Ugyan nem ott hagytam abba, de ott folytatom, hogy Tatán Delorean-találkozó (ez jelenleg 2 db autót jelent ugye) történt június 30-án (a találkozó leírását lásd itten). Az odaút eseménytelen volt, azt leszámítva, hogy jó sokan ránkvigyorogtak, fényképezték, sőt még filmezték is az autót. Ja, meg hogy a légkondi már induláskor se működött, és aznap nem volt kifejezetten hideg. Mögöttünk kavirnyáltak dubniczkia-ék (Zeus és p-parker voltak az utasai) a Sir Clarence nevű Ford Fiestában. Könnyen odataláltunk a tatai tóhoz, de ott éppen egy engedéllyel tartott csoportosulás zajlott (valami víz/virág/zene fesztivál, vagy mi a kórság). Emiatt egymás mellé parkolni a két D-t nem sikerült. Mindegy, ezen nem akadtunk ki, készült pár fénykép, aztán áttelepítettük a hardvert Sidék panziója elé. Már itt kiderült, hogy a váltó megint sikeresen beragadt 1-esbe (nem bírja a meleget a vezérlés). Az új helyszínen már sikerült az egymással párhuzamos parkolás, és jobb képek készülhettek. Ezután beszélgetés, energiaraktárak feltöltése (evés), stb. következett.

Innentől jön az én szempontomból a lényeg. Feltöltöttem a hűtőt (fél liter víz elég volt), és elindultunk haza, mögöttönk Zsolt (+ feleség + kicsi Zsolt - bocsi, a nevekkel nem vagyok tisztában, bár ahogy kiderült, mások se nagyon). Egy piros lámpánál hívta fel a figyelmemet Zsolt, hogy csöpög a víz az autóból. Meg is beszéltük, hogy ez így rendben van, a túlfolyón nyomja ki magából a felesleget, de azért adtak 1 liter desztillált vizet, ami náluk volt (meg még nálunk vagy fél liter). Azért hagytam hűlni a motort vagy 10 percig (Zsolték közben hazaindultak). Úgy tűnt, nincs gond, mi is elstartoltunk, tartottam a kemény 40-50 közti tempót (a figyelmes olvasó még emlékszik, hogy a váltó beragadt 1-esbe). Sikeresen abszolválva kb. 15 km-t, találtam egy pihenőt (parkoló + étterem, ami természetesen már régen bezárt), és úgy gondoltam, itt az ideje, hogy lehűljön a motor. Ő azonban másképp döntött, és szépen kinyomott magából ránézésre jó sok vizet, ahogy megálltam (leállítottam a motort, okosan levettem a gyújtást is, és ilyenkor nem megy a sem vízpumpa - ez mondjuk rendben lenne -, sem a hűtőventilátorok - na ez azért ismét nem túl jó megoldás a tervezőktől). Ez elég látványos volt, folyt a lejtőn a víz mindenfelé, én ezt sztoikus nyugalommal vettem tudomásul - ez már csak egy ilyen autó. A szerelőmmel megbeszéltük telefonon, hogy nyugodtan menjünk tovább, töltsem fel vízzel, nem lesz baja. No igen ám, de volt összesen vagy másfél liter vizem, elég lesz az? Nos, látszólag elég volt, legalábbis megtelt a 30... 300 ezer literes vissssztartály.... a vízbű veszi ki a zokszigént... öööö khm, bocsi, Szalacsin szocializálódtam, szóval a kiegyenlítőtartály tele lett. Nos, akkor induljunk tovább, és ne is álljunk meg, mert úgy tűnik, akkor forr fel a víz, ha nem hűti a menetszél.  

Ez a teóriát egy darabig át is tudtuk ültetni, mármint a gyakorlatba, azonban Biatorbágynál kaptunk egy piros lámpát, és a víz úgy gondolta, ő befejezte mára, és iszonyú gyorsan elkezdett feljebb menni a mutató. Az biztos volt, hogy nem megyünk vissza az autópályára, de emellett az is tutinak látszott, hogy Budaörsön nem tudunk keresztülvergődni ilyen meleg vízzel. Így betértünk egy benzinkútra, ahol leálltunk, és itt elforrt kb. az egész hűtővíz, a mutató meg kiakadt felül. Itt azért annyira nem voltam már nyugodt, miután már láttam olyan fényképet, amin egy Delorean motorja teljesen kiégett. Ehun van ni: 

Ez a kép szerencsére nem az én autómról készült

Forcsönedli a kutas mellékállásban autószerelő volt, azt mondta, álljunk be a mosóba, majd ő lehűti a ventilátorokkal (mármint a mosó ventilátoraival!) a motort. Ez annyira nem jött össze, de rajtam lobogott a póló meg a gatya (én fogtam a motorházfedelet), legalább röhögtünk egy kicsit. Ezután óvatosan elkezdte permetezni slaggal az olajteknőt, majd hozott bele melegvizet (mármint nem az olajteknőbe, hanem a hűtőkörbe). Belement vagy másfél (nem kicsi) locsolókannával, közben meg forrt vissza, szóval nem volt egy egyszerű mutatvány. Kb. félóra alatt eljutottunk oda, hogy lement a hőfok normális értékre.

Ezek után - mivel víz sem volt az olajban és olaj sem a vízben, ami a hengerfejtömítés hibájának a biztos jele - elindultunk közvetlenül a szervizbe (először trélereztetni akartam). A kutas/szerelő azt mondta, 10 km-t biztosan kibír úgy a kocsi, hogy ne forrjon fel a víz. Ez egyébként össze is jött, mert kb 15 km után, a lágymányosi (milyen Rákóczi? hagyjad már...) híd elején kezdett felmenni a hőfok, és mire a szervizbe értünk, már megint maxon volt. Ezzel véget is ért az utazás hazafelé.

A történet viszont folytatódik: mégis, mi van a motorral, hogy nem bírja magában tartani a vizet? Egyhelyben teljesen jól megy, kering a víz, bekapcsolnak a hűtőventik, amikor kell, szóval nem sikerült rájönni a hiba okára. Aztán elvitte a szerelőm a kocsit a váltóshoz, és amikor odaért, szépen "kiviharzott" (nem kiforrt, mert nem volt meleg) a víz, mert túl sok levegő került bele. A megoldás, tehát, úgy tűnik, az, hogy a hengerfejtömítés mégsem 100%-os. Az még nem derült ki, repedt-e a hengerfej. Most szét van borítva a motor. Elég szomorú látvány is lehetne, de a pontos megfogalmazás inkább a "hú-waze-mennyit-fogok-erre-megint-kifizetni".

A PRV V6 élveboncolása

Pár "felesleges" alkatrész (a csavarkulcsokat nem a motorban találták)

A motor térfogatát viszont sikerült meghatározni: a furat 91 mm, a löket meg 71 mm + egy kicsi. Ezt hozzánézzük a táblázathoz, ami a PRV V6 motorok adatait tartalmazza:

2.5L = 2 458 cm3 = 91 X 63 mm 
2.7L = 2 664 cm3 = 88 X 73 mm 
2.8L = 2 849 cm3 = 91 X 73 mm 
3.0L = 2 975 cm3 = 93 X 73 mm 

Ebből kiderül, hogy 91 x 73 a helyes szám, azaz a térfogat:

( 91 / 2 ) ^ 2 * Π * 73 * 6 / 1 000 = 2 848,7 cm3.

Tehát a motor egy "hagyományos" Delorean-motor, nem az angoloknak (ugye tudjátok: hülye angolok, angol hülyéééék) volt igazuk. Q.E.D.

Csendélet hengerfejjel