Élet egy Deloreannel

... hogy John Deloreannek volt otthon egy őze, ami a kertjében lakott?

Dick Brown esetében meg pár másik alkalommal is volt már szó a viszonteladókról és munkájuk fontosságáról. Most nem annyira róluk lesz szó, hanem arról, hogy hol is voltak ők helyileg, pontosabban melyikőnk autóját hol vették meg először. Menjünk akkor sorban VIN szerint.

701 - Bopat - Hát neki nincsen szerencséje ebből a szempontból. Ahogy régebben is írtam már, az ő autója Chestnutos volt, tehát az ő esetében nem volt "igazi" első vevő, hanem csak amikor a Chestnut adta tovább a második tulajdonosnak a DMC bukása után. Arról viszont már csak az ő papírjaik mesélhetnének.

1052 - Szabi - 1981 1052 Wheeling IL Black 5 Speed Dealer 15102, Warranty card.

Ez már valami. Elméletileg megvan a Delorean múzeumban az autó jótállási papírja, plusz a listából ki lehet nézni, hogy a 15102-es számú eladó a John Deery Motors, Inc. volt a következő címen: 6823 University Ave Cedar Falls IA 50613. Ezen már el lehet indulni egy kis keresésre. (Szabi megjegyzése: bizony, a John Deery Motors még mindig megvan Cedar Falls-ban: Nissant, Mitsubishit és Lincolnt árul. Az első vevő lányát is megtaláltam, de azt írta nekem, hogy az apja is kereskedő volt, sok Delorean átment a keze között, nem fog emlékezni az autóra. A postai címe megvan az öregnek, tervezem, hogy írok neki, mert az én kocsim az első szállítmánnyal érkezett meg Amerikába, tehát az öreg első Delója lehetett. Ami furcsa, hogy kocsim a nyugati partra érkezett meg a hajóval, mégis eléggé keleten adták el.)

5930 - Skynet - Itt megint nincsen gond, mert ez az autó soha nem volt Amerikában, ezért aztán el sem tudták ott adni.

6444 - A biatorbágyi rom - Nincsen a listán, de Illinois-i a rendszáma arra emlékszem. Mondjuk annak az autónak ez a legkisebb baja.

6488 - Az néha eladó győri Delorean - 1981 6488 ANAHEIM CA Dealer 5146.

Ez is rendes információ, az adatok a következőek: A Crest Chevrolet volt az eladó, a cím pedig: 909 West 21st St San Bernardino CA 92405. Ez alátámasztja az eladó kaliforniai vételi történetét.

6724 - A Zsiga által felújított autó - 1981 6724 Nov-81 Georgetown TX Grey 5 Speed Dealer 18102

Itt is van rendes információ. Az eladó a Royal Oldsmobile Co., Inc. a cím pedig: 3400 Veterans Blvd Metairie LA 70002. Ez annyiban érdekes, hogy Louisianában adták el az autót, de úgy tűnik Texasban használták.

7075 - Az én autóm - 1981 7075 E. ROCHESTER NY Dealer 32106.

Itt is megvan minden szükséges dolog. Az eladó a Dorschel Buick, Inc. volt a következő címen: 3399 W. Henrietta Rd Rochester NY 14623. Már elkezdtem utánanézni, hogy kik is ők, írtam egy Rochesteri dmctalkos tagnak és mondta, hogy a kereskedés még mindig létezik és elég jól megy nekik az üzlet. Kíváncsi vagyok mit fognak szólni ha olvassák majd a levelemet, hogy nálam van egy autójuk. Mondjuk csak Deloreanből eladtak ott 17 darabot, szóval nem hiszem hogy sok az esély bármi érdemlegesre, de egy próbát azért megér. Valószínűleg pont leszarják, de nem gond. :)

10434 - A plázás Delorean - 1982 10434 Grey 5 Speed Invoice detail 11/01/82, Ref No. 0024/1.

Hát itt nincsen eladó, csak egy számlaszám, az meg nincsen meg. Ezzel nem mentem sokra.

Szóval van itt pár érdekes dolog, ha lesz valami friss információ az autómról, úgyis megírom. A teljes lista pedig ugyanott található mint a szerdai írás listája. Itt.

Nem mentem a héten sehova, mert elég rossz idő volt, ezért mára egy olyan dolgot mutatok, ami zavar már egy pár hónapja. Ez pedig nem más, mint öt darab olyan VIN, aminek semmi értelme, de léteznek. Nem illenek bele a megszokott és elfogadott VIN listába. A számok a következők:

VIN 7432 - BEULAH CO
VIN 9112 - CORAL GABLES FL
VIN 18161 - Aug-82 Vandergrift PA Grey 5 Speed P
VIN 19785 - Lincoln NE Grey 5 Speed P
VIN 19874 - Aug-82 Ocala FL Grey 5 Speed G

Elméletileg a 7199 és a 10000 közötti VIN-ek nem léteznek, úgy ahogy a 17171 és a  20000 közöttiek sem. Erre itt vannak ezek, pont a nem létező lyukakban. A fenti listán kívül semmit sem tudok róluk, a texasi VIN nyilvántartásban sincsen róluk szó és úgy általában nem találni róluk semmit a dmctalkon sem, sem pedig másik VIN listákban. Ezért inkább ötleteket/véleményeket szeretnék kérni tőletek, hogy szerintetek mi lehet a magyarázat? Véletlen? A szokásos gyárbeli káosz? Elolvasás vagy elírás? Az ufók ezúttal nem vittek, hanem hoztak dolgokat?

Akit érdekel a teljes lista, az itt megnézheti, de az ide vágó részét idemásolom.

Lassan jó idő lesz és lehet már többet menni, de mivel rendes hirdetni való nincsen, ezért inkább tartok egy kispénteket. Kispéntek, mert habár pénteki bejegyzés lenne a témája alapján, de mivel nem annyira kifejtős, ezért nem oda írom le. Szóval a lényeg, hogy annak idején voltak tervek más ablaktípusokra is, nem volt a végleges verzió kőbe vésve.

Az mondjuk rejtély, hogy ezek milyen autók, de valószínűnek tartom, hogy korai prototípusok a 10-20. környékéről, de ez csak tipp. Azt sem tartom kizártnak, hogy az Experimantal Workshop munkáját láthatjuk, mivel a képen levő autók nem tűnnek prototípusoknak, bár erről egyelőre még semmi információt nem találtam. Mindenesetre érdekes képek.

Írtam már szerdán hogy történés van, hát volt is bőven az elmúlt pár napban. Ugyanis eljutottam odáig, hogy a Delorean nem indult be. Ilyet eddig egyszer csinált ha jól emlékszem, amikor a benzinpumpa áramkábele elégett az utasülés mögött egy régi kókányolás miatt. Meg hát most. Ezúttal mondjuk annyira nem volt nagy dolog, mert csak az aksi merült le, de attól még beleszámít az el nem indulásokba.

Ezért aztán kiszedtem az aksit és beleraktam azt, amit tavaly a Bopattól vettem. Ugyanez, döglött. Nem lepődtem meg, mert miután tavaly elhoztam a Bopattól, felraktam a polcra, aztán ugyanott állt majd egy évig, moccanás nélkül. Féltem hogy nem leszek vele előrébb. Aztán másnapra hoztam egy aksitöltőt, felraktam a Bopat exaksiját, aztán ott hagytam egy napra. Másnap teszt, ugyanúgy dög. Na ennek vége, megdöglött az állásban, jó befektetés volt. 

Elővettem inkább a régit, ráraktam azt a töltőre, majd fél nap után kipróbáltam és el is indult az autó. Nem túl könnyen, de elindult. Járattam kb. 10 percet, hogy valamit még töltsön bele, de rendesen kimenni egy körre már nem volt időm, ezért ennyiben maradtunk.

Aztán ma, kábé egy óra körül úgy éreztem itt az ideje egy rendes járatásnak is. Visszaraktam az aksit a helyére, szépen összerakodtam az autóban és eljött az igazság pillanata. Kicsit gyenge volt még, indítózás közben folyamatosan imbolyogtak a fények a műszerfalon, de beindult. Járattam egy percig, kiálltam, aztán gyerünk neki a nagyvilágnak. Pontosabban az legközelebbi (na jó, majdnem a legközelebbi, úgy 15 km) benzinkút felé, mert a jobb első gumi már megint sunnyogott. Úgy látszik nem a szelep a rossz amire annak idején tippeltem, mert azt már cseréltem. Különösebben nem zavart semmit, mert fél évente felfújom aztán kész.

Gond nélkül visszaértem, közben töltődött az aksi, majd végül mikor leálltam, örültem, hogy újra működik a Delorean.

Az a helyzet, hogy azért csúszott a mai blog, mert gondoltam majd megyek az autóval, aztán az majd jó téma lesz. Ez végül majdnem sikerült, de lett egy kis extra, pár napon belül megoldódó probléma, emiatt viszont a blog kimaradt. Pontosabban péntekre csúszott. A pénteki meg jöhet most.

Azt hiszem régebben már írtam róla, pontosabban felraktam egy képet arról, hogy a Deloreant milyen kiegészítőkkel lehetett rendelni. Az alapválaszték ugye a fekete-szürke belsőre és a manuális-automata váltó választására korlátozódott, ami egy ilyen drága autó esetében meglehetősen karcsú. Ezt a DMC-nél is érezték, ezért igyekeztek minél több potenciális extrát adni az autóhoz, mert John Delorean is tudta, hogy az igazi pénz nem az alapfelszereltségű Vegában van, hanem a full extrás Corvetteben. Először az autó rendelési formanyomtatványa, ami a szokásos dolgokon túl még három új belső színt is tartalmaz, ami a gyár egész története során csak terv szintjén maradt, bár a bordó és a kék esetében emiatt azért nem vagyok olyan szomorú.

Ezeket a kiegészítőket azonban nem a gyárban szerelték az autóra, hanem a kereskedők megrendelhették a DMC-től a saját alkatrészszámlájukra, majd továbbértékesíthették a vevők felé. Úgy, ahogy a következő '81 júniusi megrendelőlapon is látható:

A legelső kiegészítő egy autótakaró, majd egy autószőnyeg, egy fekete és egy szürke díszcsík, valamint egy csomagtartó amit a motor fölé lehetett erősíteni. A később elkészült síadapter itt még csak tervezési fázisban van. Érdekes még, hogy a viszonteladók kb. fél áron kapják DMC-től a továbbadandó kiegészítőket, valamint az, hogy a nyomtatvány alján ők maguk is írhatnak ötleteket, hogy még milyen kiegészítőket látnának szívesen az autókhoz.

Van ilyen új lehetőség. Legyenek szavazások? Vagy hagyjuk meg az interakciót másoknak?

Említettem már az első evolúciós bejegyzésben, hogy a D1A-t átvitték Angliába. Most viszont találtam pár doksit, ami a részleteket is elárulja. Mivel az ismétlés a tudás anyja, ezért pár szóban leírom hogy mi hogyan történt. Miután elkészült a Proto-1 - a legelső prototípus - körbeturnézták vele Amerikát. Majd a sikeres kampány után kiderült, hogy a gyár Írországban lesz, aztán leszerződtek a Lotusszal és elkezdődhetett a DMC-12 gyártáséretté alakítása. Ehhez viszont kellett egy autó, amit nyugodtan lehetett szétszedni, összerakni, kritizálni, tesztelni. Erre viszont nem lett volna jó megoldás a Proto-1, mert arra további marketingcélok vártak, kellett egy másik hasonló autó. Ez lett a D1A, ami a Proto-1 tökéletes másolata volt. Megépítése után ezt az autót átvitték Angliába, majd a Lotushoz került, ahol aztán egyre romló állapotban a következő bő 20 évet eltöltötte, majd végül bezúzták. Szóval ennek az autónak találtam most meg az átszállítási papírjait 1978 november 2-i keltezéssel. Íme:

Van pár érdekes dolog a papírokon. Az egyik, hogy az autót repülőn vitték, a másik pedig hogy ekkor a cég székhelye még Michiganben volt, nem pedig New Yorkban, mint az összes későbbi dokumentumon.

Múlt héten, mikor egy kicsit kevésbé volt nyálkás az idő, ki kellett menni egy körre a Deloreannel, mert már vagy egy hónapja be sem indítottam. A beindítás ezúttal egy kicsit máshogyan zajlott. Elég hideg volt és minden együtt volt ahhoz, hogy az autó nehezen induljon, ezért úgy gondoltam, kipróbálok valamit. Miközben indítóztam, a motor az elvárásoknak megfelelően nem indult pöccre, hanem csak próbálkozott. Ekkor egy kicsit rálépem a gázra és hirtelen mintha erőre kapott volna, de mikor leléptem, akkor lefulladt. Aztán másodikra már beindult. Ez után most elég valószínűnek tartom, hogy azért nem indul be könnyen, mert valami okból nem kap benzint. Ez a hiba, kombinálva a vizes időben melegen nehezen indulással, attól tartok előrevetít egy komolyabb üzemanyagrendszerhez való hozzányúlást. Azt hiszem a tavaszi terv megvan, remélem sikerül is megvalósítani.

Miután pedig beindult a Delorean, igazából semmi különleges nem volt. Mentem egy kisebb kört, bemelegítettem a motort, utasteret, mindent, megjárattam a légkondit, megmozgattam, kipróbáltam mindent, ahogy azt kell, csináltam egy képet, aztán álltam vissza a garázsba. Majd körülbelül fél óra múlva elkezdett esni az eső. Tökéletes.

... hogy amikor az első eladásra gyártott Delorean legördült a gyártósorról, akkor a cég vezérkara várta egy tesztre. John Delorean beült, lecsukta az ajtót, tetszett neki. Viszont amikor a sokkal alacsonyabb Don Lander próbálta ki az autót, nem érte el az ajtólehúzót. Ekkor született meg az ajtólehúzó bőrpánt ötlete.