Deloreanek egyszerűen mindenhol vannak. A közel-keletiek már jó ideje fent voltak a listámon, de mivel nem találtam róluk elég adatot, folyamatosan késett a bemutatásuk. Aztán jött a Desert Delorean németországi eladása és akkor már biztos voltam benne, hogy rövidesen rájuk kerül a sor. A végső lökés egy angol fórumra való ráakadás jelentette, így fogadjátok sok szeretettel ezeknek a különleges autóknak a történetét.
Ezeknek az autóknak a létezése közel sem volt egyértelmű. Az üzletet az elbocsátások után már a csődgondnok felügyelete alatt ütötték nyélbe valamikor 1982 márciusában. Ekkor ötven zömében '82-es gyártású (szinte teljes egészében a 11741-11789 VIN számúak) autó került hajóra, de a jól megszokott nyugat helyett ezek dél-keletre az Arab félszigetre tartottak. Érkezett még az autókkal egy jó nagy kupac alkatrész is Kuwaitba, a szervizelések miatt.
Én eddig öt kereskedésről találtam információt. Szaúd-Arábiában két kereskedés volt, egy Jeddahban (a Vörös tenger mellett) és egy Riyadhban (a fővárosban). Nem különálló Deloreankereskedések voltak, hanem Maserati és Jaguar volt a fő profiljuk, de ezentúl az amerikai Delorean kereskedéseknek megfelelő ismertetőjegyekkel és raktárkészlettel bírtak. Ezen kívül volt még Kuwait Cityben (Al Qurain Automotive Trading Company), Sharjahban (Egyesült Arab Emirátusok) és Dubaiban is egy-egy a Szaúdihoz mindenben hasonlító kereskedés. Az utóbbi kettő kereskedés International Automotive néven futott. Az autók pontos eloszlásáról egymásnak ellentmondó információkat találtam, de úgy tűnik, hogy az International Automotive kapott 23 autót, a többi pedig Kuwait és Szaúd-Arábia között oszlott meg.
Eleinte népszerűek voltak az autók a jó légkondicionálójuknak és hűtésüknek köszönhetően, de a gyár tönkremenetelével nagyon nehezen eladhatóvá váltak, végül csak a '80-as évek végére sikerült a teljes készlettől megszabadulni. Ekkor még elég komoly raktárkészlet volt az autók szervizelésére Kuwaitban, amit megpróbáltak Stehen Wynne-nek eladni, de a távolság és az ebből származó költségek miatt ő ezt visszautasította. Kicsit később az Első Öbölháborúban ez a raktárkészlet megsemmisült, viszont pár autót éppen a háborúból hazatérő katonák és olajmunkások hoztak haza magukkal és mentették így meg őket.
Ezeknek az autóknak a minősége kicsit gyengébb volt a '82-esekhez képest, mert nem mentek át az amerikai QAC ellenőrzésen és sok kisebb hibát az ottani kereskedők javítottak ki az autókon. Valamint a gyárban elvégeztek pár extra módosítást a speciális körülmények és a gyár nehézségei miatt. Nagyon sok korai alkatrészt használtak ezekhez az autókhoz, ha csak azok voltak elérhetőek. Mindegyik fekete belsős automata volt és régi készletből fennmaradt módosított Ducellier generátorokat használtak fel bennük. Érdekesség, hogy a már kész autókból kiszedték a Motorola generátorokat, hogy a régiekkel helyettesíthessék. Az egyetlen különleges extrájuk a 240km/h-s kilométeróra volt.
Az ide került autóknak a sorsáról meglepően sok információ maradt fent. Kb. a felük már elhagyta a régiót és elsősorban Európába került, de volt amelyik utat talált Amerikába is. Sokuk feltehetően rommá égett a napon vagy ottani autógyűjtők klímás mélygarázsában áll. VIN szám alapján most nem sorolnám fel őket, de ezen a linken utána lehet nézni. Szinte az összes importált és restaurált autó komoly homokgondokkal küzdött és nem egy érdekes átalakításokon esett át. Volt köztük rózsaszín autó (40000 Riyaért, ha valaki utána akar számolni), volt amelyiknek piros volt zöld tetőkárpittal, de olyan is előfordult, hogy egy teljesen szétszerelt metállila színűt találtak dobozokba összepakolva. A sejknek készített metálszürkére festett piros bőrbelsőset már szinte felesleges is megemlítenem. Furcsa ízlésű emberek laknak arra...
