Nekiálltam kitakarítani a delorean.hu-s emailjeimet és közben nézegettem, hogy miket raktam el későbbi felhasználásra. Nyilvánvaló, hogy a zöméről már ezer éve megfeledkeztem, ezért nem várok tovább, hanem az ilyen kis történeteket, amik egy bejegyzésre kevesek, de kihagyni nem szeretném őket idemásolom. Remélem titeket is érdekelni fog. Lesz egy John Deloreanről, egy pár sor a gyárból és egy egész új, egy aktuális tulajtól.

Pár éve volt egy érdekes beszélgetésem egy gyártó cég elnökével. A '70-es évek elején a GMI-nél (GM technológiai intézet) dolgozott és így a GM-nél kezdte a karrierjét Buffaloban. Hét barátjával volt ott, akik mindahányan pályakezdők voltak a GMI-nél. Amíg ott voltak addig meg kellett felelniük a rendkívül szigorú GM öltözési előírásoknak. Fehér ing, nyakkendő, felhajtott ingujj, stb. A szokásos lemmingeknek való céges öltözködés.

Ezért aztán JZD volt számukra a hős. Hosszú pajesz, színes ingek, stb. Ezért aztán nagyon várták már, hogy JZD végre átvegye a cég irányítását. habár számukra is nyilvánvaló volt, hogy sokkal inkább a könyvelők veszik majd át a hatalmat. Ugyanis három év alatt a 129 féle hátsó tengelyből mindössze 20 féle maradt. Aztán JZD is kilépett. Kicsivel később pedig ők is. Nagyon sok tehetséges ember hagyta el JZD után a GM-et, mert ezek a "hippik" nem illettek bele a vállalati kultúrába. Kár hogy a GM bőven Detroiton túlra nőtt és feláldozta a forradalmi meglátásokat a céges lemmingkultúrával.

Bob Brandys

---

A gyárban mindössze egyszer volt tűz és ez 1981 május 5-én kora reggel történt. Azon a napon, amikor Bobby Sands meghalt. Egy épület (60m*15m) teljesen leégett és sok dokumentum elpusztult. Főleg személyi anyagok, mérnöki rajzok és minőség-ellenőrzési anyagok váltak hamuvá. A személyi anyagokat elég hamar pótolták és ennek köszönhető, hogy a legkorábbi céges beléptetőkártyák is 1981 májusiak, júniusiak. Akkor is, ha az adott dolgozó régebb óta dolgozott a cégnél. A cég ettől a naptól kezdve minden alkalommal értesítést kapott, amikor várható volt, hogy egy éhségsztrájkoló meghal.

Nick Sutton

---

Egy kisvárosban lakok a nosztalgikus 101-es útnál. Nyaranta elég sok stoppost látni az út mentén, ahogy mindenféle járművel tartanak céljuk felé. Néhány éve az út egyik szélesebb részénél - ahol a stopposok elég gyakoriak - egy szép fiatal lányt láttam meg, aki a fickójával együtt stoppolt. Pontosabban a lány stoppolt a barátja pedig az út mellett ült a cuccaikkal. Éppen jöttem le az autópályáról, ezért elég lassan haladtam a Deloreanemmel az út szélén mikor a közelükbe értem.

A lány rám nézett, majd a párjára, majd megint az autóra, aztán elvigyorodott és a barátja felé elhajtó mozdulatokat tett, aztán magára mutatott éreztetve, hogy ő bizony itt hagyja a fickót, ha elviszem. Alig tudtam abbahagyni a nevetést miközben elhagytam őket. Öreg vagyok én már és régóta nem veszek fel stopposokat, de ennek a lánynak majdnem megálltam, hogy igazán kiélvezzem a helyzetet.