Pár hónapja Dubniczkia szólt, hogy mivel régi BMX-es, és vannak még hasonló betegségű ismerősei, ezért szoktak évente egy kisebb találkozót tartani ilyen-olyan tópartokon, de főleg Nőtincsen. Aztán mivel a BMX az nagyon '80-as évek, és hát a Delorean meg szintén az, ezért hozzuk már össze a kettőt, és jelenjek meg náluk a találkozón. Egy kicsit filozofáltam rajta, mert az időpont billegett egy darabig, de aztán elhárultak az akadályok és megbeszéltük a megjelenést július 15-re szombatra.
Viszont Nőtincs elég messze van tőlem, de Szobhoz meg aránylag közel, ahova meg úgyis szoktunk menni, ezért az adott héten beterveztük a mamalátogatást, és két autóval mentünk. Így aztán pénteken a Dudu ment a saját autójával és a gyerekekkel időben, én meg kicsit később, mikor már nem 35 fok volt, hanem csak 30, mert azért a Deloreant nem szeretem az ilyen horrormelegnek kitenni. Másnap reggel összeszedtük magunkat, aztán 10-kor indultunk a találkozó felé, belefutottunk egy igazán rossz minőségű útba, meg persze a szokásos szerencsétlen pánikolós sofőrök hadába, akiknek már 60-nál is 200 a vérnyomása, mert annyira félnek, de ezt levéve minden gond nélkül értünk oda a nőtincsi tó partjára.
Gyors beállás a színpad elé, ahol nagy örömömre nem csak az ilyenkor elvárt hiphop, hanem egy rendes üvöltözős metál zenekar alapozgatott. Látszott, hogy jó lesz ez a buli. Aztán utána nekiálltak a BMX-esek a tóba ugrálni, aztán egyből volt látnivaló is. A biciklik jól fel voltak szerelve üres PET palackokkal, aztán amikor a rámpáról beleestek a vízbe, akkor így látszott, hogy hol van a bicaj, amit a gigamágnessel ki kell ráncigálni. Látszott, hogy nem először csinálják a dolgot.
Ezt elnézegettük egy darabig, aztán visszamentem az autóhoz, és mivel látszott, hogy a színpad előtti részen figurázás is várható, az autó biztonsága érdekében inkább átálltam a színpad melletti kis betonplaccra, ahol jobb helye volt az autónak. Az emberek meg szépen jöttek, és hol a BMXeseket, hol a Deloreant nézték, illett egymáshoz a két látvány.
Közben pizzáztunk egyet, megittam vagy három liter mindenféle lónyálat, mert azért bitang meleg volt, beszélgettem jó sok emberrel, szóval elvoltunk. Aztán előbb az én, majd kicsit később Dubniczkia csatolmányai megunták a meleget és leléptek, de mi még kihúztuk egy jó ideig, és néztük a röpködő bicikliket.
Ha jól emlékszem, valamikor hat óra után indultunk el hazafelé, pontosabban a váci vasútállomás felé, ott kirakva Dubniczkia-t, pedig én Szob felé. Nagyon jó buli volt, bár sok másik találkozóhoz képest egész nyugis. Ilyen is kell.
Aztán másnapra volt még egy szülinaposom (Akinek természetesen a közelben sem volt a szülinapja, csak úgy hívom az ilyen találkozókat, mert megszoktam.), akikkel már bő fél éve próbáltam egyeztetni az időpontot, de soha nem jött össze, mert vagy közbejött valami, vagy a kisbabájuk hatótávján kívülre esett a találkozó helyszíne. Végül aztán sikerült a találkozó, és velük is egy nagyon jót beszélgettünk. Jó fejek voltak, nagy különlegesség nem történt, inkább csak a blog naplóvolta miatt említem meg.
