Még egy hiánypótló bejegyzés, a DMC Logan, azaz a hókotrók. Olykor felmerül a kérdés, hogy a DMC-nek egyetlen járműve volt csak? Ilyenkor a legjellemzőbb válasz az igen, de ez nem egészen igaz. Kétségtelen, hogy a DMC-12-re kapták az angol kormánytól a pénzt és annak a gyártása volt a fő prioritás, de a DMC sok felé próbálkozott.
A legnagyobb és legfontosabb külső cég a Logan volt, ami hókotrókkal (és egyéb erőgépekkel) foglalkozott. John Delorean 8,5 millió dollárért vette a már létező céget az akkor ereje teljében levő Thiokoltól, majd átcímkézte a termékeit. A nevét levéve semmi saját fejlesztésű nem volt benne. Ennek az eredeti 8,5 millió dollárnak a forrása valószínűleg a Colin Chapmannel "megsétáltatott" pénz volt. Érdekesség, hogy ez volt az első jármű, amit a DMC gyártott, nem pedig a híres DMC-12. Igaz, ennek a cégnek nem a Delorean Motor Company, hanem a Delorean Manufacturing Company volt a tulajdonosa, ami az előzőtől teljesen függetlenül működött.
A hókotrókon túl volt azonban a Logannek egy másik érdekes járműve is, a DMC T-40-es reptéri vontató. 1980-ban a légierő kiírt egy pályázatot, amiben 50 darab reptéri vontató gyártására kerestek jelentkezőket, és a DMC Logan nyerte meg a tendert. Egy meglehetősen egyszerű kinézetű, nehéz (2,5 tonna) és lassú (maximum 30 mph) járművet alkottak, ami a célnak azonban tökéletesen megfelelt. Egy 80 lóerős, 3,7 literes Chrysler Slant-6 motor hajtotta és három sebességes automata váltóval volt szerelve. A Chrysler motort a szerződés feltételei miatt kellett használni, mert a Logan egyébként Ford benzinmotorokat és Caterpillar, valamint Volvo Dízelmotorokat használt. Végül komoly tesztelés után 8755 dolláros darabáron szállították le a kért eszközöket, amivel elég szép profitot termeltek. Ezt a megrendelést később egyéb katonai megrendelések követték, a DMC Logan kb. 500 járművel járult hozzá a hadsereg különféle ágainak a működéséhez.
Ezek a megrendelések azonban azért voltak szükségesek, mert a hókotró szezonális termék, valamint ebben az időszakban a konkurencia is jelentősen megerősödött. A cégnek fejlesztésekre lett volna szüksége, de ennek elllenére Delorean inkább a saját hasznát kereste, és a cégből nagyon hamar nagyon sok pénzt vett ki. Először is évi 400000 dolláros fizetése volt, habár alig járt a gyár környékén, inkább Nessethet küldte, valamint a gyár 600000 dollárért bérelte a földterületet, amin állt, mert az Delorean tulajdonában volt.
1982 októberére Gus Davis, a cég igazgatója, látta, hogy ha így mennek a dolgok, akkor a DMC Logan csődbe megy, ezért úgy gondolta, hogy az egyetlen megoldás, ha megveszi a céget Deloreantől. Befektetőket keresett, amiket meg is talált a Ventana Growth Fund esetében, majd miután átnézték a céget és a számokat, úgy döntöttek, hogy 19 millió dollárt fognak ajánlani a cégért Deloreannek. Tudván, hogy Delorean bajban van, úgy gondolták, el fogja fogadni az ajánlatot, de Delorean sokáig nem válaszolt nekik a vételi ajánlatra. Végül október 19-én válaszolt, hogy nem adja el a céget, mert van másik pénzforrása. Értetlenül álltak a dolog előtt, de elfogadták a helyzetet, majd Davis este nézte a tévét, és látta, hogy Deloreant elkapták Los Angelesben.
A DMC Logan igencsak megszenvedte Delorean kábítószerügyét, ezért elég hamar átnevezték Logan Manufacturing Companyre, de továbbra is Delorean tulajdonában maradt. A DMC tönkremenetele után a befektetők azonnal a Logant akarták, ha már egyszer úgyis az ő pénzükből vette Delorean. Ezért a bíró megtiltotta, hogy ezentúl bármilyen szinten pénzt vegyen ki a Loganből, ennek ellenére Delorean kétszer is megpróbálta azt eladni, egy újonnan alapított cégnek, aki mint kiderült barátjáé, a rovott múltú Roy Nessethé. Végül a cég 2000-ben jelentett csődöt, sok évnyi szenvedés után.
