Ha most nagyot akarnék mondani, akkor azt mondanám, hogy: "Én OT vizsgára ennyit még nem készültem!" A szó szoros értelmében ez így igaz is, de mivel ez még csak a második OT vizsgám volt, ez az információ egy kicsit árnyalja a képet. Szóval inkább annál maradnék, hogy ezúttal jobban rákészültem a vizsgára, mint legutóbb, mert akkor egy kicsit rezgett a léc.
Május 10. reggel 8. órára volt időpontom Veszprémbe, aminek örültem is, meg nem is. Jó volt, hogy korán túl leszek rajta, de a korán kelés zavart egy kicsit. Mintha csak egy sima munkanap lett volna. Meg hát azt is problémásnak éreztem, hogy nem lesz időm a vizsga előtt még egyszer átnézni a gépet, hogy minden rendben van-e. Viszont ezen nem paráztam sokat, kora reggel ott voltam a Hebi haveromnál és már indultam is.
Az út eseménytelenül telt, levéve, hogy kicsit elkeveredtem, mert úgy gondoltam, hogy pont most van itt az ideje a világ felfedezésének, de szerencsére elég hamar visszakerültem a főútra, hogy aztán jó negyed órával hamarabb odaérjek Veszprémbe, mint terveztem. Ami jól is jött, mert itt jutott eszembe, hogy ideje lenne felragasztani az OT plakettet az autóra, amire végül is csak öt évem volt, de mégsem foglalkoztam vele, csak hurcoltam magammal. Gyors megállás egy benzinkútnál, ragasztóvétel, aztán már ment is fel a plakett. Egész szép lett, csak magamat kentem össze egy kicsit.
Ezután mentem a vizsgaközponthoz, ahol viszont nem volt vizsgaközpont. Mármint a helye megvolt, de az épület nem. Ez olyan igazi nem várt fordulat volt, de szerencsére lehetett látni nem messze egy új épületet, ahova máshonnan kellett bemenni, de mint kiderült, mégiscsak az a hely volt, amit én kerestem.
Beálltam, majd számba vettem a hibákat. A kipufogó előtti lemez megint zörög. Pár napja kezdte, el is küldtem a francba. Aztán láttam pár csepp hűtővizet és tudtam, hogy néha folyik a sebváltóból is az olaj, de nem annyira, hogy számítson. Azért egy kellemes izgalomra elég volt ez is.
Bementem az épületbe, megbeszéltem a recepcióssal a tennivalókat, kifizettem 30e Ft-ot, kitöltöttem pár papírt és zöröghettem is be a vizsgaállomásra. És valóban, ez a rohadt lemez úgy nekiállt zörögni, mintha az élete múlt volna rajta. Biztosan csak az én bosszantásomért csinálta. Mondjuk abban biztos voltam, hogy ebből még nem lesz baj, de akkor is égőnek éreztem a dolgot.
Maga a vizsga simán lezajlott. Szerencsére a hűtővíz egyáltalán nem csöpögött és a sebváltóolaj is jól viselkedett. Az autó alja meg ezúttal sokkal jobban nézett ki, mint legutóbb, ezért körülbelül fél óra alatt megvolt minden és csont nélkül átment a Delorean. A kérdésemre, hogy mégis hány ponttal, nem feleltek egyértelműen, de az elmondásokból arra következtettem, hogy egy gyenge négyes megvolt. Mert hát persze nem tökéletes, én is látom a hibáit, de ezek nem az autó elhanyagoltságából, hanem a korából adódnak. Javítani meg vagy fogom vagy nem őket, majd ahogy adja magát.
Végül még annyi, hogy nem hiába nem írtam a többi OT-s járműről, mert nem voltak. Öt éve még ömlesztve jött mindenki, volt idő a bámészkodásra, most viszont már időpont van, amit meglepően jól tartanak is. Így aztán csak pár motort láttam, azok meg nekem annyira nem voltak a szívem csücskei, bár azt el kell ismernem, hogy igazán gondosan voltak felújítva az ott levő példányok.
