A GPD írta alá a Delorean kétüléses sportautó fejlesztési szerződését, majd kiadta a Lotusnak, az alvállalkozónak. Soha nem jöttem rá, hogy miért nem lehetett a Lotust direktben megbízni. A nyomozásom során megtaláltam azokat a jegyzeteket, amik azon a belfasti igazgatósági ülésen készültek, amelyen John Delorean bejelentette az igazgatóknak, hogy az amerikai barátai összeadtak 12,5 millió dollárt az autó fejlesztésére, de sajnos ennél egy kicsivel többre lesz szükség. Viszont az amerikai kollégákkal szemben nem lenne korrekt, ha a pénz fennmaradó részét is nekik kéne kifizetni, mert ők már megtették a felajánlásukat, ezért a pénz maradék részét az ír leányvállalatnak kellene beadni. Mivel a brit igazgatók beleegyeztek ebbe, ezért kifizettek további 17,5 millió dollárt és én elég kíváncsi lettem, hogy vajon a Lotus mit fejlesztett ennyi pénzért. Írtam a Lotusnak egy levelet, de nem válaszoltak. Ezért felhívtam Colin Chapmant, a cég főnökét, hogy szükségem van ezekre a válaszokra, ezért meglátogatom. Chris Hughes a Cork Gullytól - aki később átvette Paul Shewell helyét, mint második csődbiztos - velem jött és hoztuk magunkkal az összes számlát ami a 17,5 millió dollárral volt kapcsolatos. Vajon a belfasti gyár mit kapott ezért a pénzért? Valamint mit csinált a Lotus akkor, amikor megegyeztek, hogy az amerikaiak innentől nem fizetik a fejlesztést? Nehéz munka volt, mert lelkiismeretesen végigmentünk minden számlán Chapmannel és Fred Bushellel, a pénzügyi igazgatóval, hogy melyik számla pontosan milyen munkát takar. Egyszer Chapman teljesen kikelt magából.
- Most mit akar ezzel az egésszel elérni? - kérdezte.
- Próbáljuk kideríteni, hogy mit kapott a belfasti Delorean gyár a 17,5 milliójáért.
- Mindig ez a 17,5 millió! Semmit sem tudok erről az összegről, a Lotus sosem kapta meg ezt a pénzt! Az összes amit kaptunk az a GPD-től 5 millió a jó szándék kifejezése végett, de később ezt is visszaküldtük. Az autó fejlesztéséről az összes számlát a belfasti cégnek küldtük. Semmit sem tudunk erről a 17,5 millióról.
- Ezt nem értem. 17 millió dollárt rakott össze az amerikai Research Partnership és az ír cég az autó fejlesztésére.
- Ha így volt, akkor mi itt a Lotusnál semmit sem tudunk róla.
- Ha jól emlékszem, akkor aláírt egy szerződést, amiben az állt, hogy a GPD-vel szerződésben végzi el a munkát. Bizonyára látta ezt a szerződést.
- Soha nem láttam ezt a szerződést. - állította Chapman.
Mikor visszatértem Belfastba, előtúrtam az összes szerződést és volt egy, amelyben a Lotus kijelenti, hogy: "Elfogadjuk, hogy elvégezzük a GPD által ránk bízott munkát a szerződésben foglaltak szerint." Azonnal felhívtam Chapmant és felolvastam neki.
- Eléggé nyugtalan vagyok. - mondtam.
- Oh, - szólt fagyosan Chapman - mi csak ezt a részt láttuk, a többit nem.
Ezután megmondtam neki, hogy hamarosan ismét meglátogatom. Beleegyezett, de mielőtt odaértem szívrohamot kapott, meghalt és ezeknek a bonyodalmaknak a megfejtését is magával vitte a sírba. Látogatásaim alatt Bushell többször aggódónak tűnt, szemben Chapmannel, aki boldog és nyugodt volt. Emiatt nem hiszem, hogy szívrohama bármilyen módon kapcsolatban lehetett az általunk érintett témákkal. Az angol kormány úgy gondolta, hogy az ír cég fizette az autó teljes fejlesztési költségét, annak ellenére, hogy a kormány és a DMCL közötti szerződés egyértelműen kikötötte, hogy az üvegszálas szerszámok minden számlájának a brit kormányhoz kell mennie és minden plusz pénzt a 17 millió fölött az amerikai Research Partnershipnek kell biztosítania, tehát John Deloreannek vagy még inkább az amerikai Delorean Motor Companynek.
