Ez a cikk egy 1998-as Deloreanmagazinban jelent meg, amit a DMCH-s James Espey szerkesztett még annak idején, gondolom részben marketingcélból. Ennek ellenére elég jó cikkek vannak benne, jó betekintést engednek a régi idők Deloreanes életébe. Ezt a cikket viszont a Specialty Automotive (Nem összekeverendő a Special T Auto-val, ami most már Delorean Auto Parts Inc. néven fut és John Hervey a vezére.) egykori tulajdonosa, Darryl Tinnerstet írta, aki 1986-tól 2003-ig, vezette a céget, amikor végül nyugdíjazta magát, majd átadta a cégét Tobynak és feleségének, akik jelenleg a Delorean Parts Northwestet igazgatják. Toby egyébként a saját fejlesztésű nagyon jó minőségű lengőkarcsavarokkal lett ismert Deloreankörökben, azóta is sokfelé emlegetik a legendás Toby Tab-eket. Sajnos ezeket már nem gyártják, de ha egy-egy előkerül az eBayen, elég durva árakat adnak értük. Ez egy 2013-as licit esetén 661 dollárt jelentett. Na de kicsit elkalandoztam, vissza a 81 mérföldes Deloreanre.
Ez tipikusan az a fajta történet, amire az emberek azt szokták mondani, hogy "Aha, persze..." viszont ez tényleg megtörtént és bizonyítékom is van róla. 1986-tól kezdve foglalkoztam Deloreanekkel, mint beszerző, szerelő vagy akár eladó. 1994-ben felhívott egy svájci ügyfelem, akinek már volt pár DMC-je otthon, hogy szerezzek neki egy vadiúj Deloreant. Igaz, hogy ezek az autók addigra már 12-14 évesek voltak, mégsem volt lehetetlen a feladat, mert tudtuk, hogy sokat vettek meg egyet-egyet azért, hogy csak tárolják valahol. Végül aztán meg is mondtam, hogy "Oké, megpróbálom, de ne várjad, hogy túl hamar találni fogok egyet."
Ezután letettem a telefont, megvettem a legutolsó Hemmings-et, majd ellapoztam a D-ig. Elég sok keveset futott Deloreant találtam, de az egyiken kimondottan megakadt a szemem két okból. Az egyik az volt, hogy Oregonban volt, ami azt jelenti, hogy elég közel volt a Washingtoni otthonomhoz, a másik pedig, hogy a hirdetés szerint mindössze 81 mérföld volt az órájában.
Úgy gondoltam, hogy az eladó összekeverte a gyártási évet az óraállással, de attól még egy telefonhívást simán megért a dolog. A telefonban az eladó megerősítette, hogy az autó 13 éves kora ellenére valóban csak 81 mérföldet futott és hogy az autó az oregoni tengerpart déli részén, egy kisvárosban áll. Mivel a dolog túl érdekes volt ahhoz, hogy kihagyjam a lehetőséget, kivettem egy szabadnapot és elindultam.
Körülbelül 200 mérföldet autóztam lefele az I-5-ösön, aztán elfordultam a part felé. Sok-sok órányi autózás után elérkeztünk a tulajdonos 200 holdas birtokára, ahol struccok, emuk, bölények, jakok és egy Delorean is lakott. A tulajdonos egy elég öreg úriember volt, egy nyugdíjazott autókereskedő, aki büszkén végigmutogatta az egész farmot és egyesével az összes állatot. Ezután beinvitált a házba, ahol a felesége uzsonnával kínált. Amikor az autóról kérdeztem, elmondta, hogy hogyan vette meg újonnan Renoban, hogyan vitette el Kaliforniába, ahol azonnal elrakta egy raktárba, majd hogyan költöztek ide. Itt aztán egy elég nagy házuk lett, hét szobával, de garázsuk az nem volt. Egy ideig egy fedett beálló alatt állt az autó, de nagyon nem szerette, hogy ott van, kitéve az időjárás viszontagságainak. Ekkor megkérdeztem tőle, hogy akkor hol van most az autó, mire azt válaszolta, hogy: "Itt van mellettünk. A hálószobában."
Jövő héten folytatom . Lesznek még érdekes dolgok a történetben. :)