Van Oroszlányban egy úgynevezett V8 Vendéglő, amiről az egyik kollégámtól hallottam. Már jó ideje terveztük a meglátogatását, de a légkondis szerelés plusz motivációt jelentett. Ugyanis a szerelő azt mondta, hogy az utolsó gáz/olajcsere előtt jó lenne, ha legalább egy pár órán keresztül járatnám a légkondit. Márpedig azt nem alapjáraton fogom véghezvinni a garázsban, hanem akkor menjünk már el egy kis kirándulásra! Plusz úgyis tiszta kosz volt a Delorean, le is kellett takarítani. Miután pedig itt meghirdettem, hogy arra megyek, egy érdeklődő is jelentkezett, hogy ő is jönne megnézni az autót. Szóval hirtelen tele lettem programmal, nem lehetett menekülni.
A nagy napon el is mentünk a takarításra, lement gond nélkül, és ha jól emlékszem még az indulás is egész könnyen ment a kritikus szűk egy órás állás ellenére. Innen mentünk Oroszlány felé, mikor észrevettem egy kellemetlen dolgot. Nem gyorsult úgy az autó, mint szokott, plusz 80 fölött még rázott is a kormány. Megálltam, megnéztem az elejét, minden oké volt. Elindultam, ugyanúgy csinálta. gondoltam, hogy ez bizony a fék lesz. mivel egyszer már már volt egy ilyen gondom a jobb hátsó fékkel, amikor Tihany felé mentünk, betippeltem, hogy a jobb hátsó fék lesz a hibás. Megint megálltam, nem láttam semmi különlegeset, sőt a felni sem volt meleg, pedig az ilyenkor szokott. Rányomtam párszor keményen a fékre, majd tovább indultam, itt állni csak nem fogok. El is értünk az étteremig, majd az utolsó kanyarban hopp, elfogyott a fék, már csak a legvégén fogott. Az utolsó 50 métert már így tettem meg, majd megálltam, sebességbe raktam az autót, majd úgy döntöttem, hogy akkor egy kis időre megérkeztünk. Eddigre már jól felforrósodott a jobb hátsó felni is, biztosan megvolt a hibás. Most már itt volt az ideje a hűlésnek, kicsit később még párszor benyomtam, majd bíztam benne, hogy mire indulunk, már jó lesz.
Ezután elmentünk enni, rendelésünkre várva pedig néztük, hogy jönnek-e a beígért érdeklődők. Meg is jelent pár ember, de nem jöttek oda, ezért nem ugrottam elsőre. Viszont mikor már egy jó ideje ott tébláboltak az autó körül, csak odamentem, és milyen jól tettem! Az egyikük - mint kiderült - egy Camarotulajdonos volt, aki kicsit értett is az autókhoz. El is mondtam neki a nyűgömet, meg is beszéltük, hogy ha végeztünk a kajálással, akkor elugrok hozzá, hogy ránézzünk kicsit a szerkezetre. Majd meg is csörrent a telefonom, hogy itt a rendelt gigászi hamburger, neki lehet állni. Hát valóban az volt. És finom! És teljesen megfoghatatlan, késsel villával kellett megenni. Ilyet sem csináltam még.
Már a vége felé jártam, mikor megjöttek a beígért érdeklődők is, akikkel amint végeztünk, egy jó órát beszélgettünk. Mondjuk ebben segítségünkre volt az is, hogy olyan zuhé kapott el minket, hogy csak egy ház oldalában állva tudtuk átvészelni szárazon, de legalább le tudtam fotózni az éppen széjjelázó autót, ami nem rég még éppen tökéletesen tiszta volt. Hogy minden szép legyen, az eső végén Dudu is behozott egy jó nagy kupac sarat az autóba, amivel teljessé tette az élményt, amivel megmutattuk a világnak, hogy hogyan kell könnyen, gyorsan elégetni felesleges 6000 Ft-ot.
Mondjuk nem problémáztunk ezen sokat, mennünk kellett Camaronézőbe. Egy külső garázssoron volt az autó, ahol kicsit ránéztünk az enyémre is, de igazából eddigre már meggyógyult, és azóta sem jött elő a hibája. Szóval inkább csak beszélgettünk, fotóztunk, valamint mentünk egy kört a Camaroval. Jó móka volt, pont akkora és olyan motor van benne, mint a Deloreanben, csak nem PRV. Dumáltunk még egy kicsit, majd véget ért a napi program, menni kellett haza, lassan már sötétedett.
