Aki régebb óta olvassa a blogot, esetleg már találkozott is velem az tudja, hogy a Delorean nem való introvertált embereknek. Meg azoknak sem, akik nem szeretik a Vissza a Jövőbe trilógiát. Meg igazából azoknak sem, akik az új és/vagy teljesen megbízható autókra vágynak. Emiatt aztán teljesen más egy Deloreannel közlekedni mint egy átlagos autóval. A régi olvasók ezekről már valószínűleg tudnak, de az újabbak számára lehet itt újdonság.
Egy céltalan bolyongás kezdődik azzal, hogy beülök, elindítom az autót, kiállok a garázsból és körbenézek mindent. Olaj,víz, lámpák rendben vannak? Folyik valami (a szokásosnál jobban)? Amikor az autót indulásra alkalmasnak nyilvánítom, akkor beülök és megírom az útvonalnaplót. Ez az OT rendszámnál NEM kötelező, de miután megmaradt a P-rendszám után a napló, ezért megtartottam a szokást. Minden extra dokumentáció növeli az autó értékét, (de semmiképpen sem csökkenti,) ezért erre továbbra is odafigyelek, meg hát nekem is jó visszanézni, hogy hányat mentem egy évben. Valamikor öregkoromban, amikor benzin már régóta nem lesz, akkor majd kiszámolom, hogy ami az útvonalnaplóban van, az mennyire azonos az autó szerint mért mérfölddel. Aztán majd írok belőle egy bejegyzést a blogra. :) Szóval ha a naplózással megvagyok, akkor indulás.
Ha kevés az időm, akkor csak a környéken megyek egy kb. 5 km-es kört, hogy kicsit menjen az autó, de ideális esetben - mint a most hétvége is volt - néha egész nagy tud lenni egy ilyen "csak elugrok 5 percre". Legutóbb bő 60 km-t mentem úgy, hogy induláskor nem is terveztem ennyit. Összeszedtem egy haveromat és elindultunk. Dumáltunk, krúzolgattunk a vidéken és élveztük az autózást.
Meglátogattunk egy benzinkutat, mert a bal első kerekem szelepe nem tökéletes és nagyon lassan ugyan, de ereszti a levegőt. Ez a nagyon lassan azt jelenti, hogy évente egyszer fel kell fújni, mert leesik a nyomás az ideális 2.0 barról 1,2-1,3 környékére. Szerencsére ezt nehéz elfelejteni, mert elkezd balra húzni az autó. Na ilyenkor kell fújni bele.
Szóval megvolt a benzinkút, pár szót beszéltem a kutassal, mert kérdezett párat, aztán mentünk is tovább. Jellemzően ilyenkor szoktam elmenni felfedezni ritkán látogatott utakat, mert tök jó helyeket lehet találni a környéken. Mikor felfedeztük, hogy hogyan lehet Környéről a Tatabányai ipari parkba jutni, elindultunk Almásfüzitő felé, ahol egy aránylag ritka, de azért néha előforduló dolog történt.
Az ugye nagyon gyakran előfordul, hogy emberek vigyorogva megnézik az autót. Az, hogy like-olnak szintén gyakori. Az viszont, hogy leelőz egy talán Opel Astra és a sofőr úgy integet, hogy majd átesik az anyósülésre az azért ritka. Azt szerette volna a tudomásomra hozni, hogy álljunk már meg, mert fotózni szeretne. Mivel nem siettem sehova és szokás szerint jó kedvem volt, meg is álltam a fickó mögött pár száz méterrel később. Aztán elbeszélgettünk vagy 20 percet az autóról, a filmről, mindenről, lespammeltem szórólappal és igazából nagyon élveztem az egészet. Egész sokat tudott az autóról és egy kis szerencsével idetalál és tetszik majd neki amit olvas. :)
Ez után már csak a hazaút volt hátra. A havert kiraktam a házuknál én meg hazamentem. Ilyenkor van még két szokásom. Mikor beállok az udvarra, nem állítom le az autót, hanem megszagolom a kipufogógázt. Ha nincs szaga akkor minden oké, mert az égés valószínűleg jó hatásfokú, de ha felmelegedés után is büdös, akkor lehet, hogy valami okból túl dús vagy szegény a keverék. Persze ez nem egy általános csodaszer, szerintem ez inkább az én hülyeségem, de már megszoktam. A másik pedig, hogy ismét megnézem, hogy folyik-e valami a szokásoson kívül.
Ez után már csak a beállás, letakarás és érzékeny búcsú van hátra valamint 5 perc múlva a gyors visszatérés, mert bent hagytam az autóban a pénztárcámat...