Az 1982 július 11-i eseményeknél hagytam abba a történetet. Az üzlet megköttetett, az ez utáni találkozók a részletekről szóltak.
A következő megbeszélésre szeptember 4.-én került sor a washingtoni L'Enfant Plaza Hotelben. Ez a találkozó már be volt kamerázva, a szomszéd szobából FBI ügynökök figyelték és rögzítették a teljes hang és képanyagot. Itt már teljesen nyíltan beszéltek a kábítószerről, konkrétan thaiföldi heroin és dél-amerikai kokain behozataláról és terjesztéséről. A befolyt összeget a Delorean Motor Company kapta volna. Delorean itt ismét beleegyezett az 1,8 M dollár befektetésébe. Valamint Hoffman ebben a beszélgetésben újabb embereket is beleszőtt a történetbe, habár ők ekkor még nem voltak jelen.
Az egyik Mr Vicenza, (a valóságban John Valestra ügynök) aki további 3,2 millió dollárt tett volna hozzá az üzlethez, valamint az ő hálózata intézte volna a drog terjesztését. A másik pedig James Benedict, (a valóságban Benedict Tisa ügynök), a bankár, akinek a bankján keresztül az egész pénzmosás zajlott volna. Előzőleg már Hetrick pénzmosási ügyeiben is részt vállalt, így a szerep eljátszása nem okozott gondot neki, főleg mert volt egy valódi bankár segítője is, Kenneth Kidwell.
Ekkor jött rá igazán Delorean, hogy mibe keveredett és nagyon kívánta, hogy bárcsak mögötte is lenne pár nehézfiú. És emiatt beblöffölte, hogy megbízhatnak benne, mert őt az IRA támogatja. Ennek semmi alapja nem volt, mint ahogy később ki is derült, de adott egy extra témát az újságoknak a későbbiekben.
Szeptember 8-án Hoffman összeismertette Deloreant és Benedictet, egy kicsit tovább szervezték az ügyet, majd 15-én reggel Delorean felhívta Benedictet. Erről a beszélgetésről is készült felvétel, aminek később nagy szerepe volt a felmentésében. Ebben a telefonbeszélgetésbe ugyanis Delorean megpróbált visszatáncolni az egész üzletből. Elmondta Benedictnek, hogy nagy a baj, mert az angol kormány lefoglalta azt az 1,8 millió dollárt, amit befektetett volna, ezért "sajnos" nincsen pénze a kábítószerre. Benedict győzködte, hogy szerezzen valahonnan máshonnan pénzt, valamint megmondta, hogy Mr. Vicenza nagyon csalódott lesz, ha ezt megtudja. Márpedig senki nem szereti a csalódott Mr. Vicenzát. Végül megegyezés nélkül tették le a telefont. Ugyanaznap délután Hoffman kereste Deloreant (Erről a beszélgetésről nem készült felvétel, Delorean szerint azért mert káros lett volna az FBI-ra nézve, bár vannak vélemények miszerint készült felvétel, csak megsemmisítették.). Itt Hoffman már nem kertelt, megmondta, hogy most már mindenkit ismer, túl sokat tud az egész ügyről, már nem szállhat ki. Ha mégis problémázna, akkor búcsúzzon el a gyerekeitől. Ezzel hatásosan meggyőzte Deloreant az üzlet folytatásáról.
Ott volt viszont továbbra is Delorean pénzhiánya, amit orvosolni kellett. Egy újabb telefon (szintén van felvétel) és Benedict megígérte, hogy ha nincs pénze az nem gond, majd a bankja ad neki kölcsönt. Erre Delorean megmondta, hogy semmi biztosítékot nem tud adni a visszafizetésre, erre Benedict azt mondta, hogy akkor valami hamis biztosíték is megteszi. (Innen látszik, hogy mennyire be akarták szervezni.)
Végül ezekkel a feltételekkel Hoffman gyorsan megszervezte a következő (szintén felvett) találkozót is. Erre szeptember 20.-án került sor a los angelesi Bel Air Sands Hotelben. Megjelent Benedict és Hetrick is Deloreanen kívül, de Hoffman nem volt jelen. Habár Christina nem kedvelte Hetricket, Deloreannek szimpatikus volt. Azt mondta, hogy olyan szolid tanárbácsis volt a külseje. Ezzel éles ellentétben állt természete, ugyanis itt Hetrick többször is dicsekedett a csempészeti tapasztalataival és beleegyezett a 220 fontnyi (100kg) kábítószer országba csempészésébe. Igaz, eleinte Hetrick húzódozott a csempészés elvégzésétől, de Delorean neve és jelenléte (és talán Christinával való kapcsolata) meggyőzte őt is a részvételről.
A következő szeptember 28-i szintén los angelesi találkozón már Mr Vicenza is részt vett, ahol tovább finomították a részleteket. Ezt a Westin Bonaventure Hotelben tartották és ezt a találkozót is teljes egészében felvették videóra. Ez a beszélgetés már sokkal inkább belement a részletekbe, főleg a pénzügyi részébe. John nem nagyon akart pénzt belerakni az üzletbe, ezért inkább részvényeket ajánlott fel. A végső megegyezés a következőképpen festett:
John Delorean és Mr Vicenza összesen 5 millió dollár értékben vesznek kábítószert Dél Amerikában (Kolumbiában). Hetrick becsempészi ezt az országba, majd átadja Mr Vicenzának. Ő a kokaint szétszórja az országban, majd mikor az 50 millió dollárnyi profit realizálódik, akkor azt befekteti a Delorean Motor Companybe, amiben 50%-os részesedést kap. Így Delorean bekerült volna a drog, Mr Vicenza pedig az autóüzletbe.
Itt bekerült egy újabb csavar a történetbe. Delorean nem a Delorean Motor Company részvényeivel fizetett a kábítószerért, hanem a Delorean Motor Cars Incorporated részvényeivel. Ez egy teljesen értéktelen, semmilyen tulajdonnal nem bíró cég volt. Így Delorean tulajdonképpen nulla dollár befektetésével juthatott volna hozzá az 50 millió dollárhoz. Mit szóltak ehhez a többiek? Semmit. Ez vagy a szakmai hozzáértésüket vonja kétségbe vagy pedig nem törődtek az egész üggyel, mert ők tudták, hogy úgysem jön létre az üzlet, mert addigra már mindenki rács mögött lesz. Ez Deloreannek is feltűnt és habár elmondása szerint ő szólt nekik erről, nem igazán értették a különbséget. Mindenesetre Delorean eddigre már biztos volt benne, hogy úgyis megölik, de így legalább a cég megmenekült volna. Már amennyire.
Ez után Delorean hazautazott a keleti partra, és innentől már csak az ügy lebonyolítása volt hátra, amire október 18-19.-én került sor.
