Élet egy Deloreannel

Hétvégén Biatorbágyon lesz az évnyitó találkozó, a Premier Outletben. Tavaly is jó volt, idén is jó lesz. Jöjjön mindenki! 

Plusz ma van 34 éve, hogy az első rakomány Delorean elindult Amerikába. Erről már írtam korábban is húsvét kapcsán.

Ez a mostani egy olyan dokumentum lesz, amiről igazából nem tudok sokat. A jobb felső sarokban levő dátum szerint 1981 októberi, de valahogy nekem genfi autószalonos érzete van. Majd lejjebb írom, hogy miért.

Szóval ez egy tipikus FAQ, amiből az aktuális autóshown dolgozó alkalmazottak és érdeklődők tájékozódhattak. Van benne pár dolog, ami számomra sem volt egyértelmű. Vágjunk is neki.

1. Melyik európai országokban fogják árulni a Deloreant?

Belgium, Hollandia, Nyugat Németország, Ausztria, Svájc, Francia, Olaszország és az Egyesült Királyság.

2. Mikortól lesz megvehető?

1982-től.

3. Hogyan lehetek én is viszonteladó?

Beszéljen Mr. G. Romanosszal itt a kiállításon vagy írjon egy levelet Dunmurryba, Mr. C. S. Hartenak.

(Ez az a rész, ami szerintem Genfre utal. Ez a Romanos fickó volt ott is és ott is volt utalás Mr. Hartera is. Valamint ebből látszik hogy egy kiálításról van szó és nem tudok másik európai kiállításról ahol a DMC megjelent volna. Főleg nem októberben.)

4. Hogyan vannak a karosszériaelemek az autóra csatolva?

Mechanikai módszerekkel vannak felcsatolva a könnyű beállítás és javíthatóság érdekében.

5. Hogyan javítják a karosszériaelemeket?

Visszaállítjuk az eredeti állapotot, majd újracsiszoljuk. Szükség esetén cseréljük az egész panelt.

6. Ez az egyetlen szín?

Igen. Szálcsiszolt rozsdamentes acél.

7. Van más fajta beltér?

Igen. Ezüstszürke, barna és fekete. 

(Ez is egy érdekes dolog a barna belső miatt. Valóban terv volt, de soha nem valósult meg.)

8. Mennyibe fog kerülni a Delorean?

Amerikában 25-26000$ Máshol még nem fixáltuk az árakat.

9. Lesz jobb kormányos verzió?

Igen. 1982-ben.

10. Ez az egyetlen modell?

Igen, de egy turbós verzió és egy Sedan fejlesztés alatt van.

11. Van pótkerék?

Igen .Van egy mankókerék az első csomagtartóban, amit előre és hátulra is lehet használni.

12. Milyen az autó légellenállása?

A Delorean légellenállása 0,345.

(Viszonyításként egy Toyota Prius 0,25, egy régi bogár 0,48-as értékkel bír. Igazából ez még most is egy átlagosan jó érték, de akkor nagyon jónak számított.)

Ez után pedig pár általános információ:

- A gyár 70 acre (angol hold, valószínűleg 283e m2, de nem nagyon értek ezekhez a mértékegységekhez) területen fekszik, ebből 60786 m2 a gyár területe.

- 1978 október és 1980 szeptember között épült fel az összes gyáregység.

- 1981-re 7000, 1982-re 20000 autót terveznek. (Mondjuk ez inkább az októberi dátumot valószínűsíti a pontos 1981-es becslés miatt. Év elején legalább 15000 autót becsültek volna.)

- 2500 ember dolgozik a gyárban, ezen felül Amerikában további 350-et alkalmaznak. Az európai és közel-keleti terjesztés tervezés alatt van.

Elég érdekesen kezdődött a legutóbbi szülinapos kérés teljesítése. A megkeresés még szokásos volt, de egy kis beszélgetés után rájöttem, hogy a levelezés másik oldalán levő helyileg elég közel lakik hozzám. Konkrétan a szemben levő házban. Mikor ez kiderült, elég hamar a személyes találkozó mellett döntöttünk és a kinézett dátum előtt már egy hónappal összeismerkedtünk.

Általában az ilyen szülinapos kérések pár órásak szoktak lenni, de itt nagyon másról volt szó, ugyanis itt egy elég komoly, a Passatos utat is beleszámítva több mint 400 kilométeres útról volt szó. Az esetek nagy részében nem szoktam ezeket vállalni, de ezúttal volt kedvem egy komolyabb autózásra és mivel az út túlnyomó része autópályás volt, ezért a Delorean szempontjából is megfelelőnek ítéltem a kiruccanást.

Ami az utolsó pillanatig kétséges volt az időjárás miatt. Szerencsére aztán a nagy napra elállt a szél, az eső, kisütött a nap, minden csak azt várta hogy menjünk. Mondtam én hogy ez egy időgép. Jó időt csinál. :)

El is indultunk, habár a vízfolyásos hiba még megvolt, sőt ekkorra jutottam el odáig, hogy most már azért rá kell nézni. Ezért indulás előtt alánéztem az autónak egy műhelyben, de nem látszott semmi. Annyit már tudok hogy valahol jobb elöl csöpög, de fogalmam sincsen hogy pontosan hol. Kell egy csápos emelő hogy rendesen meg lehessen vizsgálni és javítani. Gondolkodtam is egy kicsit, hogy ilyen állapotban elinduljak-e vagy sem, elvégre indulás előtt egy liter desztvizet úgy nyelt el a víztartály hogy csak bő félig lett, de azt hiszem egyértelmű hogy nem maradtunk otthon. Elvégre mi baj lehet? Ha csöpög, akkor nincs baj, vittem vizet. Ha meg eldurran a cső, akkor meg nem mindegy hogy most vagy egy hónap múlva kell trélert hívni az autópályán? Ja hogy közben meg is lehet javítani? Kit érdekel? Veszélyesen élek. :D

Szóval nagyjából terv szerint elindultunk, majd M1, M0, M3, végig semmi történés. A vízhőfok ideális, a fogyasztás ideális, meg minden más is pont olyan mint kellett. Az emberek néznek, szól a zene, mi meg boldogan beszélgetünk és utazunk. Egyszer megálltunk pár percre, mert kellett fújni egy kis levegőt a jobb első kicsit sunnyogós kerékbe, de mással nem kellett foglalkozni akkor sem.

Végül odaértünk Nagyrédére, ami Gyöngyös előtt van nem sokkal és a meglepetés azt hiszem tökéletesen sikerült. Boldogság, öröm, kedves emberek, szokásos kérdések, szokásos válaszok. Plusz egy igazán érdekes és finom torta. Azt hiszem rizses és áfonyás így egyben. Elmentem az ünnepelttel egy próbakörre, aztán mentünk tovább Petőfibányára. Ott ettünk egy finom ebédet és újra fel a pályára. Itt az autó kicsit nehezen indult, annak ellenére hogy csak pár csepp eső esett, de ezt már ráhagytam. Ez is fent van a szép nagy - hamarosan ránézek - listámon.

Hazafelé vettünk egy nagy levegőt és úgy döntöttünk hogy átjövünk Budapesten és nem megyünk körbe az M0-n. Bele is álltunk a dugóba a Hősök terénél, mint a gerely. Már éppen kezdtem anyázni hogy jó hülye vagyok, de szerencsére elindult a sor és egészében véve sok időt megspóroltunk a városon átjövéssel. Innen már csak az ismerős részek voltak és semmi különleges dolog. Hazaértünk és konstatáltuk hogy ez egy igen jól sikerült nap volt. És a vízből sem fogyott semmi.

Most hétvégén folytatom, igaz csak a környéken.

A hétvégén Tatán leszek, szülinaposokkal találkozok. Ha valaki akar még ismerősnek, havernak meglepetést, az ezen a hétvégén megteheti nagyobb szervezés nélkül is. Csak gondoltam szólok.

Ja és éppen nem folyik a Delorean hűtővize. Hihetetlen ez az autó.

Ma belefutottam (hathatós segítséggel) egy érdekes doksiba az eBayen. Akit érdekel, az kattintson ide mihamarabb, mert már lejárt a licit és valószínűleg egy idő után az eBay le is szedi. Egy 1980 végi papírról van szó, ami az aktuális év végi jutalmak kiosztásáról rendelkezik. Pontosabban két papírról. Az egyik a '79-es jutalmak emlékeztetőül, a másik pedig a tervezett '80-as jutalmak. Sajnos egyik lista sem teljes, ezért komplett alkalmazotti névsort és ebből adódóan létszámváltozást nem lehet látni, de pár egyéb dolgot igen.

Először is itt van két irodának a címe: Fifth Avenue 834 és Park Avenue 820. Aztán az, hogy annyira jól ment a DMC-nek akkoriban, hogy '80-ban még a postások is kaptak év végi jutalmat. Sőt, a kedvenc kocsma, a 21 Club (oké, annál azért kicsit jobbnak tűnik a hely) alkalmazottai 100$-t kaptak fejenként, a házfelügyelő '79-ben pedig 250-et. Vagy valaki mondjon egy jobb ötletet, hogy miért is nem volt ez eszetlen pénzszórás.

Az alábbi dokumentumrészlet meg aztán tényleg egy csoda. Arról van szó, hogy elég lesz-e a garázsban dolgozóknak a tavalyi 10 dollár vagy emeljék 20-ra, illetve a főnöküknek az 50 dollár nem lesz-e sok? Ja és a liftes fiú tavaly nem kapott semmit, szóval 20 dollár oké lenne-e neki.

Az aláírás pedig Marian Gibson, akiről itt már megemlékeztem egyszer. Szóval lehet itt csemegézni azt hiszem. Jó lehetett akkor a DMC-ben vagy legalább a környékén dolgozni.

Nagy az öröm. Ahogy már legutóbb is írtam, végre pontot tehetek egy 2008 óta tartó történet végére. Na jó, igazából inkább egy erős vesszőt, majd elmondom miért. Ott hagytam abba, hogy elkezdték a Delorean már régóta esedékes kárpitozását. Ez, ha jól emlékszem, egy csütörtöki napon történt. Innentől pár naponta beszéltünk hogy hogyan haladnak és ahol lehetett segítettem. Voltak bajok.

Arról ugye írtam már korábban, hogy valamiért beázott az autó egy jó ideje. Megtalálták a hibát, a tetőkárpit alatt (fölött, nézőpont kérdése), az üvegszálas részen egy csavar hiányzott és ott be tudott folyni a víz. Tulajdonképpen lyukas volt a tető. Megjavították, remélhetőleg most tényleg rendben lesz minden.

Aztán az ülés háttámláját leszedték és mivel szanaszét volt törve, kicserélték, most jó. Pontosabban csak jobb, mert azóta már egyszer leesett, de közel sem annyira vészes mint volt. Szóval ez igazából csak fél pont.

A tetőkárpitot kicserélték az alatta levő rész javítása után. Azt már írtam korábban hogy a beázások után elvetemedett a kárpittartó "alaplap". Ezt megcsinálták, a kárpitot új plüssel újrahúzták. Ez tökéletes lett, nem vehető észre a különbség a régihez képest és az ajtók régi kárpitjával is azonos.

Csináltak két szőnyeget, amik olyanok mint gondoltam. Rávarrták a két felvarrót is, amit még ezer éve rendeltem Edtől. Ez is pont olyan mint amilyennek lennie kell. Képet nem tudtam róla készíteni, mert túl sötét volt a garázsban.

Végül pedig az "A" oszlop, ami viszont kicsit már problémásabb volt több okból is, és ami miatt az írás eleji pont inkább csak vessző. Először is küzdöttek vele hogy egyáltalán hogyan javítsák meg, gondolkodtak a szélvédő kiszedésén is, de szerencsére erre végül nem volt szükség. Végül maga a munka tökéletes lett, de a szín már nem annyira. Mikor nézték a hibát, akkor is mondták hogy nehéz lesz pont ilyen bőrt találni, mert nagyon nehéz 33 éves nap által kiszívott bőrt keríteni és valóban nem is sikerült. Őszintén szólva használat közben nem észrevehető, de ha valaki kimondottan ránéz belülről az "A" oszlopra, egyből látszik hogy más a színe, kicsit sötétebb.

Előbb-utóbb a műszerfal többi részét is hozzá kell majd bőrözni, de attól nagyon ódzkodom, mert ahhoz szét kell szedni a teljes belső teret és akkor felszakad az a tömítőanyag, ami a Deloreanszagot adja az autónak, amit én annyira szeretek. Esélyes hogy várok újabb 6-7 évet ezzel a mutatvánnyal.

Az egész munka egy hétig tartott és 70000 Ft-ba került. Egyik sem vészes.

Végül pedig még a hazaútról egy szót, ami szokás szerint eseménytelen volt a hűtővíz csöpögését leszámítva. Annyit azóta már sikerült kideríteni hogy valahonnan jobb elölről csöpög. Nem a hűtőből, szóval biztos valami illesztés lesz a hibás. Egyelőre még nem látom hogy hol a hiba, fel kéne hozzá emelni az autót. Előbb utóbb az is meglesz.

... hogy az első Deloreaneket szállító hajót 1981 húsvétján rakodták meg 400 Deloreannel? Akkor ez április 19-20-ra esett. A hajó húsvét után indult el és Kaliforniába tartott. Több információ itt.

Van még időutazós hirdetés, csak éppen eddig el tudtam foglalni magamat mással is. Ez is hasonlóan vicces mint az előzőek voltak.

Időgéphez tesztalany kerestetik

Sikerült építenem egy működő időgépet és szükségem lenne egy emberi tesztalanyra aki hajlandó lenne arra, hogy az első időutazóvá váljon. 

A gép méretei miatt 6 láb, 3 hüvelyknél kisebbnek kell lenned (kb. 191 cm) és nem nyomhatsz többet mint 230 font (kb. 104 kg). Valamint férfinak kell lenned. Ez nem a gép méreteiből adódik, hanem személyes dolog. Úgy gondolom hogy egy férfinak kell az első időutazónak lennie, ahogy férfi volt az első ember aki repült vagy a Holdra lépett.

A fizetség 3000 dollár, és természetesen learathatod az elsőségből adódó hasznot is, mint pl. a médiamegjelenések. Valamint alá kell írnod egy kötelezvényt, ami a következőket tartalmazza:

1. Engem semmi felelősség nem terhel, bármi is történik veled az időutazásod során.

2. Tilos bármi módon módosítanod a jelenlegi idővonalat. (Pl. Hitler megölése vagy Hitler figyelmeztetése a D-napról.)

3. Tilos visszamenned az időben, hogy széttépjed ezt a kötelezvényt az aláírásod előtt és ezáltal semmissé tegyed a aláírandó kötelezvényt. Időgépet építettem, nem vagyok hülye.

Az ebben a gépben történő időutazás veszélyeiről annyit, hogy múlt héten visszaküldtünk a múltba egy kutyát és gond nélkül ment minden. Igaz, azóta még nem jött vissza, de ez csak azért van, mert az állatok nem tudják ?hogyan kell találkozót csinálni?. Szeretnénk ha őt is visszahoznád ha lehetséges.

Végül pedig szükséged lesz három személy ajánlására. Nem engedhetem, hogy véletlenül egy gátlástalan drogost küldjek vissza a múltba, mert aztán mindent összezavarsz nekünk itt a jelenben. Az ajánlások férfiaktól jöjjenek. Ismét csak személyes dolog.

Ha részt szeretnél venni ebben az egészben, hívj a mobilomon.

Greg

És igen! Hat év tervezés, ígérgetés, próbálkozás és halasztás után végre eljutottam a kárpitoshoz. A hibákat itt írtam le eddig a legbővebben, azóta más romlás már nem volt. Szóval A-oszlop, a tetőkárpit lógása és esetleg a kesztyűtartón egy javítás, valamint az ülésen az új keletű lyukak betömése ha lehetséges. Ja és két új szőnyeg a talpam alá. Meg itt-ott pár kisebb dolog, ami közbejön.

Már a Tuningshow előtt megbeszéltem a kárpitossal a találkozót és mivel a pesti út gond nélkül lezajlott, ezért nem volt akadálya annak, hogy hétfőn leadjam az autót. Elméletileg. Gyakorlatilag viszont mégsem volt teljesen patent a vízcsőcsere, mert egy szokásosan hülye hiba jött elő. A szerelőtől hazafelé minden tökéletesen működött. Budapest és így a Tuningshow felé szintén minden tökéletes volt, pedig egy nagyon szemét dugót is végig kellett szenvednem. Az ottlét alatt egy csepp hűtővíz sem távozott, sőt a hazaút is eseménytelenül telt. Minden száraz volt, mint a Szahara és a vízhőfok is a szokásos tartományon belül mozgott. Aztán otthon leállítottam az motort, majd otthagytam az autót.

Mikor pár nap múlva visszamentem azt vettem észre hogy a Delorean alatt, középtájon, egy kisebb pocsolya van. Kb. pár deci lehetett szépen szétterülve. Megnéztem, megnyaltam, hűtővíz. Hmmm. Alánéztem, nem csöpög semmi. Megnéztem a víztartályt, nem üres, úgy tűnik annyi van benne mint volt. Akkor honnan jött ez? Elindítottam, kiálltam, semmi csöpögés. Hát akkor hagyjuk, majd kiderül egyszer, most kárpitozás lesz, úgyhogy el is mentem minden gond nélkül bő 20 kilométert. Azóta sem csöppent belőle sehol semmi. Akkor ez mi volt?

Nem volt időm gondolkodni, mert elég hamar odaértem, leállítottam az autót és már csak az volt hogy megmutassak minden hibát élőben is. Közben jól elbeszélgettünk a kárpitosokkal és biztos voltam hogy jó helyre kerül az autóm. Tudjátok miért? A társaság miatt.

 Ezen a héten megyek érte, remélem szép lesz.

Most szombaton elméletileg (azért elméletileg, mert elég rossz az idő) megyek majd valamerre Eger felé. Nem tudom pontosan hova, egy szülinapos kirándulás lesz, ami elég szórakoztatónak ígérkezik. Hazaúton ha valaki éppen autós kedvében van, összefuthatunk BP környékén.