HTML

Élet egy Deloreannel

Ez a blog a Delorean Klub Magyarország blogja. Terveink között szerepel a tulajdonunkban levő autók minél több kalandját megörökíteni, a Delorean Motor Company és John Delorean életét minél részletesebben dokumentálni.

Friss topikok

  • gigabursch: Az utolsó bekezdésben a lényeg!!! :-))) (2023.10.18. 12:45) Klubtalálkozó 2023
  • gigabursch: Sok csodát nem várok... Majd ha lesz, akkor tíz év múlva egy tízéveset. (2023.10.06. 11:46) Új Deloreanek - Frissítés 8.
  • Sidaries: @Tomchy: Valóban. Bár azért tegyük hozzá, hogy a vadnyugaton sem voltak éppen pontosak a vonatok a... (2023.09.26. 09:32) Levél érkezik - 42 év késéssel
  • bopat: Azért mentem lassan, mert nem bírtátok az iramot :) Vissza kellett fognom magam. (2023.07.13. 14:49) Ausztriai kirándulás
  • a8zoli: meg sokszor 15 evet kivänok ;) (2023.06.30. 18:33) 15 év

Új Delorean! VIN 5138

2023.05.26. 10:00 :: Sidaries

Április közepén kaptunk egy levelet, amiben arra kértek minket, hogy elmondjuk a véleményünket egy kinézett Deloreannel kapcsolatban. Egy belga autóról volt szó, az első képek alapján egy elég szép állapotúról. Rácsaptunk keményen, ki is lett szegény elemezve rendesen. Miután meglett a VIN, megnéztük, amit tudni lehetett róla, plusz begyűjtöttünk annyi képet és videót, amennyit tudtunk. A verdikt az lett, hogy ez egy valós és jó autó, megéri vele foglalkozni.

Ezután összehoztam egy gyors találkozót a leendő tulajjal, akivel aztán pár órát beszélgettünk a Deloreanességről, meg úgy általában a buktatókról, örömökről, mindenféléről. És örömmel láttam, hogy nem ment el a kedve, sőt, még inkább megjött, szóval nem volt mese, ezt az autót meg kellett venni.

Intézte is a szükséges dolgokat, pár kisebb dologban én is besegítettem, valamint a McFly is felkerült a képre, mint a műszaki ember. Így egy hét alatt kialakult a koncepció, hogy hárman megyünk az autóért Belgiumba. McFly az, aki  a legjobban érti az autó műszaki tartalmát, én a kommunikáció és az elméleti tudás miatt mentem, a tulajdonos meg hát mégiscsak illik, hogy ott legyen.

Május 12-én indultunk az új tulajdonos autójával, és a tervvel, hogy a megveendő Deloreant lábon hozzuk haza. Erős vállalás volt, mert mégiscsak egy ismeretlen autóról volt szó, ami az elmúlt években nagyon keveset ment, de hát mi baj történhet? Így bepakoltunk egy kupac olyan alkatrészt, amit szükség esetén akár a pálya mellett is ki tudunk cserélni, és reggel 7 után felmentünk a pályára, aztán gyerünk!

Nagyon jól haladtunk, Belgiumig kétszer álltunk meg, szerencsére a forgalom igazán kegyes volt hozzánk, így este nyolc után egy kicsivel már át is tudtuk venni a foglalt szállásunkat. Utána egy gyors vacsora a helyi Mekiben, aztán alvás következett az igazán szép, bár kicsit nászutas lakosztálynak kinéző szobánkban.

A másnap reggel a McFlynak és nekem teljes nyugalomban, szegény új tulajdonosnak pedig 200-as vérnyomással telt, mert hát mégiscsak most látja meg az új nagy vállalását. Ezért aztán siettünk, hogy a megbeszélt 8 órára odaérjünk a kereskedéshez, ahol aztán minden zárva volt. Próbáltuk hívni a csávót, 9-re jön. Köszi, jó, hogy megbeszéltük. Így volt még egy óránk, ami éppen elég volt egy tankolásra, autómosásra, szóval hasznosan töltöttük el. 9-re vissza, a kapu időre kinyílt, kicsit később a cégvezető is megérkezett, és végre megnéztük a célpontot.

deloreanbelgiumbol3.jpg

És örültünk, mert szép volt, amit láttunk. Egy nagyon szép állapotban megőrzött autóról volt szó, amin viszont a megőrzés kicsit túl jól is sikerült. Ez azt jelenti, hogy a víz és benzincsövek mind az eredetiek voltak, valamint később kiderült, hogy még a légszűrő is 1981 szeptemberi gyártású volt. Viszont az autó szépen járt, minden fontos dolog működött rajta. A légkondi ugyan nem kapcsolt be, valamint a bal oldali index sem ment rendesen, de az utóbbit a McFly gyorsan orvosolta, más műszaki problémával pedig nem találkoztunk. Még pár kárpitos probléma látszódott, de pl. a műszerfal fölötti dashboard az eddigi legszebb volt, amit valaha láttam. Ebben a rajta levő utólagos takarónak biztosan jelentős szerepe volt. Ja igen, még valami. A VODban állt a hűtővizes dzsuva, valamint zöld hűtővíz volt benne, ami nem alumínium motorba való, ami nem jó hír, ezzel foglalkozni kell minél hamarabb.

deloreanbelgiumbol1.jpg

Meg kell továbbá említeni a kereskedést, ahonnan megvettük az autót. Ott bizony nem a Delorean volt a legdrágább jármű. Messze nem. Porschék, Ferrarik, Lancia Delta, meg még ki tudja mennyi és milyen autó volt ott. Az biztos, hogy abból a gyűjteményből simán lehetett volna egy darabig finanszírozni egy kisebb államadósságot.

deloreanbelgiumbol2.jpg

Miután gyorsan átnéztük az autót, túl voltunk az első indításon, jöhetett a papírmunka, amivel nem volt gond, majd az első kiállás, újra átnézés, és az indulás. Az első alkalom mindig izgalmas, és látszott is az új tulajdonoson, hogy a 200-as vérnyomás csak egy kicsit esett az elmúlt két órában.

deloreanbelgiumbol4.jpg

Elindultunk először tankolni, majd az autópályára fel. Kicsit melegebb volt a kis falukban a Delorean hőmérséklete, mint illett volna, mert nem kapcsolt be a hűtőventilátor, amikor kellett volna neki, de ezt később McFly orvosolta. Úgy tűnt, hogy csak a hőgomba csatlakozója volt eloxidálódva. Ezt kicsit megtisztítva már indult az első ventilátor. Amit aztán nem is használtunk többet, mert annyira szép utunk volt hazafelé, hogy egy dugóba sem kerültünk bele, ezért a normál menetszél hűtése elég is volt mindenre.

deloreanbelgiumbol5.jpg

A blog szempontjából nem a legideálisabb, de egy rendkívül unalmas utunk volt hazáig. Hazafelé csak egy dugó volt, amit sikerült kikerülni, valamint kétszer elnéztük az irányt, mert annyira nem oda figyeltünk, de más forgalmi zavar nem történt. Viszont az autót érték kisebb veszteségek. Először az egyik kipufogóvég esett le, majd kicsit később a kilométeróra döglött be. Valószínűleg az angle drive most adta meg magát. Nem meglepő, mert indulástól kezdve eléggé ingadozott, esélyes volt, hogy itt-ott meg van szorulva, sajnos nem húzta ki hazáig. Viszont ettől az autó még működik, szóval nem különösebben zavartattuk magunkat miatta.

deloreanbelgiumbol6.jpg

Egyébként főleg a McFly vezetett, az új tulajdonos inkább még csak kívülről ismerkedett az autóval, valamint az út első és utolsó szakaszára vette át a kormányzást. Emiatt nagyon szép videókat tudott készíteni az autóról, ami jól jött a videóhoz, amit készítettünk az út alatt. Szerencsére ő sokkal jobban ért ehhez, mint mi, ezért elég jól sikerült. Íme, itt lehet megtekinteni. Friss, ropogós.

Zárásként annyit, hogy nagyon fárasztó két nap volt ez, de abszolút megérte. Lett egy új Delorean az országban, ami mindig öröm.

1 komment

Címkék: új delorean

Kiállítás a Győri Árkádban

2023.05.19. 10:00 :: Sidaries

Az elmúlt két hétben a Győri Árkádban volt kiállítva a Delorean. A megkeresés az ACCH-tól, azaz az American Car Club Hungarytől jött, akik egy vándorkiállítással járják a különféle plázákat. Egyszer, jó régen, már voltam egy ilyenen Szegeden, bár a távolság miatt akkor trélerezett az autó oda-vissza. Most viszont természetesen lábon vittem-hoztam az autót, ami egy sokkal szerencsésebb dolog, a dolog élvezeti értékéről nem is beszélve.

gyoriarkad01.jpg

Szóval a lényeg, hogy megkerestek, igent mondtam, megbeszéltük a részleteket, aztán vártuk az időpontot. Amikor pedig jött, akkor beültem a Deloreanbe, és az Árkád hátsó bejárata előtt találkoztam is a díszes kompániával. Mert addigra már ott volt egy AC Cobra, egy Dudu/Herbie, valamint egy piros Corvette és egy sárga Mustang. Valamint  kicsit később befutott General Lee is.

Megvártuk a zárást, aztán elkezdtünk bemenni a nem túl széles ajtón. Hát a Delorean sem egy vékony alkat, de a Charger az még egy pár centit ráver. Fel is rakom a videót, mert ezt megéri megnézni.

Szerencsére minden autó befért, aztán már csak az volt hátra, hogy beálljunk a helyünkre, majd megegyük az ajándékpizzát. Kicsit még beszélgettünk, aztán indultunk is haza. Kicsit féltettem az autót, de a szervezők mindenben megnyugtattak. Nem, nem fog senki beülni, mindig lesz itt biztonsági őr, jó messziről lesz körbekordonozva, stb.

gyoriarkad02.jpg

Mint kiderült, ez így egyáltalán nem volt igaz.

Már egy-két nap múlva is szólt az arra járó klubtag, Dexter, hogy a szalag, amit kiraktunk, hogy ne tudjon senki beülni, le van esve, a kordon pedig elég közel van az autóhoz. Szólt is a biztonsági őröknek, akik a környéken sem voltak, hogy visszarakja a szalagot, szerencsére azt megengedték. Így egy darabig nyugi volt, de aztán mire mentem az autóért megint le volt esve. Plusz mire odaértem, láttam, hogy a bal oldali ajtó, amit elméletileg nem szabadott volna kinyitni, rosszul van becsukva, és világít a lámpája ki tudja mennyi ideje. Ledesek már ezek a lámpák, de két hetet nem bír ki az aksi, szóval egy kicsit ideges voltam, hogy el tudok-e indulni. Szerencsére a kulcsok megvoltak, és az indulás is gond nélkül ment, valamint az autóból sem hiányzott semmi.

gyoriarkad03.jpg

Végeredményben semmi baj nem történt, az autó pont olyan állapotban van, mint amikor ott hagytam, ujjlenyomat is elég kevés lett rajta, de azért maradt egy keserű szájízem amiatt, hogy az Árkád vezetősége totál leszarta a megegyezésünk részleteit. Szegeden nem emlékszem, hogy lettek volna ilyen problémák.

Viszont mindezért kárpótolt, hogy nagyon jó utam volt hazafelé, imádtam minden percét. Szépen ment az autó, minden tökéletes volt. Igaz, alapjáraton még mindig rázkódik a motor, de ha megjöttünk a most hétvégi kirándulásból, talán meglesz a maradék benzincső, amivel remélhetőleg megjavul a dolog. Vagy ha nem, akkor lehet vinni újra K-Jetet beállítani.

Szólj hozzá!

Címkék: vezetés találkozó megjelenések

Komáromi veterántalálkozó

2023.05.12. 10:00 :: Sidaries

Április 30-án tartottak Komáromban egy veterántalálkozót, amire úgy döntöttem, hogy én is elmegyek. 2019-ben már voltam egyszer rajta, igaz akkor csak a legvégére értünk oda, mert éppen Hollandiából jöttünk hazafelé. Szép is volt, hogy mindenki kihozta a féltett kincsét a főtérre, természetesen patyolat állapotban, mi meg beestünk a végére plafonig pakolva, egy rettenetesen koszos autóval, de ugyanakkor jó volt megmutatni, hogy így is lehet veteránozni. Ennek ellenére idén nem ez volt a terv, hanem egy rendes megjelenés az elejétől a végéig, tiszta autóval.

komaromitalalkozotriumph.jpg

Az első sokk akkor ért, amikor megmondták, hogy ez bizony vasárnap 8 órakor kezdődik. Az szép, akkor sietünk, így aztán gyorsan elhelyeztük a mamánál a gyereket, aztán visszamentünk fél 9-re. Szerencsére hamar bejutottunk, a helyünk már várt minket, ami egyébként egy elég érdekes tapasztalat volt számomra. A találkozók általában úgy működnek, hogy van egy jó nagy hely, aztán mindenki oda áll ahova tud, illetve akar. Ezzel szemben itt a regisztrációnál egyben csinálnak egy "ülésrendet" hogy ki hova fog állni az autójával. Ennek nagy előnye, hogy jól lehet az autókat kategorizálni, pl. a szocialista autók szépen egy kupacon voltak megnézhetők, a motoroknak megint csak kijelölt helyük volt, meg mi is egy elég illusztris társaságba kerültünk. 

komaromitalalkozodelorean.jpg

Jobbra tőlem egy Triumph, balra pedig egy Honda NSX állt, amik igazán különlegesek voltak. Nem vagyok egy nagy japán autó rajongó, de ez az NSX egy igazán kívánatos jószág volt. A Triumph pedig olyan apró és aranyos volt, hogy elmondani is nehéz.

komaromitalalkozohondansx.jpg

Egyébként ez a jól szervezettség az egész rendezvényre jellemző volt. A kiállítók kaptak ebédet, amit egy adott 20 perces időtartamban kellett átvenni, hogy ne legyen tumultus, és szépen működött is a rendszer. Egy akkora kupac gyrost kaptunk, hogy esélytelen volt megenni, pedig igen finom volt. Itt ért viszont az egyetlen negatív dolog, az, hogy valószínűleg a jó hideg bubis víztől, elment a hangom. Egyelőre csak kicsit, de aztán kb. egy óra alatt teljesen. Ilyen még soha nem volt, meg is lepődtem. Aztán emiatt már kicsit el is ment a kedvem az egésztől, de azért kivártuk a végét, és jól is tettük, mert egy harmadik helyet sikerült is behúzni.

komaromitalalkozoharmadikhely.jpg

Végül aztán nagyon jó élménnyel gazdagodtunk, ha lehetőségünk engedi, máskor is megjelenünk. Zárásként pedig pár kép a kedvenceimről.

komaromitalalkozolakokocsi.jpg

komaromitalalkozojaguar.jpg

komaromitalalkozovalami.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: találkozó

Ezt rá kéne rakni matricára.

2023.04.10. 10:00 :: Sidaries

Na jó, igazából egyáltalán nem vagyunk ilyenek, de azért ez jó. :)

eltoromakezedet.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: humor

Vurdonos találkozó az Eto parkban

2023.04.07. 10:00 :: Sidaries

Ott hagytam abba, hogy megvolt az év eleji szerelés, lehetett menni a találkozóra. Aminek a szervezése elég messziről indult és úgy tűnt, hogy elég nagy gurítás lesz. Mert ugye McFly összerakta a győri Deloreant, azt elvittük a Vurdonnak, ők meg úgy gondolták, hogy nem akarnánk-e egy kis hűhót csapni azzal, hogy többen is megjelenünk. Mi meg persze csúnyán exhibicionisták vagyunk, ezért akartunk. McFly adott volt, én meg már a régi kapcsolat miatt is egyértelmű voltam, rajtunk kívül meg még Bopat érezte úgy, hogy ideje megnyitni a szezont. Ezért megbeszéltük, hogy 14:30-kor találkozunk a monostori erőd parkolójában, aztán onnan elkonvojozunk a negyedik autóhoz Győrbe.

komarombantalalkozos.jpg

Mondjuk McFlyt megkértem, hogy mi találkozzunk egy kicsit hamarabb, hogy meghallgassa a kicsit rendetlenül járó motoromat, de miután odaértünk és meghallgatta, csak legyintett. Azt mondta, hogy ő nem érzi át a problémámat.  Hát kösz. Addig is volt mondjuk egy jópofa dolog, amikor ballagtam át Komáromon és egyszer csak szembejött velem a Bopat. A Delorean kint a vadonban még mindig sokkal durvább, mint csak mellette állva. Szóval találkoztunk, de igazából nem csináltunk semmit, csak örömködtünk, meg dumáltunk. Meg hát McFly bizniszelt valakivel valamit, ha már úgyis erre járt.

keresztulnezos.jpg

Aztán elindultunk Győrbe, az úton nem is történt semmi különleges, a bevonulás meg hát pont olyan volt, mint amikor három Delorean bevonul. Meglehetősen látványos. Beparkoltunk a negyedik mellé, aztán jött a szokásos rész, a beszélgetések, a körbemutatás, meg néhány ismerős, akik szintén úgy gondolták, hogy nekik is itt kéne rontaniuk a levegőt. Meg persze McFly itt is bizniszelt valamit. Szerintem lassan plutóniumot is lehet már tőle venni. Ennél többet nem is mondanék, mert Joe T sokkal jobban bemutatja, mint én azt leírni valaha is tudnám. Meg hát ugye KITT megint csak eléggé odavert a közönségnek.

A lényeg, hogy kb. hatig elvoltunk itt, majd átmentünk a Barney's-ba gigahamburgert enni, innen meg szépen ment mindenki a dolgára. Nagyon jó kis találkozó volt. Akit érdekel, itt talál még pár képet.

barneysbanevos.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: találkozó

Év eleji szerelés

2023.04.05. 10:00 :: Sidaries

Március 25-én az Eto parkban ünnepélyesen megnyitottuk az idei szezont. Persze addig is volt pár dolog, ami odáig elvezetett. Először is megvolt az év eleji szerviz, ami a szokásos olajcserén és légszűrőcserén túl a benzincsövek cseréjét is jelentette. Már egy ideje gondolkodtam a cserén, de nem tudtam megállapítani, hogy a jelenleg a Deloreanben levő csövek még a gyáriak vagy azóta már egyszer lecserélt, de eredeti darabok. Ezért felraktam a Delorean Fanatics-en a kérdést egy kupac képpel, hogy szerintük ezek milyen csövek. Nem kaptam választ a kérdésre, de a legtöbb válasz azt mondta, hogy ha gyanú van, akkor cserélni kell. Ami jogos is, mert a kigyulladt Deloreanek nagy része a régi benzincsövek szétszakadásának esik áldozatul. Ezért aztán az év eleji rendelésben benne volt az összes cső, a két hátsóval együtt, ami a sima kitben nincs benne.

megyunkaszerelohoz.jpg

Az elosztóra menő csövek cseréje gond nélkül ment, azonban a legfontosabbak, a két hátsó, nem sikerült. Az egyik azért, mert habár zacskózott darab volt, egy kicsit rozsdás volt a belseje, a másiknak pedig az egyik áteresztőcsavarja más méretű, mint ami gyárilag a Deloreanben van. Közben meg volt még egy olyan gond is, hogy a cserék után az autó nem indult be. Ez azért történt, mert mivel nagyon hosszúak a benzincsövek, ezért teljesen leürül belőlük a benzin, ellenben a levegő feltornyosul a benzin előtt, így amíg azt a motor ki nem dolgozza, nem indul be. Igazából nagyon hasonló a probléma, mint a nyomástároló hibájának az esetében. Sajnos a szerelő nem hívott fel egyből, hanem nekiállt szerelgetni, majd miután beszéltünk, átirányítottam a McFlyhoz, aki elmondta nekik, hogy simán csak állítsák állandóra az rpm relét és indítsanak, és majd be fog indulni. Így is lett. Így amikor mentem az autóért, már működött, de azóta kiderült, hogy valamit elállítgathatott a szerelő, mert kicsit alacsonyabb az alapjárat, mint kéne, ezért pedig néha rázza a motort. Egyelőre így maradt, mert amíg a két maradék csövet nem tudom kicseréltetni, addig nincs értelme vele foglalkozni, de ha az meglesz, akkor majd ezzel is foglalkozunk. Szóval az év eleji szerelés egyelőre még nem volt egy egyértelmű siker, de majd még alakul. A benzincsövek, légszűrő, olajszűrő ára 150 000 Ft volt, a szerelés, a 7 liter olaj pedig további 80000 Ft-ba került. Szép indulás, remélem idén is sikerül kitermelni.

Ezután a következő napon elvittem a Deloreant a megérdemelt év eleji takarítására, majd másnap indultunk a  találkozóra.

Szólj hozzá!

Címkék: szerelés

15 év

2023.02.27. 16:00 :: Sidaries

2008 február 12-én vettem meg az eBayen a Deloreant, majd ezt a blogot 2008 szeptemberében indítottam. Ettől a két eseménytől kezdve pedig az életem teljesen megváltozott. A 10 éves évfordulóra már írtam egy visszatekintést, amit abban leírtam inkább nem ismételném, ezért inkább az elmúlt 5 évről beszélnék.

Amiről inkább csak negatív dolgok jutnak az eszembe. 2019-ben, az utolsó igazi békeévben még minden megvolt, amit megszoktunk, de aztán 2020-ra keményen beütött a Covid. Az összes nagyobb találkozó elmaradt a NAAFfal az élen, amit egy NAAF siratón keseregtünk el, amit aztán 2022-ben is megismételtünk. Mert habár a NAAF-ot 2021-ben ismét sikerült megrendezni, hogy aztán az utolsó legyen az ott leírt okok miatt. Azóta felmerült pár helyszín, de úgy tűnik, hogy idén sem tudják megrendezni. A Lakeside - azaz Agárd - szintén évek óta haldoklik, abból sem lesz idén sem semmi. Keresnünk kell új helyeket, attól tartok. A legfájóbb pont azonban az Eurofest elmaradása volt, szintén a Covid miatt, 2021-ben. Erre is lehet várni 2026-ig, pedig egy pár éves halasztást még örömmel fogadtam volna.

Mindemellett mindennek az ára kilőtt az egekbe, a forint bezuhant, így a Delorean fenntartása is megemelkedett. Még így is aránylag olcsón fenntartható, ahogy azt a blog egyik leglátogatottabb bejegyzésében is megírtam, de  itt is észrevehető a romlás.

Voltak azonban pozitív dolgok is. Az új OT rendszer, igaz elég döcögősen, de elindult. Így aztán a 2022-es OT vizsga már sokkal gyorsabban lement, mint az eddigiek, lett egy profi K-Jet szerelőnk, aki azóta már mindenkinek rendesen beállította az autóját, meg hát új autók is érkeztek, illetve kerültek / kerülnek felújításra. McFly külön öröm, mert korábban a saját autóját, pár hónapja pedig a győri romot is rendberakta, így lett egy kinevezett Deloreanszerelőnk, ahova természetesen egyből be is jelentkezett az összes tulajdonos a kisebb-nagyobb bajaival.

Szóval habár az elmúlt pár év nem volt túl szép, és a világ aktuális helyzete sem éppen a legrózsásabb, van remény arra, hogy pár év múlva már csak kellemes nosztalgiával gondolunk vissza rájuk, miközben felvesszük a gázmaszkunkat és a csőre töltött sörétesünkkel elindulunk bevásárolni.

becsuletdicsoseg.jpg

1 komment

Címkék: évforduló

Két Delorean felújítása, amiről csak említést teszek

2023.02.03. 10:00 :: Sidaries

A téli szezonon kívüli semmittevési időszak arra jó, hogy írjak a két projectautóról, már amit lehet. Mert ezeken kívül csak egy szülinaposom volt, ahol jól szétfagytunk, de sokkal érdekesebbet nem tudnék róla írni. Maradjunk inkább a többi autónál.

Volt pár éve egy bejegyzésem egy Beverly Hillses autóról, a VIN 2899-ről. Ez. Elég rossz állapotban volt, de aztán elég sok vargabetű és nehézség után úgy tűnik, hogy a felújítás a végéhez ért. Nem fogok sokat írni az autóról, ahogy eddig sem, mert az új tulajdonos kiléte nem ismert és nem akarok olyat írni az engedélye nélkül, amit ő nem szeretne. Ami ránk tartozik az annyi, hogy ennek a Deloreannek a jövendőbeli sorsa inkább a kiállítási szépség lesz, nem pedig az aktív használat, valamint az, hogy végül McFly rakta össze a gépet és nem rég én is besegíthettem egy kicsit az átadásba. Szóval a VIN 2899 megtette sok év után az első 250 kilométerét, működik szépen, és várja az OT vizsgát, majd új tulajdonosát.

vin2899nalam.jpg

A másik pedig a VIN 6444, a biatorbágyi autó. Ott is nagyon cifra volt a történet az elmúlt években, amit szintén jobb, ha nem írok le, de a lényeg, hogy ez az autó végre elkerült a rohasztási helyéről, és jelenleg felújítás alatt áll. Szintén nem a legtökéletesebb restaurációs alap volt, így a használható alkatrészek kipakolása után úgy tűnik, hogy elektromos Deloreanként fog feltámadni. Érdekes lesz, főleg a papírozási rész, várom az eredményt. Ha lesz valami, majd megírom.

Így aztán már csak egy restaurálandó Delorean van az országban, a győri, de mivel az meg nem eladó, ezért az még vár a sorára. Remélem nem annyira sokáig.

Szólj hozzá!

Címkék: szerelés új delorean dtl

Szezonon kívül

2023.01.11. 10:00 :: Sidaries

Régen írtam, de ennek oka egyértelmű: Semmi sem történik. Az elmúlt hónapban kétszer mentem csak a Deloreannel. Egyszer, amikor szép tiszta és száraz idő volt és mentünk egy kis tatai és környékbeli kiruccanást, egyszer pedig amikor csak úgy megjárattam a környéken. Az autó szépen tette a dolgát, nem volt vele semmi különös. Viszont második alkalommal, mivel nem volt annyira száraz az idő, amikor kiálltam a garázsból, hirtelen nagyon bepárásodott az autó kívül-belül. Na mondom, itt a nagy lehetőség, hogy másodszor is használjam a hátsó ablak fűtését (Még 2013-ban, az Interkozmosz nagyon hideg novemberi forgatásán volt az első lehetőségem rá.), és kiderült, hogy sajnos az egyik fűtőszál már nem működik. Rettenetes egy állapot, nem tudom, hogy hogyan fogom ezen túltenni magamat. Persze a kép készítését követő második percben már győzött a PRV. Azóta pedig ismét pihen az autó, remélem az idei évben is lesznek szép kirándulásaink.

nemmegyafutes.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: vezetés

Vissza a nyári szünetbe

2022.11.25. 10:00 :: Sidaries

Az idei szezont egy szép eseménnyel zártam. Mondom mindezt úgy, mintha ott lettem volna, pedig nem is. Az történt, hogy egy távoli ismerősöm keresett meg, hogy kéne neki egy Delorean Szolnokra, mert egy csapat kisgyerek, saját készítésű kisfilmekkel Vissza a jövőbe tematikájú vetítést tart önmaguk, szüleik és rokonaik szórakoztatására. Mondtam, hogy szerintem menni fog, de mivel az én programom és a megtartandó vetítés sem volt még teljesen fix, ezért nem írtam be a naptárba. Aztán amikor a vetítés fix lett, nekem már eléggé nehézkes lett volna menni, ezért megkérdeztem McFly-t, hogy beugrana-e helyettem. Szerencsére neki jó volt az időpont, ezért meg tudták oldani a dolgot, és így neki is és a filmnézőknek is egy emlékezetes adalék volt a kisfilmek mellé egy igazi Delorean látogatása. Így most jöjjön az esemény leírása a gyerekszereplők élményeinek és a közönség beszámolóinak összefoglalásával Selley Csabától, a program szervezőjétől. Kőkemény BTTF kontent, szóval ezzel a tudattal olvassátok tovább! :)

 

„Vissza kell jönnötök velünk!" – hangzott fél tucat kisgyerek felhívása a szolnoki Tisza Moziban Hill Valley nevezetes viharának – idén szintén szombatra eső – évfordulóján a felnövőben lévő korosztály ébrenlétéhez igazodva délelőtt, pontban 10 óra 4 perckor. „De hova?" – kérdezte, értelmet keresve ebben az őrületben, az aulában kihelyezett poszterek előtt gyülekező közönség. A négydimenziós gondolkodásra képes kölykök késedelem nélkül meg is adták a vetítőteremben átélhető időutazásra invitáló választ: „Vissza a nyári szünetbe!"

Hogyan, hol és mikor határozta el ez a hat – a vacsorájához rendre csokis tejet kérő – ifjonc, hogy felnevelésük köszöneteként, a kapott szeretet viszonzásául meglepi a szülőket, nagyszülőket, rokonokat, barátokat és ismerősöket egy mozgóképes élménygyűjteménnyel? Ebben a rendezvény jellegű formában tulajdonképpen sehogy, sehol és sosem, ugyanis a kezdeti elképzelésükhöz nem tartozott egy ilyen volumenű produkció, tehát számukra is egyfajta ajándék volt, noha a kimondatlanság ellenére – a meghívottak sorában helyet foglaló felmenők, valamint a Vissza a jövőbe filmek iránti fanatikus rajongásuk fokozásáért verbuválódott vendégek, továbbá remélhetőleg az utókor nagy örömére – a végeredményhez kétségtelenül hozzátartozik. A fejlődés igényével egy lényeges és jelentőségteljes dolog (a szabadidő változatosan egyedi eltöltése) már akkor megfigyelhető volt az alkotókedvű fiúkon és az egy szem kislányon, amikor a szóban forgó trilógiát látva egy olyan kreatív felvetéssel és ötlettel rukkoltak elő, hogy a megtekintésén felül szeretnék átvenni és átadni Doki és Marty legfontosabb motivációs üzenetét, miszerint: „Ha az ember nagyon akarja, bármit elérhet a világon."

mcflyszolnokon1.jpg

A gyakran – szerencsére (s nem pedig sajnos) – túl hangosan játszó gyerekek bandájának nyári kalandjairól történetesen videófelvételek is készültek, melyek aztán szép lassan egy olyan összefüggő egységet alkottak, mely a maga bájos módján szélesvásznú vetítőterembe kívánkozott. A Vissza a nyári szünetbe fantázianevű esemény összeállítói között a még csak rácsokat rágcsálni képes fél éves csemetétől kezdve az egyelőre többnyire sematikus beszéddel kommunikáló óvodáskorúakon át a kisebb kaszkadőrmutatványokra kész kamaszokig bezárólag mindenki tisztességgel odatette magát. Így a saját élményeiktől függetlenítve az is elmondható a produkcióról, hogy nem csak pólyásoknak való. Ennek az apró csapatnak az egyedüli felnőtt tagjaként bátran merem állítani, hogy nálam jobban talán senki nem igazolhatja ezt. Méghozzá azért, mert, úgymond, páholyban ülve tapasztalhattam meg, milyen ösztönző erővel bír az, amikor a gyerekek hatnak a felnőttre, nem pedig fordítva, ahogy általában lenni szokott, amikor a rangidős osztja ki a követendő parancsokat a rá bízott kicsikre. Ettől azért árnyaltabb a helyzet, és nemcsak azért, mert a fantáziát megmozgató küldetésre sűrűn induló fiatal legénység kerti bútorokból összeállított űrhajójában éppenséggel én vagyok kapitánynak szólítva, hanem azért is, mert a felelőtlenség mellőzésére ügyelni szoktunk.

Olykor persze kiegészítettem azt, amit megálmodtak a kis rendezkedők, de mindig kizárólag az ő ötleteik mentén segédkeztem a kivitelezésben. Örülök, hogy része lehettem ennek az álomcsapatnak, illetve annak, hogy kétféle értelemben is a követükké válhattam. Egyrészt engem választottak meg azon követnek, aki az ő nevükben intézheti a premier szervezését, másrészt engem nyertek meg azon követnek, aki a hívószavuknak engedelmeskedve elsőként lépett a nyomukba, s vett példát a gyermeki gondolatot aktív cselekvéssel megvalósító hozzáállásról. Közös erővel és egyirányú szándékkal csakis így készülhetett el a vetítési repertoár legnagyobb részét kitevő Iza a jövőbe trilógia. Azt azért okvetlenül ki kell emelni, hogy a szentimentális álmodozás most is, mint mindig, a felmenők támogatásának alappillérein áll. Egyszóval ez a program nem jöhetett volna létre, ha az utódokat nem várta volna az asztalnál minden nap ebéd, ha kimaradtak volna a reggeli ébresztők, vagy az esti fürdetések, az álomba ringató mesék és dalok, melyekkel a gyermeki fantázia magját voltaképpen a szülők és a nagyszülők ültették el bennük. Így tehát míg a kicsik a saját érdemeik szerint egy‑egy személyre szabottan megnevezett mini Oscar‑díjat vehettek át a végefőcím után, addig a csodálatra szintén méltó ősök, látva a büszke gyerekek mosolyát, azzal a tudattal gazdagodva zárhatták az eseményt, hogy igenis minden nevelésre fordított fáradozásuknak van értelme és haszna.

mcflyszolnokon2.jpg

A 2022. november 12‑ei rendezvény, melyről – jobbára a társaságunk áradozó élménybeszámolóiból nyert ihlettel – a jelenlegi blogbejegyzést írom, főként a lelkesedni képes érzés átadását kívánta megcélozni. Hovatovább ebből a DeLorean Klub is nagymértékben kivette a részét, hiszen Sid közbenjárásának köszönhetően McFly sirályszárnyasa iderepült Szolnokra, hogy fő attrakcióként fogadja a mozi melletti téren a spoilermentes titokzatossággal felcsigázott kíváncsiságú nagyérdeműt. McFlynak pedig ezúton is jár egy további külön köszönet, nemcsak azért, mert lehetővé tette a járműbe való beülést és a fotózást, hanem leginkább azért, ahogyan és amilyen – bennünket végtelenül megtisztelő teljes bizalommal – engedte ezt. Erre én magam sem számítottam. Amíg McFly a technikai kérdésekre adott minden igényt kielégítően részletes válaszokat, addig a volán mögé vágyók gyakorlatilag önszervező módon, részben az irányításom alatt – szépen sorban, a kormánynál egymást váltva – foglalhattak helyet azokban az ülésekben, amelyekben egykor Doki és Marty utazott az időben.

Többször hallottam Sidtől, és magam is tapasztaltam a 2000‑es években születettek többségén, hogy nem tudnak mit kezdeni a DeLorean látványával, azt sejtetve ezzel, hogy nem ismerik a Vissza a jövőbe filmeket. Persze ettől még nem borul fel az egész téridő‑kontinuum, és nem semmisül meg a világegyetem, de még a mi galaxisunk is sértetlen marad, szóval ez egyáltalán nem probléma, eleve törvényszerű a favorizált témák generációnkénti változása, illetve adódhatnak kivételek is, mindenesetre nem kérdés, hogy a jelenség létezett. Ez azonban – érthető okokból – nagyjából 2015‑ig kis híján teljesen megszűnt, köszönhetően annak a tekintélyes méretű nosztalgiahullámnak, mely a nyolcvanas évek ikonikus elemeivel újra elárasztotta a világot, és annak az igen valószínű eshetőségnek, hogy a Vissza a jövőbe trilógián felnövő szülőknek épp most váltak érdeklődő korúvá a gyermekeik. Magunkat mi is ide soroljuk. Társaságunk számára a Vissza a nyári szünetbe rendezvénnyel egyfajta kört sikerült bezárni, mellyel sok minden most nyert csak igazán értelmet, az idősebb korosztály filmmániájától kezdve egészen az új nemzedék – bennünket is felrázó – tevékeny érdeklődéséig.

Bízom benne, hogy ezt az itt nyilvánvalóan idegen és rendhagyó, az eddigiektől eltérő megfogalmazásban íródott beszámolót is értékelhetőnek és élvezhetőnek tartják a tisztelt blog kedves olvasói, továbbá azt, hogy McFly a DeLoreanjével átélt kalandjai között jóleső érzéssel gondol majd vissza a 2022. november 12-ei útra. A blogba való írás lehetőségét Sidnek, egyúttal a Klubnak megköszönve – ahogy a premiert a gyerekeknek, úgy – ezt a beszámolót elsősorban az odaadóan gondoskodó szülőknek és nagyszülőknek, valamint az ihlettel ellátó barátoknak és ismerősöknek ajánlom, egy apró, de annál hangsúlyosabb kiegészítéssel: „Ám ezzel nincs vége..."

Barátotok az időben:

Csabi, a Doki robotja

Szólj hozzá!

Címkék: találkozó vissza a jövőbe

süti beállítások módosítása