Van sok dolog a Deloreanek történelmével kapcsolatban amiről minden autókat ismerő ember hallott. Ilyen a gyenge minőségű első széria, a kokainügy, a csőd, majd a DMCH és esetleg még pár dolog. Van viszont egy rész, ami szerintem szinte mindenki számára homályos. Ez pedig a 82-től, a gyár tönkremenetelétől kezdődő időszak történelme. Habár az Deloreanek ekkor még újak voltak és nem volt velük túl sok gond, azért szervizelésre szükség volt. Hogyan lehetett ezt akkor megoldani a gyári támogatás összeomlása után? Erről lesz szó a két következő gigabejegyzésben.

Miután Deloreant letartóztatták és bezárt az ír gyártóüzem, az anyacég automatikusan még nem ment tönkre. Innentől már nem volt visszaút, de némi befektetett pénzt még meg lehetett menteni. Itt lépett be a képbe Sol Shenk és a Consolidated.

Sol Shenk orosz bevándorlók gyereke volt és több sikertelen üzleti próbálkozás után 1967-ben elindította elsősorban autóalkatrészekkel foglalkozó cégét, a Consolidated Storest, ami akkor indult nagy növekedésnek, amikor profilt váltott és háztartási eszközökre állt át. Ez után építette ki azt a cégbirodalmat ami jelenleg több mint 1400 Big Lots boltot és még sok más kisebb céget birtokol szerte Amerikában

Shenk világ életében utált dolgokat teljes áron megvenni és a mások szerint értéktelen kacatok felvásárlásával és jó beárazásával hamarosan nagy vagyont szerzett. Általában jó nevű termékekkel foglalkozott, amikből túl sokat gyártottak, megváltozott a csomagolásuk vagy kishibásak voltak, de sokszor fogott bele olyan üzletekbe is, amik a profilján kívül estek. Próbálkozott kábeltévé szolgáltatással és természetesen autóiparral is. 

Egy ilyen magyar vonatkozású üzlete volt, amikor megvásárolt 6 millió Rubik kockát két évvel azután, hogy azok kimentek a divatból. A CBS játékgyár 8 dolláros áron próbálta meg eladni őket minimális sikerrel, ezért akart megszabadulni tőlük. Végül Shenk 8 centes darabáron átvette a teljes készletet, majd 49 centért az utolsó darabot is eladta.

Shenk Columbusban, Ohioban lakott 1994-es haláláig és cége központja is itt található. Ennek köszönhető, hogy ez a város, ami aligha tekinthető az autógyártás fellegvárának egy ideig mégis otthont adott a DMC-nek, ami ráadásul a Dublin Avenue-ra került. Megfelelő hely, azt hiszem. Viszont nem a DMC volt az első autógyár, amelyik Shenk kezébe került. A kicsit korábban elbukott Bricklint is ő vásárolta fel mindenestől 1976-ban és ő adta el a maradék 300 autót és a fennmaradó alkatrészeket. Így történhetett, hogy miután ott már begyakorolta az autóipari felvásárlást, a DMC-re már korábban rákészült.

Ő és üzleti partnere (Jerome Schottenstein) nem várta meg, hogy a cég teljesen tönkremenjen, hanem már 1982 márciusában (vagy áprilisában) bevásárolta magát a cégbe akkor, amikor a Bank of America lefoglalt 1400 DMC-12-t, mert az anyacég nem tudta kifizetni egy hitel aktuális részletét. Shenk kifizette a banknak a szükséges 18 millió dollárt és ezért megkapta az autókat, amiket aztán eladott a DMC-nek, amikor megrendelés érkezett rájuk. (Zárójelben megjegyzem, hogy Dick Brown emiatt a hitel miatt hagyta el a céget, ahogy akkor ezt írtam is.) Majd amikor Deloreant letartóztatták, két napra rá - október 21.-én - már Írországban volt és tárgyalt a csődbiztosokkal a cég maradékainak a felvásárlásáról. (Csak nekem jutott az eszembe a hiéna szó? :) )

Nem szoktam képaláírásokat írni, de most megteszem, mert ezen a képen Sol Shenk éppen a legutolsó Deloreant takarítja.