Ebben a részben szó esik Delorean kokainügyéről. Alapjaiban nem rossz leírás, de sok pontatlanságot tartalmaz. Akit érdekel, hogy hogyan történtek a dolgok és még nem olvasta (vagy szeretné felfrissíteni az emlékeit), annak ajánlom az erről írt sorozatom át vagy elolvasását. A pontatlanság egyébként több helyen is megfigyelhető a sorozatban, de nem javítom minden alkalommal, hanem igyekszem inkább szöveghű lenni.
Mint kiderült az FBI egy ideje már gyanakodott rá, hogy Delorean valami fajta kábítószerüzletbe vágott és ezért minden lépését figyelte. Ugyanígy figyeltek más drogkereskedőket is, akikről elképzelhető volt, hogy Deloreannel üzletelnek. Aztán végül Október 18.-án egyiküket letartóztatta az FBI és elég sok kokaint találtak nála.
Másnap reggel a keleti parton John Delorean beérkezett New Yorkba az irodájába, ahol már várta Jeanne Farman papírja, ami csak Delorean aláírására várt. Kibontotta a csomagot, észrevette, hogy azok a papírok vannak benne, amik a 90 napos 10 millió dolláros hitelhez szükségesek, majd úgy döntött, hogy egyelőre nem írja alá őket, hanem inkább kicsivel később felszáll a Los Angelesbe tartó repülőre. Odaérkezése után a Sheraton Plaza Hotelbe ment, ahol az FBI letartóztatta drogkereskedelemért. Sajnáltam mikor megláttam a képét az újságban, de a szimpátiám nem tartott sokáig.
Micsoda meglepetés ért aznap reggel! Úgy feküdtem le, hogy másnap a tranzakció a nap második felében végbemegy és folytatódhat az üzlet, de nem így történt, hanem reggel 5-kor egy újságíró keltett. Úgy tűnt, hogy minden éppen rosszkor történt az időeltolódás miatt. Az újságíró azt kérdezte, hogy: "Tudta, hogy Deloreant letartóztatták drogkereskedelemért?" Azt válaszoltam, hogy "Nem." A következő kérdés az volt, hogy: "És mit szól hozzá?" A válaszom az volt, hogy: "Rettentően meg vagyok lepődve." És ez abszolút igaz is volt! Kicsit később, mikor kinyitottam az FSI-től (Financial Services) jött levelemet, ami szerint a pénz készen áll, küldtem egy telexet Delorean irodájába, hogy rendben van-e az aláírás. A válasz persze negatív volt. Ez után tudtam meg a hivatalos verziót arról, hogy mi történt és ez valósággal lesokkolt. Azért, mert Paul Shewellel rá kellett jönnünk, hogy lejárt a határidő, a brit cégnek vége és nekünk kell majd kiderítenünk, hogy mi is történt valójában.
Kiderítettük, hogy az amerikai Delorean cég elvállalta, hogy fizeti az autó fejlesztési költségeit és amikor végeznek, akkor lesz egy kész gyártásra érett autójuk. Sajnos ez nem így lett. Fel kellett keresniük a kelet angliai Lotust, hogy "továbbfejlesszék" az autót, ami akkor még magától menni sem tudott, hanem trailerrel kellett elvinni a Lotushoz. Ez anyagilag nem lett akkora gond, mint lehetett volna, mert a megegyezés része volt, hogy a brit kormány az Ír gyáron keresztül támogatja a szerszámkészítést és az üvegszál előállítást 5 millió dollárig, azért cserébe, hogy az amerikaiak pedig a mérnöki munkákat intézik. Ezért hozta létre az amerikai cég a Research Partnershipet, ahová a Delorean által meggyőzött barátok utaltak át körülbelül 18,5 millió dollárt. Habár a munkát a Lotus végezte, az autófejlesztési szerződés az amerikai Research Partnership, a belfasti leányvállalat és a GPD Services között köttetett. Ezt az utóbbi céget 1977-ben Panamában ILC Inc. néven jegyeztették be, de székhelye Svájcban volt. A kezdőbetűk a General Products Development nevet takarták és többen úgy írták le, mint fantomcéget vagy pénzmosodát. Nem volt vagyona, irodaépülete és egy Marie-Denis Juhan Perrin nevű nő volt a főnöke, aki Colin Chapman egy munkatársa volt 20 évig és akinek a férje is a Lotusnak dolgozott.
