És most a befejezés. Jövő héttől pedig most már tényleg a csődbiztos elbeszélése következik.
Mindezek ellenére több olyan ötlet is volt, amit sikerült megfúrnunk. Ezek egyike egy butik lett volna a Park Avenuen, ahol Giugiaro tervezésű Porsche szintű dolgokat árult volna, de volt szó még egy két boxermotoros sportautóról is, ami a DMC-12-nél kisebb, az Alec Issigonis féle Mini Moke-hoz hasonló jármű lett volna, amiről még az Alfa Romeo nagyon lelkes vezetőségével is beszélt.
Aztán ott volt még a buszos terv is, a régi cégem - a Reliant - felvásárlása, ami azért kellett, hogy Brooke Stevens, a legendás amerikai ipari formatervező segítségével üzemanyag-takarékos háromkerekű bejárójárművekkel árassza el Kalifornia kerékpárútjait. És mindez a '80-as évek elején történt, nagyon sokkal Schwarzenegger kormányzóvá választása előtt. Igazából nem meglepő, hogy nem volt időnk arra, hogy John összes további csodálatos álmát valóra váltsuk.
Éppen elég időt vitt el nekünk és a Lotusnak az is, hogy néhány rajzból kiindulva 28 hónap alatt egy Kaliforniai engedéllyel rendelkező autót építsünk. Ez világrekord, habár 10 hónappal még így is lekéstük azt a határidőt, amit John megígért John Callaghan munkáspárti kormányának.
A cég sorsa, a termék, az ír dolgozók (amelyek esetében majdnem 50% volt az életükben először munkát kapók aránya - és ami tényt az angol újságok soha nem mulasztottak el megemlíteni) és a kritikus Brit sajtóvisszhang szöges ellentétben állt az amerikai véleményekkel. Ez jó részben köszönhető JZD karizmájának. Annyira egyedi volt a személyisége, mintha a "karizma" szót, direkt az ő leírására találták volna ki. És neki köszönhetően olyan autóipari zsenikkel, híres és fontos emberekkel dolgozhattam együtt, mint Giorgetto Guigiaro; Colin Chapman; Tony Rudd - Lotus motortervező, Gene Cafiero - Lee Iaccoca elődje a Chrysler elnöki székében, Don Lander - egykori európai Chrysler elnök és Zora Duntov - a Corvette atyja - , aki értékes tanácsokkal segített minket az autó kezelhetőségével és futásával kapcsolatban.
További tagjai voltak ennek a már eddig is rendkívüli gárdának James Prior MP (Member of Parliament - képviselő) - Észak Írország minisztere és Sir Kenneth Cork (akiről jövő héten lesz szó) - a csődbiztosok mestere, aki a "The Cork Report" című jelentésében összegezte a DMCL csődbe menetelével kapcsolatos jelentős mennyiségű tapasztalatát és üzleti jellegű megközelítését. A Thatcher kormány később bevezette a Brit vállalati törvénykezésbe is a benne leírt javaslatokat. Ennek eredményeként lett egy sokkal jobb és konstruktívabb megoldásuk a fizetésképtelenné vált cégek kezelésére, nem csak a csődeljárás és a felszámolás.
Végül pedig köszönöm John ezt az igazán csodálatos négy és fél évet. Fájdalmas volt a végén, de mindenképpen nagyon, nagyon tanulságos.
