2008. Május 23. 

A Nagy Nap! Gyönyörű napsütéses Péntek. Jöttem dolgozni rendesen, majd 3 körül telefonáltam, hogy megérkezett-e már a Delorean. Igen, már ott volt, és a Vurdonos fickó megkopogtatta a telefonba. Azt a hangot nem fogom soha elfelejteni. 

Összeszedelődködtem és mentem haza azonnal. Barátnőmet felvettem otthon, és mentünk megnézni a csodát. :) Erre nem volt ott. Éppen elvitték fotózni a Vurdonosok. Hazamentünk és hatra mentünk vissza. Akkor már láthattuk és Csodás volt. És az ENYÉM. :)

Elég sokáig csak nézegettük, tapogattuk, konstatáltuk, hogy az ujjlenyomatok tényleg nagyon meglátszanak. Fényképeztünk, járattuk, teszteltük és láttuk, hogy jó.

Valamikor 8 körül elindultam haza, és az első 40 km-es túrán semmi probléma nem volt. Élveztem a vezetést, és a bámuló tekinteteket. Amikor pedig kiszálltam, az volt a legfurcsább, hogy éreztem, hogy vezettem. Az autó nyersessége és szög egyszerűsége elég furcsa volt és fárasztó, de nagyon jó.

2008. Május 24. 

Az első Delorean Promó Day és takarítóparti.

2008. Május 25.

Megérkeznek a szüleim. Ők hétvégén kirándulni voltak és semmiről sem tudtak. Sem az autó megvételéről, sem a problémákról, sem a szállításról, sem az érkezésről. Csak annyit, hogy nagyon tetszik és majd akarok egyszer egyet. Persze reménykedtek, hogy majd elmúlik, és valami normális dologra verem majd el a pénzemet. Amikor az autóval bejöttek az udvarba, és szembenéztek a Deloreannel, akkor egy nagy vigyorral fogadtak, ami után nagy kő esett le a szívemről. Nem tudtam mi lesz a reakciójuk. Az apa le is tesztelte, és nyugtázta, hogy jó állapotban van és tetszett neki. 

Végszó:

Hát ennyi lett volna az autóvételem története. Remélem élvezhető volt, és a jövőbeli tulajdonosok tanulnak a hibáimból és nem lesz ennyire kalandos a vásárlásuk. A blog viszont folytatódik a Delorean életének minden fontosabb mozzanatával. Végezetül még egy szép kép május 24.-éről: