A címbeli kifejezést angolul beírva a képkeresőbe a találatok között ott sorakoznak az arany Delók, a Monster Truck, Sammy Davis Junior és autója (itt valószínűleg inkább a tulajra értendő a fenti jelző :)), néhány időgépesített suttyó rozsdakupac, és természetesen a Will.i.am nevű nemtomkinek a fehér borzadálya.

Eredeti állapotában az én Hófehérkém is pályázhatott volna egy dobogós helyre, és nem csak mert a múlt héten megénekelt Clarence bácsi még a lökhárítókat is telibefestette, hanem mert az igényes átalakítás itt még nem állt meg: felkerült például egy hátsó szárny, talán hogy még jobban leszorítsa a kocsi egyébként is nehéz fenekét az esztelen száguldás közben, amire az alap gyári motorjával képes volt.

Egyébként a katalizátort is leszerelték valamikor, hogy még jobban tombolhassanak a lóerők. Sőt, lehetett ezt még tovább is fokozni, ezért fel lett ragasztva a kocsi oldalára egy “Testarossa-kit” is. Legalábbis Tom (a kocsit Európába eladó díler) csak így emlegette nekem ezeket a valamiket az ajtón (talán találóbb kifejezés lenne az “imitált Testarossa kopoltyú utánzat-szerűség”):

Tom igényesebb lélek lehetett az előző tulajoknál (vagy csak volt vevője a cuccra), mert a hátsó szárnnyal együtt ezeket is leszedte, mielőtt hirdetni kezdte a kocsit. Így Európába érkezve már csak az ocsmány ködlámpák és természetesen a fehér szín emlékeztettek a redneck ízlésvilágra.

Még egyetlen tisztázandó kérdés maradt: mi a fenét jelent az egyedi rendszám felirata (WE ODEED)? Mint megtudtam, a szlengben ezt eredetileg we OD`d-nek írják, ami a WE OverDoseD (túladagoltuk) rövidítése.

Tom szerint ez az öreg Clarence fricskája volt, John Delorean kábítószeres ügyére célozva. Tiszta humorzsák volt az Öreg... Mivel Illinoisban 6-7 millió személyautó fut az utakon, nagy érték ott egy egyedi rendszám, persze Clarence örökösei le is szedték ezt a Delóról, és adtak helyette Tomnak egy sima rendszámot, ami most a garázsom falára akasztva néz farkasszemet az autóval, amire talán sosem volt felszerelve. Mondjuk az is elgondolkodtató, hogy a rothadó kapitalizmusban ilyen könnyen cserélgetheted az autóidon a rendszámokat, és nem fog emiatt hátulról meganalizálni legalább háromféle hatóság.

Amíg Tommal leveleztem, befutott a deloreanmuseum.org-tól az igazolást arról, hogy ki vette meg újonnan a kocsit 1981. júniusában, azaz ki volt az első tulajdonos:

Kicsi a világ, mert Tom természetesen ismerte ezt a Todd Oseid-et, aki szintén Chicagó környéki autódíler volt, de Texasban is volt Ferrari szalonja Big Red Sports Cars néven (ezt lehet gyakoroltatni a gyerekkel a répa-retek-mogyoró helyett :)). Bár a Deloreant az Illinois állammal szomszédos Iowában vette egy ma is meglevő kereskedésben, üzleti ügyekben gyakran megfordult Texasban, ami magyarázatul szolgálhat az autóban talált rejtélyes tollra. Ha már a „Testarossa kit” és egy Ferrari-díler is felbukkant a történetben, érdekes lenne tudni, van-e összefüggés a kettő között, de igazából annyira gagyi cucc volt felaggatva a Delóra, hogy nem hiszem, hogy bármi köze lenne a Ferrarikhoz. Egy hátsószárnyas, kopoltyús, fehér Testarossa egyébként így néz ki:

És akkor még egyszer a Testarossa-Delorean:

(Bakker, ez most ennyire előnytelen kép a Deloreanről vagy tényleg ennyire ősvilági látvány egy szintén veteránkorú Ferrarihoz képest?) Egyébként már csak azért sem "testarossásíthatta" Todd Oseid a Delót, mert a típust csak 1984-ben dobta piacra a Ferrari, míg ő már valószínűleg 1981. nyarán túladott a Deloreanen. Tom szerint az első DMC-szállítmányokért még sorban álltak a vevők, és az Oseidhez hasonló kereskedők zsíros profittal tudták továbbpasszolni a DMC-től vett új kocsikat (szerintem erről Sid többet is tud majd mondani).

Sajnos ez a Mr. Oseid, a Delóm első tulajdonosa már nyugdíjba ment, és csak egy postai címet találtam hozzá. Talán egyszer majd rászánom magam, írok neki egy szívhezszóló levelet, és akkor tovább folytatódhat VIN1052 "Hófehérke" amerikai története.