Élet egy Deloreannel

A most is kapható oldalcsík már az eredeti DMC idejében is utólag beszerezhető opció volt. Benne is van az egyik promóanyagban. Ebben:

Két fajta volt, a széles, amit gyakran látni most is, és a fenti képen is rajta van, valamint a vékony, ami a másodikon. Erről  a vékonyról csatolok egy másik képet is, mert nem annyira látszik.

Aránylag hamar, 1981 május 15-én rendelte meg az első kupacot Leif Montin, az Irvineban található QACból. Aztán ezt további megrendelések követték, amik között vannak érdekes részletek. Pl. az 1982 július 23-i rendelés, ami John Delorean testvérének ment a Delorean Cadillachez vagy éppen az  1982 december 14-i, ami már a Consolidated nevére, de szintén Irvineba.

A számokat összeadva 1384 széles és 866 vékony oldalcsík készült a 3M-nél, ami a legyártott 9000 autót figyelembe véve egész szép darabszám.

Vagy legalábbis kezdődget. Tavaly óta nem nagyon volt mit írni, mert a pár hetente kötelező járatást levéve, nem nagyon történt semmi a télen. A múlt hét előtti hétvégére viszont alakult egy kis filmezés. Az egész pár hete kezdődött, amikor felhívott az Interkozmosz készítője, hogy megint kéne egy Delorean. Mondtam, hogy semmi probléma, így összekötött a Szőke Andrással, aki elmondta, hogy kicsit megakadtak egy forgatással némi bürokratikus gebasz miatt, ezért egy héten belül kéne neki az autó. Mondtam, hogy jó lehet, de mi a helyszín, mert az idő azért nem a legideálisabb. -5 fokban nem tudok a világ végére elmenni. Erre kiderült, hogy Komáromban lenne a forgatás, mondom, akkor meg is beszéltük.

Eltelt egy hét, aztán múlt szombaton reggel kilenckor találkoztunk a komáromi Tesco parkolóban (hol máshol), átbeszéltük a dolgokat, aztán mentünk a Csillag erődhöz, meg az Igmándi erődhöz, meg volt még pár városi felvétel, aztán meg is voltunk. Na jó, igazából bő három óráig tartott az egész, de elég jól elszórakoztunk, és nem is -5 fok volt, csak 0, igaz az jó hideg széllel, szóval meg is fáztam egy kicsit.

Na de a lényeg, hogy bírom az ilyen forgatásokat, mert mindig van bennük valami állatság. Itt éppen a hideg szélben gázrezsón melegített pörkölt volt a poén, de persze egyébként is jól elbeszélgettünk, meg minden. Kicsit sajnáltam, hogy ilyen borús időben volt az egész, mert a Deloreannek jól áll a napsütés és a szép fények, így meg ez mind hiányzott, de azért csak nem lesz túl rossz a kép.

A film címe egyébként Palackposta, és ennél többet egyelőre nem is tudok róla, fogalmam sincs, hogy mikor és hogyan lesz a hivatalos nagy bemutatója, de majd jelzem, ha okosabb leszek. Addig pedig alakul az év eleje, mert a márciusi hétvégék már kezdenek betelni. Ha ilyen lesz az egész év, akkor elég sűrűnek ígérkezik.

A Valentin nap egy jó ideje nagyon fontos a számomra. Mindig eszembe jut ilyenkor az összetartozás, a problémák, a szép pillanatok, az idegesség, a csodálat, a hisztik, és minden, ami egy ilyen hosszú kapcsolatban előfordulhat. Ilyenkor elérzékenyülök, és boldogan gondolok vissza rá, hogy milyen jól tettem, amikor 17 éve ezen a napon lefoglalóztam a Deloreant.

A klubtalálkozó után belassult az év. Megtankoltam a Deloreant, de még 95-össel, mert jó idő volt, aztán gondoltam megyek még egy tanknyit. Aztán mivel folyt a sebváltóból az olaj, ezért nem használtam, mire meg szerelőhöz jutottam, elromlott az idő. Viszont ami a legfontosabb, hogy ki lett cserélve a váltón a bal oldali féltengely szimering, és megszűnt az olajfolyás is. Bár nem tökéletesen, pár csepp azért kicsöppent az elmúlt egy hónap alatt is, de az már valószínűleg a két részből összeálló sebváltó főtömítésén keresztül jön át, és annyira jelentéktelen mennyiség, hogy ezért nem fogom szétszedetni a váltót. Szóval vehetjük úgy, hogy téliesedtünk.

Az még fontos, hogy ezt a javítást nem a szokásos szerelőm csinálta, mert az új házam szomszédja szerencsére autószerelő, ezért jobban megéri inkább hozzá átvinni az autót, mint 20 kilométert autókázni minden alkalommal, amikor valami nyűgöm van. Még nem mondom, hogy lecseréltem a régi szerelőt, de részben azért így lesz.

Kétszer mentem el egy-egy kisebb körre az autóval, nagy különlegesség nem történt, jól esett mindegyik. És gondolkodok rajta, hogy a jövő év eleji szerelés miből is álljon. Egyelőre nincs ötletem, minden megy az autón, szerintem a kerékcsavarokat fogom kicserélni, mert azok kicsit leharcolódtak a 43 év alatt. Meg szerintem a váltókulisszát kéne megnézni, mert már nem olyan pontos a váltó, mint régen volt. Na az még egy jó móka lesz. Viszont várok még egy kicsit a rendeléssel, mert hát tavaly januárban is meglepett a gép egy megdöglő vízpumpával. Mondjuk azt nem kívánom újra, mert orbitális szopás volt. És főleg baromi drága.

És hoppá, most nézem, éppen ma van a Delorean 43. szülinapja. Akkor ünnepelünk.

Egy hónappal az esemény után most már megírom, hogy ilyen is volt az éves klubtalálkozó. Sokat gondolkodni igazából nem kell rajta, mert röviden összefoglalva baromi jó volt, de azért ennél egy kicsit kifejtősebben is írok róla.

Szóval a lényeg, hogy idén volt egy komoly változtatás, ami az volt, hogy ennyi év után végre először nálam tartottuk a találkozót. Az, hogy ez eddig miért nem volt így, egyszerű volt az oka: Nem volt helyem. Panelban laktam, emeleten, nem volt lehetőségem több Deloreant leparkolni, meg ennyi embert elhelyezni. Viszont múlt év végén végre én is családi házba költöztem, így ez a probléma megoldódott. Igaz, az utolsó hetek / hónapok még kicsit rohanásban teltek, mert kinti kiülőt vettünk, kinyitható kanapét, amin aludni lehet, meg a ház előtti bejárót is meg kellett csinálni, szóval bőven volt tennivaló, de szerencsére időre elkészült minden. Aztán megvolt a nagybevásárlás is, így aztán egy teljesen felszerelt házzal vártuk a népeket.

Akik szerencsére idén sem maradtak el, sőt, aki csak tudott, Deloreannel jött. Igaz volt egy kis zavar az erőben, mert reggel még csöpögött az eső, és délutánra is összevissza időt jósoltak a meteorológusok, de végül szép napsütés lett, így mindenki rendes autóval indulhatott. Már nem is tudom, hogy mi volt a sorrend, de talán McFly, Móni és Hannibal volt az első, aztán Bopat és Lenka, majd Ati és Frida, Peti és Gerda, valamint végül Skynet is megérkezett. Ezen felül pedig Mentos is tiszteletét tette nagy örömünkre, bár ő sajnos egyedül jött. Voltak igazolt hiányzók is, őket sajnáltuk, hogy nem értek ide, de talán majd jövőre.

Na de a legfontosabb, hogy ez így öt érkező Delorean volt, ami az enyémmel együtt ugye hat, ami abszolút rekord, sőt, igazából megcsináltuk Közép Európa eddigi legnagyobb Delorean találkozóját. A csehek idén év elején összehoztak öt autót, őket sikerült most túlszárnyalni. Gondolkodtunk azon, hogy elmegyünk egy képet készíteni valahova a környékre, de elért minket a szokásos probléma, ami a McFlynál is minden alkalommal jelen volt. Az, hogy mire az utolsó ember megérkezik, addigra az elsők már bőven túl vannak az első néhány welcome drinken, így aztán beálltunk hozzám az udvarra, aztán ott fotózgattuk magunkat büszkén.

Aztán persze a fotózkodás után, amiből ezúttal kimaradt a csoportkép, elkezdtek megéhezni az emberek, előhúztam frissen szerzett sütögetős apparátomat, miközben Dudu hidratált pár minipizzát, és megindult a sütögetés. Közben Hanniballal szereztünk még egy kis fát a brikett mellé, meg persze a Rotgut és a padlizsánkrém sem maradhatott el. Egyébként két dolog mutatja a klub tagságának az örege érését: Az egyik, hogy nem az alkoholokból és koktélokból jönnek új receptek, hanem a padlizsánkrémből. A másik pedig, hogy a 16 évvel ezelőtti klubpólók esetén túlnyomó többségben voltak az M-es pólók, idén viszont már az L volt a leggyakoribb. Hát ez ilyen.

Miután elkészült a kaja, kint a teraszon meg is ettük, meg benyomtuk a nem rég kapott Kraken rumomat is, meg még pár érdekes dolgot, amit találtunk, majd mivel kezdett lehűlni az idő, inkább beljebb húzódtunk. Skynet, Atiék és Petiék ezt a pillanatot választották a hazatérésre, de a többiek maradtak még a másnapi afterpartira is. Ami szintén jól sikerült, bár természetesen az már inkább csak a várakozásról szólt, hogy egy esetleges szondáztatásnál nehogy pirosat fújjanak a kollégák.

Szóval bitang jó kis találkozó volt ez, a klubpólókat, sőt az első klubesernyőnket is sikerült kiosztani, ha multinál dolgoznánk, akkor el lehetett volna adni ezt egy csapatépítő tréningnek. És természetesen jövőre folytatjuk, és bízunk benne, hogy akkor majd meglesz a hét vagy akár nyolc Delorean is, mert erre egyre több esély van. Na de erről majd akkor beszélek.

Ez az idei év ez valahogy olyan Szombathelyes lett. Eddig soha nem voltam Deloreannel komolyabban Szombathelyen, idén meg háromszor is. Volt először a TDK, aztán ahogy jöttünk haza Szlovéniából, itt tankoltunk, most meg volt a Conbathely, ami egy helyi képregényvásár és cosplay találkozó. Pár hónapja kerestek meg, és elég hamar meg is egyeztünk. Abból a szempontból szerencsésebb volt a dolog, mint a TDK, hogy csak 10-kor kezdődött a rendezvény, ezért nem kellett az előző nap ott aludni, hanem aznap reggel is ráért az indulás.

Így aztán aznap reggel leadtuk a gyerekeket, és már indultunk is. Az út eseménytelenül telt, bár útközben elkapott minket pár kisebb zápor, így a két nappal korábbi autómosás kicsit feleslegessé vált, de azért még így is vállalható volt az autó. Odaérés után a szervezők már vártak, beálltam a helyemre, aztán jöhettek az emberek. Erről a részről olyat mondani már nem tudok, amit ne írtam volna le már ezerszer. Jöttek, beszélgettünk, beleültek az autóba, vigyorogtak, stb. Volt pár érdekesebb látogató, Szauron, Harley Quinn és egy Pókember, mindegyikük ruhája eléggé patent volt. Pókember még videózott is egy kicsit az autóban.

Szóval jó hangulatban telt el az a jó pár óra, amíg ott voltunk. Közben volt egy ebédszünet, ami alatt átmentünk egy helyi menzára, ami ár / teljesítményben teljesen megfelelő volt. Egy plusz érdekes dolog volt még számomra, az, hogy előadást is tartottam a DMC történelméről 45 percben. Ez is jó volt, én kimondottan élveztem, remélem a hallgatók is. Ennek ellenére a személyes, kicsit interaktívabb beszélgetéseket jobban szeretem.

Közben pedig Dudu körbejárt és rendesen megnézett mindent, vett pár Bobot és Góliátot, meg azért én is körbenyálaztam a standokat. Ja és ne felejtsük el, hogy az egyik eladó a mi Marty McFlyunk volt, aki szintén kiállt pózolni egy kicsit a Delorean mellé.

A rendezvénynek délután ötre lett vége, addigra már csak egy filmvetítés volt hátra, de én négykor már pakoltam, mert nekem aznapra még volt egy otthoni szülinapozásom is. Hazafelé már szerencsére jó volt az idő, nem volt eső. Majd miután beálltam az autóval, és másnap alánéztem, ismét megállapítottam, hogy bizony, a sebváltómból még mindig folyik az olaj.

... hogy a Delorean gyár Tellus szállítói, amik a félkész autókat vitték körbe a gyártósoron, a gyár felszámolását követően belekerültek az 1986-os "Aliens (A bolygó neve: Halál)" díszletébe? Az USS Sulaco teherdokkjain ezek hurcolják körbe pl. a rakétákat.

Ugyanez mozgóképen megnézhető itt, 9:20 környékén:

Na és akkor említsük meg a köztudottabb Aliens kötődést is. Még az 1979-es eredeti "Alien: (A nyolcadik utas: a Halál)"-ban pedig egy Mr Fusion van a falon. Mindez 6 évvel a Vissza a Jövőbe megjelenése előtt. 

Itt az ideje, hogy megírjam az idei American Motors on the Beach találkozót. Mert hát már jó két hete vége van, aztán halványulnak az emlékek. Megéri elolvasni a tavalyi beszámolómat is, mert elég sok hasonlóság, és jó pár különbség is volt. A képek pedig kimondottan hasonlóak lesznek, nem véletlenül.

Kezdésnek annyi, hogy az idei találkozóra könnyebb és nehezebb is volt az indulás. Könnyebb volt, mert már összeköltöztem azóta a Deloreannel, és emiatt csak kihurcolkodtunk a garázsba, valamint a napi autóink sem lázadtak ezúttal, viszont nehezebb is, mert Hannibal kicsit kevesebb cuccot tudott hozni, mert más a munkahelye azóta. Emiatt a napelempark is kimaradt, de erről majd később.

Így aztán csütörtökön, munka után hazamentem, beszórtuk a cuccokat, átvittük a gyereket a mamához, és már indultunk is, nagyjából időben. Szokás szerint plafonig voltunk pakolva, de ez a Delorean esetében nem újdonság. Az út eseménytelen volt, az odatalálás is gond nélkül ment, a QR kódos beléptetés is oké volt, megkaptuk a bejáratnál a Brendon dollárjainkat is, és már bent is voltunk. Viszont a homokos részt, ahol le lehetett menni tavaly, idén elállták, ezért inkább egyből a szilárd burkolatú lejáróhoz mentünk, és Hannibal irányításával, szépen lassan lejöttünk. A SUVos magasságom továbbra is hasznos.

Leparkoltunk, szisszentettünk egy sört, és a tavalyi évhez hasonlóan nekiálltunk a semmittevésnek. Közben pedig kérdeztük McFlyékat, hogy merre vannak. Ezúttal egyből két autóval jöttek, mert hozták a porontyot is, és így elég sok extra cuccot is el tudtak hozni. Amikor megjöttek, lesegítettük két deszkával az ő autóját is, majd aztán lassan nekiálltunk a sátrak felépítésének. Közben persze már ment az ökörködés, és természetesen a megbeszélés arról, hogy hogyan is tudnánk fenntartani a mérsékelten őrült tudós képét a többi fesztiválozó körében így, hogy hiányzik a tavalyi napelempark. Szerencsére voltak ötletek, és ezúttal már korábban rákészültünk a helyzetre.

Tavaly már írtam, hogy kéne szivattyú, hogy ne kelljen messzire menni zuhanyozni, de jobb ötletünk volt. A  zuhanyzás a tó vizében nem jobb a tó vizében döglésnél, ezért a zuhanyzás nem maradhatott ki, ellenben a szivattyú tökéletesen alkalmas pl. egy jó kis párakapu üzemeltetésére, amit pénteken össze is eszkábáltunk. Mivel pedig a szél a tó felől fújt egész hétvégén, ezért a kb. 4 méteres távolságban lerakott eszköz csodásan tudta hűteni a székben tespedő söröző testünket. 

Viszont McFly erre rátett még egy lapáttal, és ezzel a lépésével tényleg mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy ki is a főnök a tavon. A fesztivál ideje alatt ingyenesen használhatóak a helyszín vízibiciklijei és SUPjai, azonban ezekkel van egy nagy baj. Izomerővel működnek, mi meg ehhez túl lusták vagyunk. Ezért McFly hozott egy nem tudom mi a nevét, ami igazából egy nagy SUP, felfújta, és - dobpergés - ráeszkábált egy kis emelvényt fából, arra rárakott két akkumulátort és egy kis villanymotort, és tárááá, készen volt a 300 kilós teherbírású villanytutaj. Gyorsan rá is pattantunk, és átmentünk a szembepartra, miközben többen is lestek minket, hogy kik ezek az állatok. És ezt az elkövetkező napokban megismételtük még jó sokszor. Igaz, általában úgy 400 kilóval terheltük, ami miatt olykor kicsit süllyedés közeli állapotba kerültünk, de ha senki nem ment túl előre, akkor nem volt gond. Csak egy veszélyes eset volt, amikor egy hal beleugrott Hannibal ölébe, aztán kicsit nagyobb ugrálás vette emiatt kezdetét, mint az ideális lett volna. Mindenesetre jövőre további ötleteink vannak a villanytutaj egyéb felhasználási módjaival kapcsolatban.

Aztán programok idén is voltak bőven, amikre mi zömében nem mentünk, mert messze voltunk a tó túlsó oldalán. Volt azonban két olyan esemény, ami nálunk is átvitte az ingerküszöböt. Az első a karaoke, amire a csajok óriási lelkesedéssel vetődtek, valamint az utolsó napi árveréses licit, ami tavaly egy iszonyat jó buli volt. A tavalyi 1,1 millióhoz képest idén 1,5 millió Brendon dollárt szedtünk össze, részben a kis táblánknak köszönhetően, amire felírtuk, hogy plutóniumra gyűjtünk, és erre többen is áldoztak némi aprót, de 660 Ft-nyi valódi pénzt is sikerült összekoldulnunk. Szóval beálltunk a tömegbe mi is az iszonyú mennyiségű pénzünkkel, majd leesett az állunk. Beköltözésnél mindenki kap 100 000 dollárt, tehát a mi pénzünk 15 embernyi volt, de itt úgy röpködtek a milliók, hogy azt nem is tudtuk mire vélni. A licit közepén összeálltunk a szomszédainkkal is, akikkel együtt már 4 milliónk volt, de még így sem sikerült egy nyomorult pólót sem szereznünk, igaz, szerintem kicsit eltaktikáztuk magunkat. Elképesztő mennyiségű pénz volt forgalomban, a három tv, ami a  fődíj volt, átlagosan 15 millió feletti áron ment el, és volt akinek még 40 milliója volt félrerakva. Elképzelni nem tudom, hogy honnan sikerült nekik ennyit gyűjteni, de ez így nekünk azért csalódás volt.

Most pedig egy kis összehasonlítás a tavalyi évhez képest: Azt már mondtam, hogy nem  volt napelempark, de azt még nem hogy nem is hiányzott, mert a hely sokat javított az áramellátáson, egy áramkimaradás sem volt. A porhelyzet idén szintén jobb volt, de ez igazából nem érdekelt minket túlzottan. Az autókat így is úgy is ki és le kellett takarítani a fesztivál után, amire egyébként megint csak jó volt a szivattyú, mert mindegyikőnk lemosta a kosz nagyját indulás előtt. Ennek a fő értelme igazából inkább az volt, hogy így kiláttunk hazafelé menet, és nem csak összemaszáltuk a sarat a szélvédőn.

Ezúttal nem kellett hazafelé rohannunk, ezért elég jól kihúztuk az ottlétet, és vasárnap csak 5-6 körül indultunk haza, miután összeraktuk a sátrakat, kicsit lemostuk az autókat, és elpakoltunk minden kütyüt és bizbaszt, amit muszáj volt hoznunk. Visszafelé pedig simán felmentünk az azóta már megközelíthető homokos részen, ami nagy dicséret a Deloreanek részére. És hazaérés után marha jó volt a 24 fokos házba megérkezni. Bitang meleg volt négy napig.

Kicsit megborítom a kronológiát, mert az idei American Cars on the Beachről kéne írnom, de előre veszem a múlt hét egy rövidebb és gyorsabban megírható  eseményét. A Rozsdakupaccal az indulásuk óta jóban vagyok, mert igazi autóbuzik, és mellette egyébként is jó csávók. Aztán igaz, hogy 2011 óta sok minden változott, a magazin már régen meg is szűnt, de maradt egy elég jó kis mag, akikkel el lehet néha hülyéskedni. Ennek az eredménye a Get out and Drive kezdeményezésük, aminek a lényege -  és ez a nevéből is látszik - hogy ne csak a garázsban tároljuk a gyönyörű vasainkat, hanem igenis menjünk velük, használjuk őket! Ez a mostani volt a harmadik ilyen megindulásuk, és mivel ez már az én környékemen volt, ráadásul az időpont is jó volt, ezért ideje volt, hogy én is csatlakozzak.

Ezért aztán múlt vasárnap Etyek felé vettük az irányt, ahol az Etyeki Pörkölőben, egy helyi  kávémanufaktúrában volt a gyülekező. Kicsit hamarabb odaértünk, de gondoltuk akkor addig megiszunk valamit. Meleg volt mint az állat, ezért a kávé helyett inkább egy kólát ittunk, valamint a Dudu evett egy meggyes sütit, amit azóta is emleget. Pozitív előjellel. Aztán szépen nekiálltak gyűlni az autók. Jött egy  kupac Zsiguli, pár BMW, egy Jaguár, egy NSU, és elég sok Bogár, plusz két Transporter, plusz néhány egyéb jármű is. Kb. 20 autó gyűlt össze, egy kisebb autókázáshoz éppen jó. Vártunk egy kicsit, mire mindenki megérkezett, aztán nekilódultunk.

Maga az út az Etyek - Tarján - Bajna - Tát - Esztergom - Párkány - Szob - Nagymaros vonalon haladt, kb. két óra alatt értünk végig. Szép utak voltak, nagy részét ismertem is, de az Etyek - Alcsútdoboz  közötti fasor az egyértelműen a legjobb volt az összes közül. Minden gond nélkül mentünk végig, hogy aztán Nagymaros előtt lekanyarodjunk egy helyi büféhez, ahol aztán ismét megnéztük egymás autóját, kicsit vegyültünk, ittunk egyet, majd hazafelé vettük az irányt.

Ami ismét csak teljesen eseménytelen volt. A Delorean nagyon szépen működött, élmény volt menni. Egy gond lehet, hogy lesz, mert a légkondi mintha néha nem kapcsolna be, vagy legalábbis 2500-as fordulat alatt nem kapcsol be, eddig ilyen nem volt. Ennek majd utána kell nézni valamikor.

Furcsa ez a szezon. Az év első felében a szerelés volt a fő tevékenység, mert valami mindig megdöglött, aztán május nagyon erősen sikerült, de aztán a Classic után elfogytak a programok. Így aztán június és július nagyon takarékon ment le, párszor mentem csak a Deloreannel, akkor is csak a környéken, de más nem történt. Aztán jött augusztus, és ez a hónap megint pufira van rakva programokkal. Már szeptember eleje is alakul, de aztán úgy tűnik onnan már lazább lesz. Ezért most elkezdem megírni, hogy eddig mi volt.

Először is volt egy szülinapos. Biatorbágyra mentem találkozni vele, a Premier Outlethez, és ezúttal szerencsénk volt, nagyon kevesen jártak arra, egyáltalán nem zavartak minket a beszélgetésben. Meglehetősen szokványosan ment le a dolog, beszélgettünk, mentünk egy kört, megint beszélgettünk, sztoriztunk (főleg én), aztán csak úgy beszélgettünk mindenféléről. Ami más volt, hogy kiderült, hogy itt rendes metálos arcokról van szó, bár azért tegyük hozzá, látszott már a megjelenésükön is. Emiatt pedig megbeszéltük az aktuálisan hallgatott zenéinket is a Deloreanen felül. Hazafelé pedig külön jó volt, hogy az autópályán találkoztam egy ismerőssel és két cseh importvikinggel egy VW Golfban, akik 20 percig követtek és fotóztak. Szóval ez a szülinapos találkozó még a szokásosnál is jobban sikerült.

Aztán másnap volt egy rendes találkozó is, ami a Authentic Piknik nevet kapta és Pusztazámoron tartották egy kastélyparkban. Kicsit úgy voltam vele, hogy jópofa kis találkozó lesz, pár szép és egy kupac erősen átlagos veteránnal, ahol ellébecolok egy kicsit, kifekszek a fűbe és lesem az eget, aztán 5-6 körül hazamegyek. Emiatt nem a Duduval mentem, hanem inkább az unokaöcsémet kérdeztem meg, hogy lenne-e kedve, és nagy örömömre és meglepetésemre volt neki. Így aztán reggel összeszedtem, és elhúztunk Pusztazámorra, és kicsit korábban értünk oda, mind gondoltuk. 10 órára szerettem volna, de már háromnegyedkor ott voltunk. Ami igazából jó is volt, meg rossz is. Jó volt, mert még kevesen voltak, így a kötelező fotózáson hamar túlestünk, de kicsit rossz, mert még kevesen voltak, talán a 7-8. autó lehettünk, ezért beállás után csak ténferegtünk össze-vissza, nem volt még sok néznivaló.

Kicsivel később azért nekiálltak gyűlni a népek, és természetesen az autók is. És egész mutatós társaság gyűlt össze. Volt egy sor különféle Porsche, egy sor BMW, egy nagyon szép Mercedes mellettünk, Ford T modell, rendőr Zsiguli, szép Indian motorok, és még egy jó kupac mindenféle érdekesség, összesen kb. 40-50 autó. Viszont elég jó volt a merítés, nem voltak lepukkant búcsus szemetek. Egyet levéve, de azt nem mondom meg, hogy mi volt, mert megsértődik, ha olvassa. :) Külön örültem a Classicos Kacsás ismerőseimnek, velük eldumáltunk egy darabig.

A helyszín kimondottan jó volt. Elég meleg volt, de a kastélyparkban a szép nagy fák alatt ezt nem nagyon éreztük. Volt egy kis tó is, amire habár ráférne egy kis gondozás, szintén jól mutatott. Egy problémát azért megemlítenék. A maximum 50 autóhoz, valamint a látogatókkal együtt kb. 200-300 emberhez nem volt elég az egy büfé. Ahol ráadásul egyes dolgok még el is fogytak, ami meg volt, annak eléggé balatoni árai voltak. Viszont miután kiálltuk a fél órás sort, jó ennivalót kaptunk, arra nem lehetett panasz.

Na de a lényeg, hogy jól elvoltunk, és 5 után egy kicsivel el is kezdtünk összepakolni, és hazagurultunk. Nagyon jó kis rendezvény volt, és ahhoz képest, hogy ez volt az első, kimondottan dicséretes volt a szervezés. Az unokaöcsém pedig - aki először volt velem - úgy látom nagyon élvezte az autóval járó felhajtást. Hát igen. A Deloreant mindenhol megnézik.