Említettem, hogy volt a túrának egy második fele is. Nos, az nem éjszakai volt, hanem csak simán másnap reggel a folytatás. Bopaték ezt már nem várták meg, mert siettek haza és nekünk is volt más programunk és nem fért volna bele, ha csak délután háromkor indulunk.

Először ettünk egy nagyon jó reggelit, közben beszélgettünk a többiekkel, majd elmentünk Bopattal egy kis tesztelésre. Igaz, az én autóm nem tökéletes és körülbelül a leggyengébb a többi között, de mivel ő is gyárit akar, ezért még ez van a legközelebb ahhoz amit kapni fog. Nem mentünk sokat, talán öt kilométert, de szerintem tetszett neki. Eddigre a a bal első futóművem már szinte folyamatosan nyikorgott, de még bírta a strapát. Ráadásul még köd is volt, amiben képet egyáltalán nem lehetett csinálni.

Mikor végeztünk és kiszálltunk az autóból, akkorra már a többiek is mocorogtak és Welmoeddel nyélbe is ütöttük az üzletünket, amit még itthonról kötöttem vele. Rendeltem ugyanis tőle egy új RPM relét, ami sokkal megbízhatóbb, mint a régi. Igaz, 75 euro volt, de remélhetőleg ezzel már nem lesz soha gondom. Eddig azt mondom, megérte és ez egy igazán fontos fejlesztés az autóhoz.

Miután végeztünk és mindenki kiért a hotel elé és elrendezte a pénzügyeket bepakoltunk és elmentünk a nem messze levő tisztásra, hogy csináljunk néhány szép képet. Ezek közül itt az egyik:

Ennyi volt az összes ember plusz még a tíz autó, amiről a képet már linkeltem a fórumba. Jobb lent van Welmoed, bal felül a magyar kontingens.

Itt még egy búcsú volt hátra, majd elindult a konvoj. Egy darabig együtt mentünk, mert Bopaték ajánlottak nekünk még egy jó és megnézésre érdemes helyet így arrafelé még tettünk egy kitérőt. Ezt az utolsó képet ott készítette a Béb ( ha esetleg van aki még nem jött rá, Bébnek hívom a barátnőmet, mert csak ) az autókról:

Azt mondja, hogy szerinte olyanok ezek az autók így, mintha nagy kitinpáncélos bogarak mennének egymás után. Van benne valami. :)

Innen egy olyan helyre mentünk, aminek teljesen véletlenül tudom a nevét. Hindeloopen a neve és egy festői kisváros a tenger partján. Vagy legalábbis Hollandia egyik beltengerének a partján. Itt a festőit a valós értelmében kell érteni, nem pedig a Terry Pratchett féle lerozzant és lázsújtotta értelmében. 

Szerencsére találtunk egy szuvenírboltot, ami sokkal jobb volt, mint az a bizonyos amszterdami piac. Azért volt ez olyan különleges, mert éppen vasárnap reggel volt. Az emberek boldogan mászkáltak és az egész hely nagyon nyugodt volt. Fényképeztünk madarakat, tengert meg a szokásos dolgokat, sétáltunk mi is és pihentünk egy kicsit, mert ez a nap volt elméletileg a legpihenősebb nap.

Innen megint Amszterdamba vitt az utunk, amitől már előre féltem a két nappal korábbi rossz élmények miatt és ez be is igazolódott, de erről majd a maga helyén. Előbb még kinéztük merre menjünk és volt egy szépnek ígérkező út észak felé a gátakon keresztül. Neki is lendültünk és pillanatokon belül ezt láttuk a GPS-en:

Jobbra víz, balra víz, mi meg megyünk középen egy kicsike kis földsávon. Tényleg nagyon jól nézett ki és ami a legdurvább volt, hogy még itt is tekertek a biciklisek. Hihetetlen népség! A meglepődésünk már csak akkor volt még nagyobb, mikor egyszer csak megállt a forgalom, mert felnyitották pár hajónak az autópályát. Messze voltunk a hídtól így nem tudtam lefotózni, de szerencsére korábban egy kisebb csatornát sikerült.

Ilyen hidakkal van tele Hollandia. Bárhol van rá esély, hogy keresztben áthalad az ember előtt egy hajó. Ez mondjuk nagyon tetszett. Olyan, mint nálunk a vonatok.

Végül azért csak sikerült Amszterdamba is odaérni, de abban sem volt köszönet. Amerre a GPS vitt, le volt zárva az út. Aztán a következő is és az azután következő is. És így szépen sorban minden út, ami a belvárosba vezetett, járhatatlan volt és rendőrök meg mindenféle hivatalosnak tűnő emberek őrizték. Márpedig mindenképpen be kellett jutni, mert ott volt a Van Gogh múzeum, ami a barátnőm szíve csücske. Bóklásztam és próbálkoztam ezerrel, de egyszerűen nem lehetett bejutni. Már éppen feladtam és mentünk volna tovább, amikor egy fickó nem figyelt és pár autóval együtt mi is beslisszoltunk egy főútra. Közben kiderült, hogy azért van minden lezárva, mert úgy gondolták, hogy milyen jópofa dolog lenne ma Amszterdamban autómentes napot tartani és ezért lezárták az összes utat. Hehe, nagyon jó poén volt, csak éppen nem tudtam röhögni rajta, mert éppen 200-on volt a vérnyomásom. Bár azt hozzá kell tenni, hogy sokkal jobb autómentes napon autózni, mert tényleg kicsi a forgalom, mert csak azok mennek, akiknek előző nap sikerült már bejutniuk. :)

Szóval közlekedtünk vidáman, pár perc alatt eljutottunk a múzeumig, ahol egyből találtunk vasárnapra ingyenes parkolóhelyet, úgyhogy minden szépen alakult. A múzeumba is hamar bejutottunk és habár én annyira nem vagyok művész alkat, de a Béb nagyon élvezte.

Ez egy tipikus amszterdami látkép biciklissel, gyalogossal és mindenfélével. Eltöltöttünk itt szűk két órát, majd még egy kis tökölés és vásárlás után úgy döntöttünk ideje tovább indulni Hem felé. Arrafelé kellett ugyanis szállást keresnünk, mert Hemben van a delorean.eu főhadiszállása, azaz Ed szervíze, minden európai Deloreantulajdonos Mekkája. 

Búcsúzóul Amszterdamban még lecsaptam egyszer az autó elejét és hátulját is néhány ügyesen elhelyezett fekvőrendőrön, majd sikerült kijutnunk. Innen kb. 40 km-re van Hem észak felé és elég időben oda is értünk. Szállást is sikerült találni a közelben és ismét tudtunk egy kicsit sétálni a környéken.

Ilyen házak voltak a környéken, tényleg olyan volt sokszor, mintha mesében járnánk. Szépen rendben tartott kertek, szélmalmok, gondozott fű ( muahaha ) és barátságos állatok. Egy macskával is tök jól összebarátkoztunk.

A szállás egy tipikus fogadó volt. Az a fajta, ami szerintem 500 éve megvan és ugyanannak a családnak a tulajdona. Az alsó rész nekem nagyon tetszett, bár a felső rész kicsit egyszerű volt, de azért szerettük. Főleg, mert ez volt a legolcsóbb szállás az út során, mindössze 50 eurot kértek. A sétálás után este olvasás, korán fekvés és alvás volt még a program, majd másnap jött Ed.