Ott hagytam abba, hogy fogtam a torziós rugót, McFly pedig csavarozott. Ez ment igazából délután 4-ig. Nagyon nehéz azt a rugót tartani egész délután, mert végülis 45 kiló az ajtó. Persze ennél azért kicsit több történt, nagyjából kronologikusan a következők:
Először is elbasztuk az első kilazítást. Nagyon amatőr hibát követtünk el, olyat, ami az összes leírásban az első helyen szerepel. A nagy szétszedési lendületben nem vettük észre, hogy nem támasztottuk ki az ajtót. Így amikor mindkét csavart kiszedtük, az ajtó ahogy lecsukódott olyan erővel húzott fel engem, hogy majdnem átvágott az autó túloldalára. :) Na ez azért nem igaz, de elég brutális volt. Nem is bírtam hosszú ideig és mire kitámasztottuk az ajtót, addigra a torziós rugót fogó fémlap felnyomta a fémet az autó tetején. Ezt úgy sikerült, hogy ez a fémlap a torziós rugó fogaskerékszerű végével teljesen együtt van, ez az anya része. Ahogy pedig a rugó tekeredik nyugalmi helyzetbe, tekeri ezt is.
Nem annyira katasztrofális, de csak és kizárólag a saját hülyeségünknek köszönhetjük. Később egész szépen le tudtuk kalapálni, de azért persze még mindig látszik és attól tartok fog is.
Végül javítottuk a hibát és kiszedtük a torziós rugót, a gázteleszkópot és csak a támasztás tartotta az ajtót. Azért kipróbáltuk a súlyát és tényleg durva. Ez a torziós rugó baromi sokat dolgozik.
Itt a képen a jobb oldalon lévő rész van előre, a bal oldali rész pedig hátrafelé. A rugó hátuljában még benne van az imbusz.
Innen jött még a munka nehezebbik része. Először is be kellett rakni a helyére a McFly által gyártott munkadarabot, miután kiszedtük a régit. Egy kis kalapálással kijött viszont az új nem ment be a helyére. Mentünk is a köszörűhöz.
Nem tudom pontosan mennyit, de összevéve pár órát ott is eltöltöttünk. A végeredmény elég szép lett.
Fent a régi elnyírt, alul a McFly által készített, majd tapasztalati úton többször átalakított, szétköszörült munkadarab látható. Így a végére a méretek rendkívül hasonlóak lettek és nagyon szépen illeszkedett is a helyére. A visszarakása után behúztuk a csavarokat és ezzel kijavítottuk a még novemberben generált legnagyobb hibánkat.
Ezután lehetett visszarakni a rugót. Na itt küzdöttünk baromi sokat. Először, mikor visszaraktuk, túl erősre sikerült meghúznunk és úgy vágta fel az ajtót, hogy megijedtem. Kicsit gyengíteni kellett rajta. Szétszedtük megint, ezután már nagyobb gond nélkül ment. Leszedtük a fogólapot, beállítottuk a rugót, majd miközben fogtam a rugót, nem ment vissza a lap. Visszaengedtük, kiszedtük megint a rugót és néztünk. A rugó egy kicsit gyengébb anyagból van és a sok szereléstől kb. fél mm-rel megvastagodott, ahogy az imbusz feszítette, nyomta szét. Óapicsába...
Miután nem nagyon akart rámenni a fogólap, ezért a másik oldalról vertük keresztül rajta és a sorját, amit maga előtt tolt folyamatosan lereszeltük. Ez volt az egész nap legszarabb része. Itt ismét esélyes volt, hogy végleg elrontottuk a rugót. Szerencsére pár óra szöszölés után már átment rajta és vissza tudtuk rakni, majd rá a fogólapot is.
Volt még egy nagyon kemény élmény is, amikor az imbusz nem tudta rendesen fogni a rugót és egy nagy reccsenéssel kiszakadt belőle. Semminek nem lett látható baja, de a hang nagyon durva volt. Ott tényleg láttam magam előtt egy új torziós rugó árát levonódni a bankszámlámról.
Végül délután 4 órára sikerült összerakni az ajtót, majd egy reggeli után elindultunk egy kis túrára. Arról és a legutolsó szerelésekről a következő részben írok.
