Élet egy Deloreannel

Két kisebb dolog volt az elmúlt hetekben, ami említést érdemel. Az első, hogy átkerült a felújított bemelegedésszabályzó a Deloreanbe a legutóbbi szervizlátogatáskor. A régit megkaptam és mivel a biatorbágyi találkozón összefutottam az injektor.hu-s főnökkel, hirtelen oda is adtam neki, hogy akkor itt az ideje azt is felújítani. Pár napon belül jött is a csomag, benne az új, már teljesen a Deloreanhez illő darabbal. Ezt még nem sikerült beszerelni, pedig csak két csavar fogja, de annyira nem is sürgős. Ugyanis a másik tökéletesen teszi a dolgát, annak ellenére, hogy két vákuumcsővel kevesebb megy rá. Ilyenkor felmerül ugye, hogy vajon akkor miért is vannak azok a csövek, majd lehet Edtől megkérdezem jövő héten. Meg elmondom neki, hogy mennyiért újíttatom fel őket, aztán már jönnek is az új cuccok a kormányok mellé azt hiszem. :)

A másik pedig egy a szokásostól eltérő megkereséssel kezdődött. Hívtak a Balaton Classicra, ahova nem tudtam elmenni, viszont a főszervező egy ismerőse megkeresett, hogy nagyon örülne, ha elhozhatná az egyik barátját Deloreannézőbe. Szimpatikus volt, meg ha helybe jön, hát miért is ne, lebeszéltük a tegnapi napot. Munka után eljönnek, megbeszéljük a dolgokat. Volt mit, mert a barátot már pár éve megcsípte a Deloreanbogár és autót akar venni.

Eljöttek és egy elég hatásos belépőt prezentáltak egy vadi új piros Porschéval. Szép darab volt, az biztos. Innentől igazából a szokásos jó hangulatú beszélgetés zajlott egy kis tesztvezetéssel fűszerezve és azt hiszem sikerült tovább súlyosbítani a barát betegségét. Remélem hamarosan elszánja magát egy Delorean megvételére és újra örülhetünk, hogy van egy újabb beteg ember, aki megszívja. :)

Közben pedig meglett a 68000 mérföld az autóban.

Elméletileg Bopattal most hétvégén elindulunk Hollandiába egy hétre, hogy átnézessük az autóinkat Eddel és hogy mászkáljunk körbe egy kicsit. Fogalmam sincsen, hogy a jövő héten hogyan lesznek bejegyzések, majd kiderül. Ezen a héten még marad a megszokott rend.

A következő dokumentum ahogy nézem, valamikor 1982 elején-közepén készülhetett, amikor a DMCL már csődvédelem alatt állt. Nem tudom, hogy ki írta és kinek, de valószínűleg a befektetők, hitelezők megnyugtatása miatt készítették. ráadásul csak az első két oldalt találtam meg, szóval vannak azért homályos pontok a háttérrel kapcsolatban.

Kérdés: Milyen a raktárkészlet jelenlegi állapota? A tieteké és a mienk?

Válasz: A viszonteladók jelenleg 1800 autóval rendelkeznek, a kikötőkben pedig további 100 van. Ebből 400 '81-es, 100 pedig '82-es. Előreláthatóan a következő 60 nap folyamán eladjuk a jelenlegi készletet, majd megkezdjük a '83-as modellek szállítását Belfastból.

K: Az 5/50-es garanciát ki lehetne terjeszteni a korábbi vásárlókra is? (Ha jól tudom, ez az 5 év / 50 000 mérföld garanciát jelentette)

V: Nagyon jó javaslat! Megpróbálunk kitalálni egy olyan opciót, amit a jelenlegi tulajdonosok is megvásárolhatnak. Amint véglegesítjük, értesíteni fogunk benneteket.

K: Kaphatnánk egy listát a '81-es és '82-es modellek közötti fejlesztésekről?

V: Igen. Több mint 400 fejlesztést végeztünk el a '82-es modellen és ezekről a következő két hétben kézbesítünk egy listát.

K: Nem tudnátok egy kis pozitív sajtóval ellensúlyozni azokat, akik megpróbáltak "megégetni" benneteket?

V: Ez nehéz. Mint tudjátok, tulajdonképpen az összes hírnek van egy negatív vetülete mostanában. Egy direkt megoldás, mint a hirdetések, több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak. Mert mi történik ha elkapsz valami csúnya nemi betegséget? Szerezhetsz papírt róla, hogy meggyógyultál, de ha a papírodat lobogtatod, attól még elég kevés randi fog összejönni. (Ismét egy téma, amiről a blog indulásakor nem gondoltam hogy elő fog kerülni.:) ) Az egyetlen megoldás, ha olyan "agresszívan" adjuk el a termékünket és olyan sikeresek vagyunk, hogy azt nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Jövő héten folytatom.

... képes vagy sok órát azért vezetni, hogy segíts valakinek Deloreant szerelni, csak mert imádod az autót. Mindezt ingyen.

... a barátnőd, feleséged vagy bárki aki fontos utálja a dmctalk-ot. (vagy esetünkben blogot, fórumot. :) )

... minden lényegtelen - tulajdonképpen láthatatlan - változást tudsz a Deloreaneken.

... választanod kellett az autód és a csajod között: Az autódat választottad.

... nem tanulsz a hibádból és újra megvennéd.

(Szabitól) Jöjjön egy képes élménybeszámoló a biatorbágyi találkozó napjáról; magáról az Oldtimer Premierről Sid már írt itt. Az izgalmak úgyis főleg a találkozón kívül zajlottak, és már rögtön az odaúton erősen belehúztunk.

Bopattal a Megyeri-híd végénél találkoztunk 8 körül, és csak most látom a fotón, hogy sikerült is egy dupla hajdúfrizbipéteres parkolást összehoznunk:

Innen a budai alsó rakparton terveztünk lejutni a déli hidakig, de nem ártott volna odafigyelni a közlekedési hírekre, mert egy idő után belefutottunk egy lezárásba, és letereltek a rakpartról. Hirtelen ott találtuk magunkat mindenféle budai kis utcácskákban, ahol én egyáltalán nem vagyok ismerős. Gyorsan besoroltam egy taxi mellé, és a kis oldalablakon keresztül útbaigazítást kértem (volt csodálkozás!), aztán a megadott irányban törtünk előre, amíg nagy szirénázást hallva meg nem álltam egy kereszteződésben. A tükörben csak civil kocsikat láttam, és amíg arra vártam, hogy szemből vagy oldalról megjelenjen a hang forrása, hátulról egy rendőrmotoros robogott mellém és beüvöltött a kocsiba: „Induljon már, nem látja, hogy feltartja a sort!?” Ekkor néztem ismét hátra, és akkor már kb. az ország összes rendőrautója ott állt Bopat kocsija mögött, felkapcsolt fényhíddal és üvöltő szirénákkal! A motoros kilőtt előre, folyamatosan integetve, hogy kövessem.  Így hát mentünk utána hosszú percekig: a piros lámpáknál a rendőrmotoros mindig leállította a keresztirányú forgalmat, mi pedig robogtunk át a tiloson, mintha a líbiai terroristák üldöznének. Kívülről nagyon király látvány lehetett, ahogy rendőri felvezetéssel két Delorean száguld át a leállított forgalomban, mögöttük pedig a vijjogó rendőrautók végeláthatatlan sora. Volt is ilyen szerencsés szemtanú, aki így írta le az élményt Sidnek:

Végre elértük a Déli-pályaudvar környékét, a motoros félreállított, és számtalan kollégája véget nem érő hullámokban továbbszáguldott mellettünk. Ekkor tudtam előkapni a kamerát és megörökíteni a rendőrsor végét:

Bopaték egyébként 40 rendőrautót számoltak. Innen már sima ügy volt az út Biatorbágyig, miközben végig ezt láttam a visszapillantóban.

Soha rosszabb kíséretet :) A találkozón ismét nagy sikere volt a négy Delónak; számomra az volt megdöbbentő, hogy még a 4-5 éves gyerekek is azonnal tudták, hogy melyik filmben szerepelt a kocsi. Szóval az elkövetkező jópár évtizedre biztosítva van a rajongók köre. Elég sok filmes cuccom gyűlt össze tavaly óta, ezért nem is nagyon tudtam elszabadulni a kocsitól,mert folyamatos volt a forgalom benne és körülötte. Érdekes, hogy nem a villogó fluxuskondenzátor vagy a Mr. Fusion daráló, hanem a légdeszka volt a legnépszerűbb darab, de akkor rántódott össze a legnagyobb tömeg, amikor egy-egy bátor jelentkező felvette a 2015-ös Doki-jelmezt. Sőt, a végefelé még Marty McFly is megjelent köreinkben (a képekre kattintva galéria nyílik meg):

Délután benéztünk Biatorbágyon a szabad ég alatt porladó Deloreanhez, ennek egyetlen pozitívuma az volt, hogy Magyarországon most először öt Deló volt egyszerre egy utcában, de mindenki szomorúan konstatálta, hogy VIN6444-ből valószínűleg már soha nem lesz működő autó. A rendszáma ugyanúgy Illinois-i, mint az enyém, még az is lehet, hogy a két kocsi találkozott valamikor a múltban, Chicago környékén.

Egy kis parkoló-parádézás után szétvált a banda, én hazaúton még betértem Budaörsre egy mások által ajánlott karosszériáshoz, aki megszakértette a rozsdamentes elemek állapotát, és arra jutott, hogy jó ez ahogy van. Nagyobb eséllyel csiszolná papírvékonyra az anyagot, mint hogy látható javulást érjen el. Végül is az új Fusion Industries matricának köszönhetően a legcsúnyább rész most már nem igazán látszik, és kezdek én is arra hajlani, hogy nem kell hozzányúlni a karosszériához.

Amíg körbejártuk a 38 éves BMW-jét, még közösen szidtuk kicsit a hazai szerelői társadalmat (persze tisztelet a kivételnek, de hol vannak a kivételek?) Budaörsről aztán már hazafelé vettem az irányt Viktorral, a találkozón megismert nagy Vissza a jövőbe- és Delorean-rajongóval, aki csak a mi kedvünkért kitömegközlekedett Pestről Biatorbágyra, így a visszaútra felajánlottam a Delorean anyósülését. Jobb útvonal híján végigaraszoltunk a Hungária-körúton, közben a magnóból szóltak a trilógia zenéi, és jól eldumálgattunk a filmekről, a szereplőkről és mindenféle időparadoxonokról. Mikor kiraktam Viktort egy metróállomásnál, a filmbeli jelenethez hasonlóan egy hajléktalan öregúr nézett fel egy közeli padról, de nem részegdisznózott le minket, mint a hill valley-i Red, hanem megdicsérte az autót és lefényképezte a mobiltelefonjával. Hát hiába, sokat változott a világ 30 év alatt :)

Végül egy rövid mozgóképes összefoglaló a klub konvojozásáról:

Hát az úgy történt, hogy a pénteki bejegyzést elfelejtettem. A téma és az alapötlet megvolt, de valahogy kiment a fejemből hogy meg is írjam.

Más. Ezekben a napokban van Belfastban a DMC Reunion, amikor az egykori DMC dolgozók összejönnek és nosztalgiáznak a régi szép időkről. Itt már írtam róla, itt pedig a napirendet lehet megnézni. Jó és érdekes lehet, az ottani sztorikból biztosan egy évig ellenne a blog. :)

Múlt szombaton négy Deloreannel vettünk részt a Biatorbágyon megrendezett Oldtimer Premier 2015-ön. Jó móka volt, a beszámolót a delorean.hu-n lehet olvasni az Események menüpontnál. Link itt.

Nagyon állat képet találtam a Facebookon. A Deloreantörténelem három nagyon fontos embere állt össze. Bal oldalon Don Steger, a kaliforniai DMC egykori dolgozója, gyanúm szerint vezetője. Középen Rob Grady, a keleti part mindentudója, jobb oldalon pedig a híres / hírhedt Ed Bernstein. Ha Stephen Wynne, Ed Uding, Deloman és Tony Ierardi is itt lenne, akkor aztán minden híres Deloreanszerelő jelen volna a képen (persze van még pár amcsi, de én őróluk hallok a legtöbbet.). Érdekes, hogy a képen látható három embernek összesen több mint 100 év Deloreanjavítási tapasztalata van.

Nem szoktam ilyet, de mivel Dick Brown történetét teljesen újraírtam, ezért a ma pénteki bejegyzés az lesz. Van benne pár régi adat, de úgy két harmada új információ. Ebből kirajzolódik, hogy John Delorean után talán ő volt a második legfontosabb DMC alkalmazott. Szóval tessék a felső linkre kattintani és végigolvasni, hogy milyen is egy igazi autóipari szakember.

Mostanában nagyon megy ez a Deloreanes szülinapozás. Eddig is aránylag sok felkérést kaptam, de az elmúlt hónapban legalább heti kettő érkezett. Vagy egy rendezvény vagy egy szülinap vagy csak egy sima autónézés, de valami mindig jött. Szeretem ezeket és általában igyekszek, hogy minél több helyen ott lehessek, de ez már egyre bonyolultabb szervezést igényel. Ennek lett eredménye a múlt hétvége, amikor három szülinapos is volt bár azt hiszen egyikük sem vette észre ezt, és mindegyikük úgy gondolja hogy megérte.

Az első szülinapos szombaton érkezett. Igazából ő csak amolyan kvázi szülinapos volt, mert csak meg akarta nézni az autót, aztán elhívni a kislánya szülinapjára valamikor júniusban. Aránylag rövid ideig beszéltünk, talán ha fél órát lehettek, mert siettek tovább. Őszintén szólva ez így pont jól is jött, mert a szombatom elég sűrű volt. A valódi szülinapot majd meglátjuk, elég messzire kéne menni.

A másnapi két találkozó már sokkal általánosabb volt. Mindegyikre két órát adtam és bő másfél óra lett mindkettő. Nagyon hasonló volt a két indíttatás, mert mindkét alkalommal egy barátnő keresett meg, hogy a fickója nagyon imádja a Deloreant és hogy lehetne-e hogy összehozzunk egy találkozót. Mivel mindegyikük szimpatikus volt, megbeszéltük, összehoztuk. (Igazából egy kis kitérő a való világ felé. Nem igaz hogy a mostani fiatalok idióták. Közöttük is vannak értelmes, normális emberek, úgy ahogy az öregebbek között. Persze mindig több a hülye, de azokkal nem kell találkozni és foglalkozni. Meg úgy őszintén. A mi generációnk nagy része nem volt idióta 20 évesen?) Az összeismerkedéstől kezdve pontosan úgy ment minden, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Boldogság, öröm, jó kérdések, jó beszélgetések. Csak egyszer homályosult el az egyik ünnepelt arca, mikor az indokoltnál kicsit jobban belementem a VIN rejtelmeibe. Aztán visszafogtam magam. :)

Persze mindegyikőjüket elvittem egy körre és mivel az idő és a hangulat is engedte, vezették is a Deloreant. Úgy tűnt mindegyiküknek szereztem egy jó élményt, úgyhogy lehet reménykedni hogy örökre tönkretettem az életüket és ők is beszereznek egy Deloreant. Bocs csajok, innentől már csak másodikok lehettek. :D

Ja és hol volt a találkozó? Naná hogy a Tesco parkolóban.