokonsági viszonyokról, politikáról, mindenféléről. Majd pedig tovább indultunk, hogy szállást keressünk aznap estére.

hollandia2019-szallas.jpg

Szerencsére, mivel elég későn voltunk, ezért az utak már kiürültek, elég jól tudtunk haladni, és végül Arnhemen túl, De Steegben találtunk egy marha jó helyet. Egy kastélyszállót dobott ki a gps, aminek volt egy újonnan épített modern szárnya, ami mindezek ellenére abszolút elfogadható áron kínált szobát. Ki is vettük azonnal, bepakoltunk, leültünk, majd mégis összeszedtük magunkat és elmentünk kaja után. Sajnos itt az étterem már bezárt, a falu másik étterme szintén, végül egy másik környékbeli faluban az egyik szakács még utolsó erejével összedobott nekünk egy kis vacsorát, ami megmentett minket, de főleg a Dudut az éhhaláltól. Innen már csak a hazaérés, fürdés, és az újbóli ágyba beesés volt a menü. Megint jól kihajtottuk magunkat.

Szólj hozzá!

Címkék: hollandia

A bejegyzés trackback címe:

https://delorean.blog.hu/api/trackback/id/tr9414843180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.