Na te úristen... Elkezdem leírni idei megatúrámat, remélem sikerül mindenre emlékeznem. Szerencsére az idei út során is lejegyzeteltem minden este a fontosabb történéseket, így könnyebb lesz. 12G digitális szemetet gyártottunk a Bébbel, a képekből bőven lesznek a blogon, a 190 videorészletből pedig igyekszem összevágni pár élvezhető néznivalót.
A nulladik napos első készülődést és a közel fél éves előszervezést nem számítva május 23.-án reggel nyolc körül végeztünk a bepakolással és kicsivel utána indultunk is. Ezekben az utakban a legjobban azt szeretem, hogy be lehet írni, hogy ebben az esetben Belfast a célváros és ez egy kis változatosság az általános Győr - Budapest környéki célokhoz képest.
Már írtam, hogy az olajfolyásos hibába bele kellett nyugodnom, így ezzel az egyetlen ismert hibával vágtam neki az útnak. Kezdésnek beugrottam egy benzinkúthoz venni autópálya matricát, majd az utolsó magyar kútnál meg is tankoltam az autót, majd 10 után átléptük a határt (és a blogon ekkor jelent meg, hogy elméletileg a határ felé vagyok :) ).
Ausztria elég szépen mutatkozott be, mert pár óra utazás után, valahol Linz környékén megállított néhány rendőr és megmondták, hogy sajnos 120-szal mentem a 100-as táblánál. Ezt el is tudom képzelni, mert mivel folyamatosan váltogatták a két táblát, simán lehet, hogy nem vettem észre egyet-kettőt. Szóval megállítottak, majd miután kiteregettem nekik az összes papíromat és elmagyaráztam mi van rajtuk, átnézték a jogsimat, a rendszámot, majd megbüntettek 20 euróra. Nem akartam nekik mondani, hogy nálunk ezért legalább 100 euróra megvágtak volna, szóval mosolyogtam és vígan kifizettem a helyszíni bírságot, majd csináltam pár képet, hogy meglegyen erről is a dokumentáció. :) Közben jól körbenézték az autót, beszéltünk egy kicsit róla és a filmről, majd utamra engedtek. Kicsivel később pedig átértünk Németországba.
Az úton nem sok történt, a legkomolyabb az volt, amikor pár száz méterrel előttünk a szembesávban egy kamion összement egy furgonnal és a mi sávunkba is röpködtek át az alkatrészek. Szerencsére én éppen kikerültem már a hatósugárból, de azért elég rémisztő volt. Ugyanúgy, ahogy a németek vezetési morálja. Folyamatosan hátrafelé kellett néznem, mert igaz, hogy a pálya nagy részén nincsen sebességkorlátozás, de ahol van ott sem nagyon tartják be. 120 km/h-s átlagsebességem volt, de úgy nyomtak le folyamatosan, hogy csak na. Örültem, mikor Pommersfeldenbe értünk.
Ahol viszont nem volt senki a hotelben. Mivel jó és olcsó szállás, ezért megvártuk, míg megjönnek és meg is kaptuk a régi 2009-es szobánkat és jól ki is aludtuk magunkat. Ezen a napon 720 km-t mentünk, az átlagfogyasztásunk folyamatosan csökkent. A magyar benzinnel még 11 körül voltunk, de aztán inkább a 9 liter körülire állt be. Az autónak semmi hibája nem volt, tankoltunk, mentünk és sok videót csináltunk. (Bocs, hogy a képek majdnem ugyanazok, mint a Hollandiai indulásnál. :D)
